v. kulcsár ildikó
Gyávaság vagy életre szóló kötődés?
– Tudom, sokan szakítanak és válnak el úgy, hogy többé látni sem akarják a társukat, miközben jó néhány nő és férfi képtelen elengedni egymást, mintha életre szóló áldás vagy átok lenne a szerelmük. Közéjük tartozom magam is az én Andrisommal. Szeretünk, veszekszünk, csalunk, gyilkos indulattal válunk, majd ismét szeretünk – magyarázza az ötvenes éveiben járó […]
V. Kulcsár Ildikó: Dorka baba bölcsessége
Talán a szeme… A lába is hosszú, ám a keze nem pracli, mint az enyém, ő zongoristaujjakat hord. Kutatom benne a lányomat is. Szép, ovális arc, magas homlok, stimmel. A haja? Hát azt még nem tudom, egyelőre égnek álló, szőkés pihéket visel a fején, és remélem, sok haja lesz, ahogy nálunk szokás. De micsoda dolog, […]
V. Kulcsár Ildikó: Ó, ez a lenyűgöző önismeret!
Nem akarom magam a rend felkent papnőjének feltüntetni ön előtt, kedves Ildikó, hiszen fontosabb a munkám, az olvasás, a beszélgetés, mint a porcicák kergetése vagy a precízen hajtogatott ruha. De igenis rendes vagyok a hegedűtanár férjemhez képest! Ő érzékeny, szórakoztató, tehetséges, hétévi házasság után is ezernyi jelét adja a szerelmének, ám elviselhetetlenül szétszórt. Erről tavaly, […]
V. Kulcsár Ildikó: Egy férfi nem sírhat?
Amikor a Covid idején távmunkában dolgoztunk, gyakran kerestünk elő a férjemmel régi családi videókat, hogy a múltunkkal szórakoztassuk magunkat. Lehet, hogy ez sokak szerint nagymamáknak, nagypapáknak való elfoglaltság, pedig mi meglehetősen távol vagyunk a nagyszülők átlagos életkorától, hiszen a negyvenes éveink közepén járunk, csakhogy korán kezdtük a közös életet. Évfolyamtársak voltunk a főiskolán, másodéves korunkban […]
V. Kulcsár Ildikó: El a kezekkel a szerelemtől!
Ritkán fordul elő, hogy a beszélgetőpartnerem a találkozásunk első percében közli, mi legyen a róla szóló cikk címe, tehát meglepődöm, majd nevetni kell, hiszen ezúttal egy férfi olvasónk keresett meg, és lám, az erősebb (vagy sokkal gyengébb?) nem általában szeret irányítani. Aztán magam is javaslok öt-hat címet, mire Zoltán rám bízza a döntést, és bevallja, […]
V. Kulcsár Ildikó: Marci és a férfivá érlelő álomdzseki
Anya lelkesedett, közben a fiára tuszkolta az alig használt, szép és meleg Nike dzsekit. Csakhogy Marci ellenállt, közben aggódva nézett körül az iskola előterében, vajon ki látja ezt a számára kínos jelenetet. Sajnos sok osztálytársa igyekezett az öltöző felé – jól megbámulták a dzsekipróbát –, az osztályterem ajtajában Magdi néni, a negyedik bé tanítónője állt, […]
Trieszt: Olasz ízek – Monarchia feltéttel
Hol vagyok? Velencében? De hol a Sóhajok hídja? Itt a bécsi Graben, ott a Kígyó utca? Akkor hová tűnt a Stefansdom, és merre találom a Klotild-palotákat? Aztán megpillantom az Adriai-tengert, és váratlanul megérzem, csak a fáradtság meg az érzékeim játszottak velem, amikor Velencét, Bécset, Budapestet véltem felfedezni Triesztben. Mert hiába készültem fel a nevezetességekből – hogy […]
Julikám, főzz az égieknek is! – Frank Júlia emlékére, élt: 76 évet
Julikám, tudtam, beteg vagy, de lehetetlen, hogy többé nem hallom a nevetésedet, nem magyarázod el, miként nem reped a bejgli, és kimarad az életemből az a csupa szeretet, mégis nyers őszinteséged, amivel magadhoz láncoltál a Nők Lapja szerkesztőségében. Te már „név” voltál a kilencvenes évek elején, a gasztronómiai rovatot vezetted, én akkor kezdtem, mégis gyorsan […]
Meghívom egy kávéra – A születési dátumommal hódítok?
Finoman ellenőrzi a hibátlan sminkjét, megdicséri a frizurámat, aztán a Pezsgőáriát dúdolgatva érdeklődik a pincértől, korai-e délelőtt tizenegykor egy pohárka „buborékos nedű”. Koccintás, kortyintás, majd elkomolyodva említi, annyit hibázott, szenvedett élete hatvanhét esztendeje alatt, hogy kötelessége megosztani másokkal az útközben szerzett „tudományát”: nem kell megfelelni, csak élvezni a létezés minden percét! Töredékek 1957 – rettegés. […]