nők lapja téma
Ép testben ép lélek. Divatba jön a fittség itthon is?
Mintha megmozdult volna valami. Vagyis inkább valaki: úgy tűnik, a magyar lakosság kezdi komolyabban venni, hogy maga is tehet az egészségéért, többek között azzal, hogy többet mozog. Az utóbbi években például egyre több nő húzza fel a futócipőt. Az idei legnagyobb lakossági futórendezvényen a számuk már meghaladta a férfiakét. Koronczay Lilla írása.
Műanyag itt, műanyag ott, műanyag mindenhol… Mihez kezdjünk vele?
Könnyű, nem törik, rugalmas vagy éppen kemény, vékony, vastag, színes, szagos és így tovább. Nem kérdés, hogy a műanyagnak helye van az életünkben, de mára teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy azért nem ekkora helye. A műanyagok miatt komoly veszélyben vannak a vizek, a levegő, a föld, az állatok, a növények és mi magunk is. Ébresztő...! Hulej Emese írása.
Szórakozás, időtöltés vagy szenvedély? A fesztiválmánia nyomában
Az évnek nincs olyan napja, amikor valahol ne lenne valamilyen fesztivál. Nem is egy, hanem több is, olykor tucatnyi. Mára nem csupán a fővárost, a Balatont, hanem az egész országot elérte a fesztiválmánia. Az emberek özönlenek zenét hallgatni, szórakozni, sportolni, bulizni, és nem utolsósorban enni, inni, ellazulni. Árvai Magdolna írása.
Amikor anya simogatás helyett bánt – avagy ki védi meg a legkisebbeket?
Az édesanya szeretete, meleg ölelése, óvó karja az egyik legfontosabb egy gyermek életében. Ilyennek szeretnénk látni mi, nők magunkat, és ilyennek szeretne látni minket a társadalom. De mi van akkor, ha egy anya nem ilyen? Ha napokig nem beszél a kicsivel, ha a hasába tipor lábbal, ha fakanállal veri, vagy ha a hóna alá fogva a vonat alá ugrik vele? Rist Lilla írása.
Egyedül (nem) megy, avagy miért nehéz az egyszülős családok helyzete?
Az egyszülős családok szinte láthatatlanok a magyar társadalom számára, hiszen ezen az alapon sem anyagi, sem pszichés támogatást nem kapnak. Holott az egyszülőség óriási felelősség mindenféle szervezett segítség nélkül, amelyben nem törvényszerű ugyan az elszegényedés, de sokkal nagyobb rá az esély. Rist Lilla írása.
Hazudni vagy nem hazudni? A füllentések nyomában
Ha valaki azt állítja, hogy mindig igazat mond, biztosan hazudik. Hiszen a szentek, próféták és egyéb csodalények kivételével nemigen létezik olyan ember, aki soha nem esett a füllentés vagy a nagyotmondás bűnébe. De vajon működne a világ, ha tökéletesen őszinték lennénk egymáshoz? V. Kulcsár Ildikó írása.
Élvezzük az életet, avagy kinek, mit jelent a dolce vita?
Az egyik ember örül, ha kisüt a nap, a másik az esőben énekel. Különbözőek, másképp viselkednek, másképp gondolkodnak, másképp élnek, de ez normális. Az, hiszen az emberi természet alakulásáért a genetikán kívül a biológia, szociális és kulturális tényezők is felelősek. Nem véletlen hát, hogy a dolce vita életérzést sem egyformán éljük meg. Árvai Magdolna írása.
Szakíts, ha bírsz! Gyászmunka és újrakezdés, de hogyan?
„Nem tudom elképzelni az életem nélküle!”– ezzel a fájdalmas mondattal kezdődik. „Visszaélt a bizalmammal, gyűlölöm!” – és így folytatódik. Hónapok múlva, amikor már jó érzéssel sikerül rápillantanunk egy régi közös fotóra, akkor állunk készen az újrakezdésre. A gyászmunkát nem lehet megspórolni. Koronczay Lilla írása.
„Mert megérdemeljük” – Pihenni tudni kell!
A pihenés iránti igényünk, az új, tudatos magatartás, amely szerint a nyári szabadság mellett megengedjük magunknak az évi több három-négy napos kikapcsolódást, nem pénztárcafüggő. Tudjuk, hogy ki kell szakadnunk a mókuskerékből, hogy pár napig vizet, hegyet, zöldet lássunk monitor, ügyfelek vagy gépek helyett. És erre hajlandóak vagyunk költeni is – kettő, három vagy négy csillag szintjén, de mindenki utazik. Szigeti Hajni írása.