fekete ibolya
Nem néztem, éltem a filmet. Sírtam és nevettem. Akkor is sírtam, amikor nevettem. És akkor is nevettem, amikor sírtam közben. Egy családtörténet forgott az ezerkilencszázas évektől napjainkig. Mondhatnám, történelmi pamflet – szerelmesfilmben. Humor, blődli, mosolyba fojtott dráma, és drámába halt mosoly. Végtelen finom érzékkel, bravúros szereplőkkel életre keltett múlt, abból az ismerős világból, ahonnan jöttünk. Legalábbis mi, negyvenesek, ötvenesek, hatvanasok, hetvenesek, nyolcvanasok… Schäffer Erzsébet írása.
