Koronczay Lilla
Koronczay Lilla
újságíró
Huszonkét éve dolgozom a Nők Lapjánál. Véletlenül alakult így, eredetileg magyartanár vagyok, de soha nem bántam meg. Szócsövet kaptam a kezembe, amellyel emberek százezreit érhetem el, miközben magam is folyton tanulok. Miután a gyerekeim már felnőttek, az újságírás tölti ki az életemet. Ezen kívül írtam két interjúkötetet, és idestova hét éve vezetek a hetilapban egy párkapcsolati tanácsadó rovatot. Az önök leveleit is szeretettel várom!
A gesztusoknak erejük van – Anya és lánya: Tordai Teri és Horváth Lili
Lili, a telefonban azt mondtad, találkozzunk a mamádnál, délelőttönként úgyis át szoktál szaladni hozzá. Már ez megmelengette a szívem… Horváth Lili: Itt lakom néhány házzal odébb, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, mama rengeteget segít a gyerekek körül, és időnként a kutyámat is átviszem hozzá. Most, hogy a két fiam már kamasz, csak a hétéves Dorkát szoktam […]
Koronczay Lilla9 perc
7 nap: Ürge-Vorsatz Diana
1985. november. Fizika szakra jelentkeztem Visszatekintve elég véletlenszerűnek tűnik a pályaválasztásom, de valójában nem volt az. Gyerekkorom óta természetvédelemmel szerettem volna foglalkozni, de édesanyámmal körülnéztünk a szakmák között, és azt láttuk, hogy Magyarországon erre még nincs igény. Ezenkívül az asztrofizika érdekelt, ezt elárultam egy barátnőm édesanyjának a buszmegállóban, és ő azt mondta: „Akkor már fizikus […]
Koronczay Lilla3 perc
„Ha találkozunk, ugyanott folytatjuk” – Dragomán György író és Török-Illyés Orsolya színművész
Nem tudom, lehet-e most bármi másról beszélni, mint a háborúról… Dragomán György: Én az első regényem, A pusztítás könyve óta a háború fenyegetéséről írok. És nézd meg, itt ülünk dermedten, én egy Covid miatt elcsúszott régi ösztöndíjjal Bécsben, és próbálom befejezni a regényemet, de nehéz másra gondolni, mint hogy közben a szomszéd Ukrajnában porig égnek […]
Koronczay Lilla10 perc
„Egyszerűen csak ÉLEK!” – Miklósa Erika
Itt a tavasz. Te is érzed a levegőben? Én már februárban éreztem! Amikor futok, balzsamos illatok úsznak mellettem, nem beszélve a madárcsicsergésről! Egyre több szólamot hallok, imádom. Ezt hívom énidőnek. Ilyenkor elengedek mindent, és csak élvezem a természetet és a napsütést. Napimádó vagyok. Ha a déli órákban futok – mert ha csak tehetem, felkötöm a […]
Koronczay Lilla9 perc
7 nap: Balsai Móni
1981. december 6. Az első meselemez Négyéves voltam, amikor egy Mikulás-ünnepség alkalmával a nagyszüleim bevittek magukkal a váci városi könyvtárba. Akkoriban ott dolgoztak a nyugdíjuk mellett. Attól kezdve ki sem lehetett robbantani onnan. Olvasni ugyan még nem tudtam, de a meselemezek teljesen elvarázsoltak. Olyankor megszűnt körülöttem a világ, se láttam, se hallottam. Moziztam a fejemben, […]
Koronczay Lilla3 perc
„Végre biztonságban vagyunk!” – Pillanatképek az Ukrajnából menekülő családokról
A nap első sugarai a szemünkbe tűznek, ahogy száguldunk az autópályán kelet felé. Máskor ilyenkor derűsen sztorizgatunk fotós kollégámmal, de most valahogy nem jönnek szánkra a szavak. Más ez a reggel. Az elmúlt huszonnégy órában egy ismeretlen dimenzióba kerültünk. Egy szörnyű, utópisztikus világba, ahol rakéták csapódnak a repterekbe, ellenséges tankok araszolnak az utakon, légvédelmi szirénák […]
Koronczay Lilla9 perc
Matyó, zen, generációk – Újrafogalmazott hagyományok
Na, ki az első, aki szembejön velem Tard főutcáján? Dadus, Hajdú Miklósné! Kunos vágású szemének villanása, cinkos mosolya azt üzeni, ő is megismert. – Az újságírónő, ugye? Emlékszem ám még a riportjára. „Fél ötkor kel, ahogy a tehén egyet bődül, már teszi elé a szénát, eteti a libákat, kacsákat, hogy nyolcra már Váczi Roziéknál lehessen…” […]
Koronczay Lilla10 perc