Aktuális
Lebegés, kábulat, fent és egyszer csak lent a drogfüggőség legsötétebb bugyraiban
Néhány évtizede még megdöbbentünk, ha szipuzni láttunk egy fiatalembert a sötét utcán, ma rezzenéstelen arccal hallgatjuk: újabb dizájnerdrogok vannak a piacon. Bár a statisztikák szerint nem a kábítószer-függőség Magyarország első számú szenvedélybetegsége, mégis sokan nyúlnak valamilyen szer után. Sokan keresik a lebegést, a kábulatot, az érzelmek fokozását vagy éppen elnyomását. Árvai Magdolna írása.
Kövekkel összenőtt fák között az Epreskertben
Budapest olykor olyan, mint egy dáma, bájait kacéran tárja fel, máskor viszont rejtegetve őrzi, titkos kis szelencébe bújtatja, hogy a zárat a legváratlanabb pillanatban pattintsa fel, és elkápráztassa az ámulót. Ilyen az Epreskert is, aminek ajtaja most kitárult előttünk. Rist Lilla riportja.
45 év száguldás – Interjú Szűcs Judith-tal
Az utolsó pillanatban fut be, egész nap pörög, rohan ezerrel, mondja, és lehuppan a kanapéra. Megdöbbenek. Ugyanaz a bőrszerkó, formás alak, elbűvölő mosoly, mint amikor üstökösként feltűnt a diszkóvilág egén. Pedig annak idestova negyvenöt éve! Ő sem akarja elhinni. Éppen ezért úgy döntött, áprilisban megünnepli az évfordulót egy szuperkoncerttel az Erkel Színházban. Koronczay Lilla interjúja.
A Hang és egy kiállítás képei – Simándi Katalin mesél édesapjáról, Simándy Józsefről
Nekünk, magyaroknak ő volt A Hang. Ahogyan bársonyos, melengető tenorján a Hazám, hazámat énekelte, azzal a nemzeti emlékezet részévé vált. Legkisebb gyermekének megadatott, hogy az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársaként édesapja emlékére állandó és vándorkiállítást hozzon létre munkatársaival. Hulej Emese interjúja.
Tanoda Monoron – Híd a város és a cigánytelep között
Lelkes tanárok, mosolygó gyerekarcok, zsibongás, játék és öröm. Meg persze Joli néni, aki az egyik lelke a Máltai Szeretetszolgálat Monori Tanodájának, akit imádnak hallgatni a kamaszlányok, aki mindig mesél, és akinek egyszerűen csak oda lehet ülni a szoknyája mellé. Ma épp almás pitét süt, és Gabika nézi, hogyan csinálja, de csak azért, mert ő már kész van a házi feladattal. Rist Lilla riportja.
Ah, boldogság… Illúzió vagy fogható valóság? – Schäffer Erzsébet életmeséje
A cinke segített. Biztosan ismerik azt az édes türelmetlenségét. Amikor tipeg-topog az orgona ágán, ide-oda forgatja a fejét, közben lekottázhatatlan, gyönyörű hangokat hallat. Boldog révületben nézed, fogod a szemeddel, tartanád, marasztalnád, még, még… csak egy kicsit maradj még, de hirtelen huss, elrepül… Mint az a megfoghatatlan, összetett, mégis végtelenül egyszerű érzés, amit az örökkön sóvárgó ember boldogságnak próbál nevezni.
„Az egész életem a keresésről szól” – Közeli Fa Nándorral
Először másodmagával, aztán egyedül is körülhajózta a Földet, majd újabb „extrém” sportra vállalkozott: családot alapított, gyerekeket nevelt. Egy dolog azonban mit sem változott: az eltökéltsége. Amikor pedig úgy érezte, hogy megint megteheti, újra vízre szállt, és a legnehezebbnek tartott Vendée Globe szóló vitorlásversenyen a nyolcadik helyen futott be, hatvankét évesen. Szegő András interjúja.