Aktuális
Negyven éves a Győri Balett – Közeli Kiss Jánossal, a társulat igazgatójával
Ő maga egy legenda része, először szólótáncosként, később igazgatóként vesz részt a társulat életében. Negyven éve, hogy megalakult a Győri Balett, ebből az alkalomból beszélgettünk a társulat igazgatójával. Szegő András interjúja.
Megszépített valóság: Gerald Durrell és a Családom és egyéb állatfajták története
Az állatvédő és állatkert-alapító Gerald Durrell Családom és egyéb állatfajták című könyvében elmeséli, hogyan költözött a családja 1935-ben Angliából Korfura. Szórakoztatóan ír idilli életükről, arról viszont egy szót sem ejt, valójában mi vitte őket a szigetre: apja halála Indiában, ennek pusztító hatása anyjára, illetve a vágy, hogy helyreállítsák, ami örökre elveszett. Oravecz Éva Csilla története.
Nekem is van párom?! – Társkeresés 40 felett
Ha van valaki, akivel jó beszélgetni, hallgatni, vitatkozni, szeretkezni és nevetni, akkor gyönyörű ez a nehéz élet. Ám egyesek szerint jobb egyedül, mert fárasztó megtalálni és megtartani a társunkat, de mi – gyarló többség – nemcsak fiatalon, de középkorúan és idősen is keressük Őt. V. Kulcsár Ildikó írása.
Történet egy majdnem boldog párról…
Legújabb, tizenkettedik könyvemben az édesanyák, a nagymamák és a társat kereső nők szemszögéből igyekszem bemutatni a gyakran jó szándékkal teli, mégis félrecsúszott kapcsolatainkat. Többek között azt, amikor egy pár már régóta együtt él, de a továbblépésben van némi bökkenő. V. Kulcsár Ildikó írása.
Valami régi… – Így születik a szák
Régen nem volt kérdés, hogy mindenki elkészíti a maga foglalkozása eszközeit. Sőt még az ahhoz szükséges szerszámokat is. A halászok mind értettek a hálókötéshez és a -javításhoz, sok egyéb mellett. Ma már a horgászok készen veszik nemcsak a botokat, de a merítő- és haltartó szákot is. Pedig van, aki ma is kézzel köti a hálót. Hulej Emese írása.
Semmi sincs rendben, mégis minden jó – Szántó Ivett története, aki csak élni szeretne
A lelke erős, mint a bivaly, és makacs, mint az okos szamár. Azt mondja, hálás az életnek, hogy megmérhetetlen terheket rak rá, szünet nélkül, már attól a perctől, hogy az anyja hasában növekedni kezdett. Mert így lett az, aki. Aki minden ellenére nem tud gyűlölni, imád élni, és kutyákat ment. És aki, ha törik, ha szakad, megharcolja a most előtte álló harcot is. Még akkor is, ha ez az eddigi legnagyobb.
„Együtt nőttünk föl…” – Grecsó Krisztián mesél édesanyjáról
Dolgoztunk. Nevettünk. Boroztunk. Szerkesztettünk. Veszekedtünk, máskor megöleltük egymást. Sőt, sírtunk is együtt. Azt hittem, minden arcát ismerem. De nem. Egy újat most mutatott meg. És ez az arc, mimika, szemvillanás, ez a hangszín, mosoly, mind egyvalakié. Azé az asszonyé, aki magát nem kímélve írót, táncművészt adott nekünk. Grecsó Krisztián mesél édesanyjáról, Margitkáról. Árvai Magdolna interjúja.