Aktuális
„Örökségünk része, hogy segítünk” – Báró Twickel György és családjának története
Ha arisztokratákról olvasunk, hajlamosak vagyunk könnyen ítélni, és azt gondolni, „ugyan már, nekik olyan egyszerű”! Márpedig, ha valakinek nem volt egyszerű élete, az Twickel György édesanyja, Zichy Mária Terézia grófnő, aki számára mégis mások segítése vált a legfontosabbá, és aki a hazai Máltai Szeretetszolgálat egyik alapítója. Szigeti Hajni írása.
Unokáink is látni fogják?
A mindennapi rutin biztonságot ad. Tudom, hogy reggelente a metró elejére érdemes felszállnom, hogy majd közel legyek a mozgólépcsőhöz. Bízhatok abban, hogy a kávézóban, ahova évek óta járok, holnap is tudni fogják, hány cukorral iszom a kávét. Tudom, hova mehetek, ha beteg vagyok. Jó eséllyel tudom azt is, mit csinálok majd holnap. Viszont ha jövő […]
Szeretnénk, ha szeretnének. Mit tegyünk, hogy más is érezze?
Még a megkeményedett lelkű emberek is ráébrednek előbb-utóbb, hogy a szelfibotot tartó kar gyorsan megmerevedik, ám ha ölelésre tárul, lassan oldódik a görcs. Hiszen nincs olyan erős önszeretet, ami pótolni tudná annak örömét, ha az ölelésünk, a figyelmünk boldoggá tesz egy másik embert és minket. Próbáljuk ki a karácsony meleg fényében! V. Kulcsár Ildikó írása.
Igazi nagy, családi ünnep lesz! – Címlapinterjú Liptai Claudiával
Liptai Claudiával az őt menedzselő iroda értekezlete után találkozunk, ahol nemcsak ő, de a fia és a fia apukája is jelen vannak. Utóbbiak olyan természetességgel simulnak bele ebbe a környezetbe, mintha mindig is ide tartoztak volna. Oravecz Éva Csilla interjúja.
És ha lány születik? Gyereknek lenni Indiában
Indiában a statisztikák szerint mintegy 440 millió gyermek él, akik közül évente 2 millió az alultápláltság miatt nem éri meg még az ötéves kort sem. Ha mégis valamennyire felcseperednek, akkor 23 milliójukból gyermekmunkás válik, vagy évente százhúszezren nyomtalanul eltűnnek. A tanulást azonban a legnehezebb körülmények között is megpróbálják megoldani, akár a híd alatt is. Balogh Boglárka riportja.
„Kim Ir Szen masszőre voltam” – Szilágyi Erzsébet regénybe illő élettörténete
Vajon hogyan adakozik az élet, miért méri egyeseknek két kézzel a váratlan, meglepő kalandokat? Vagy valóban magunk vagyunk a sorsunk kovácsa, a mi bátorságunkon, elszántságunkon múlik, milyen élmények találnak ránk? A nyolcvanhetedik évében járó Szilágyi Erzsébet története egy erős asszonyé, aki sohasem mondott nemet a kihívásokra. Balázs-Piri Krisztina írása.
