- Az egyenrangúság nem jelenti azt, hogy minden feladatot pontosan felezünk.
- Miért baj, ha kialakul egy rossz mintázat a párkapcsolatban abban, hogy mindig csak az egyik fél dönt az ügyekben?
- Magyar pszichológusok gondolatai segíthetnek átnézni, hogyan működhetünk együtt a kapcsolatunkban.
Mi tudjuk, mikor jár le a biztosítás, kinél lesz a karácsonyi ebéd, és mikor beszélgettünk utoljára igazán. A párunk szerint nekünk egyszerűen jobban megy a szervezés. Mi viszont néha azt érezzük: ha egy hétre hátralépnénk, minden megállna.
Nem az a baj, ha határozottabbak vagy kezdeményezőbbek vagyunk. Az egyensúly akkor billen meg, amikor a másik szempontjai rendszeresen eltűnnek, vagy a közös élet működtetése tartósan egyetlen ember feladata lesz.
Miért fárasztó mindig erősnek lennünk?
Sokszor teljesen észrevétlenül csúszik bele egy házasság annak csapdájába, hogy egyoldalúvá válik a döntésekben. Ilyenkor az egyik fél egyre több problémát old meg, a másik pedig egyre inkább ráhagyatkozik, hiszen ez roppant kényelmes számára. A megoldóember közben nehezen engedheti át a feladatokat, még akkor is, amikor már teljesen kimerült.
Miből vehetjük észre, hogy megbillent az egyensúly? Kattints a galériára és nézd meg, milyen jelei vannak!




Cziglán Karolina pszichológus, pár- és családterapeuta a Nők Lapjának adott interjújában a hiteles kapcsolat lényegét így foglalta össze: „Azt, hogy az ember tud benne önazonos lenni.” Magyarázata szerint nem jó, ha az elfogadásért rendszeresen el kell rejtenünk az érzéseinket.
Hogyan változtathatunk a megszokott szerepeken?
A Nők Lapjában is korábban megszólaló L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta az adok-kapok egyensúlyát hangsúlyozza. Fontosnak tartja, hogy megosszuk egymással a vágyainkat és a határainkat, és mindkettőnk számára elfogadható megoldást keressünk.
Ennek hétköznapi kipróbálásához válasszunk egy konkrét területet, például a hétvégi program szervezését. Beszéljük meg a közös kereteket, majd az vigye végig a feladatot, aki vállalta. Ne csak végrehajtóként számítsunk egymásra.
Hasznos témák lehetnek a beszélgetés elindításához a pszichológus szerint:
- Elfáradtam attól, hogy mindig én tartom számon a teendőket. Mit tudnál teljesen átvenni?
- Szeretném meghallgatni a te ötletedet is, mielőtt döntünk.
- Észrevettem, hogy gyakran kijavítalak. Beszéljük meg, miben fontos egyeztetnünk, és miben lehet saját módszerünk.
Ha újra ugyanabban a vitában találjuk magunkat, érdemes párterápiás segítséget is kérnünk. Más a helyzet, ha fenyegetés, megfélemlítés vagy megtorlás miatt nem lehet szabadon nemet mondani. Ilyenkor a biztonság és a bizalmas, egyéni segítségkérés az első, nem a feladatok újraosztása.
Egy egyenrangú kapcsolatban lehetünk időnként erősebbek, fáradtabbak vagy bizonytalanabbak. A fontos az, hogy mindkettőnknek legyen helye dönteni, segítséget kérni és másképp gondolkodni.