Online gyermekbántalmazás: az elkövető az esetek többségében ismerős

• A jelentés becslése szerint több mint 15 millió gyermek találkozott nem kívánt tartalmakkal.
• 9 millió gyermeket próbáltak rávenni arra, hogy akaratuk ellenére szexuális jellegű beszélgetésekben vegyenek részt vagy intim képeket osszanak meg magukról.
• 4 millió fiatalról pedig úgy került ki szexuális jellegű kép a világhálóra, hogy nem adták meg hozzájárulásukat.

A jelentés – ami 21 országot vizsgált és a gyerekek személyes beszámolóit is ötvözi – arra figyelmeztet, hogy a digitális technológia fejlődése mind online, mind pedig offline környezetben egyre több eszközt és tágabb teret biztosít az online erőszaknak. A probléma valós mértéke minden bizonnyal a mért adatoknál is sokkal nagyobb, ugyanis az érintett gyerekek nagyrésze nem jelzi a visszaéléseket. 

„Az UNICEF legfrissebb jelentése fájdalmas valóságot tár a szemünk elé. A vizsgált országokban több mint 20 millió gyermek találkozott közvetlenül pornográf tartalmakkal és sokan közülük szexuális kizsákmányolás áldozatává is váltak. Sajnos gyakran éppen azokban a digitális terekben fordul ez elő, ahol tanulnak, játszanak és kapcsolatot tartanak a barátaikkal” – mondta Catherine Russell, az UNICEF ügyvezető igazgatója. „Ezek az élmények súlyosan hatnak a mentális egészségre, sok gyerek pedig csendben szenved, mert nem tudja, kihez fordulhatna segítségért. Nem maradhatunk tétlenek, nem fordíthatjuk el a fejünket!”

Online bántalmazás: az elkövető sokszor nem idegen, hanem ismerős

A jelentés adatai szerint az esetek közel 60 százaléka olyan közösségi médiafelületeken történt, mint a Facebook, az Instagram, a Snapchat, a TikTok vagy a WhatsApp. Az esetek további 14 százaléka online játékokhoz kapcsolódott, a jelentés szerint pedig az elkövetők gyakran épp a platformok funkcióit, szolgáltatásait és egyedi kialakítását használták ki a gyerekek bizalmának megszerzésére.

A becslések szerint egy év alatt 20 millió 12-17 év közötti gyermek – azaz közel minden ötödik fiatal – volt már kitéve olyan szexuális kizsákmányolásnak vagy bántalmazásnak, amelyet a modern technológia használata segített elő. (Forrás: UNICEF)

Montenegróban a bejelentett esetek több mint 80 százaléka a közösségi médiához kapcsolódott, Kolumbiában pedig az esetek több mint fele ezeken a csatornákon történt.

Kapcsolódó: A chatbotok tökéletes szexuális ragadozók, amik a gyerekeket sem kímélik

A 21 vizsgált országban – amelyek között szerepel például Vietnám, Indonézia, Mexikó, Brazília, Pakisztán és Szerbia is – az esetek 57 százalékában az elkövető olyan személy volt, akit a gyermek már ismert: kortárs, romantikus partner, barát vagy épp családtag.

Ez megkérdőjelezi az általános feltételezést, hogy az online visszaélések elsősorban idegenekhez köthetők, ugyanakkor a jelentés szerint a gyerekek 38 százaléka az interneten találkozott először az elkövetővel. A visszaéléseket a bizonyítékok szerint például hamis profilok és privát üzenetküldési funkciók is elősegítik.

Félelem, magány és szégyenérzet

Az technológiai vívmányokban rejlő új lehetőségek, mint például a manipulált képek, hangok és felvételek átkeretezik a szexuális kizsákmányolás és a bántalmazás minőségét és mértékét, amely súlyos hatással lehet a gyerekek mentális egészségére, biztonságérzetére és másokba vetett bizalmára. A kutatás során megkérdezett gyerekek beszámolói gyakran a félelemről, szégyenérzetről, zavartságról és az elszigeteltségről szóltak – sokan nehezen értették meg, mi történt velük és hová fordulhattak volna segítségért.

Az esetek több mint fele a legnépszerűbb közösségi médiafelületeken történt, de a hatóságok felé csupán 1 százalékukat jelentették. (Forrás: UNICEF)

Az adatok szerint:

• Az áldozatok körében négyszer nagyobb valószínűséggel számoltak be öngyilkossági gondolatokról vagy önsértő magatartásról és jóval magasabb volt a szorongás szintje is.
• Mexikóban és Észak-Macedóniában az öngyilkossági gondolatok vagy önsértő viselkedésformák kockázata több mint nyolcszor magasabb volt az érintett gyerekek körében, Pakisztánban pedig az önkárosítás kockázata több mint a hétszeresére emelkedett.
• Az efféle online erőszak és visszaélések több mint 40 százalékáról senki nem szerzett tudomást és csak kevesebb mint 1 százalékukat jelentették a hivatalos szerveknek (például a rendőrségnek, gyermekvédelmi szakembereknek vagy segélyvonalaknak). Örményországban az esetek több mint felét senkivel sem osztották meg.
• Világszerte a hallgatás leggyakoribb oka az volt, hogy a gyerekek nem tudták, kihez fordulhattak volna segítségért, vagy kivel beszélhettek volna a történtekről.

„Nem tudtam, hogyan reagáljak, teljesen lesokkolt a dolog…” – mondta egy dominikai fiatal nő, akinek 14 éves korában a beleegyezése nélkül terjesztették a privát képeit. Egy másik áldozat hasonló élményéről számolt be, arról, hogy úgy érezte magát, „mint a legmocskosabb és legrosszabb ember a világon, akit a legjobban ki lehet használni”.

Erősebb szabályozást sürget az UNICEF

A jelentés kapcsán az UNICEF felhívja a figyelmet arra, hogy sürgős lépésekre van szükség a kormányok, technológiai vállalatok és más érintettek részéről a gyerekek hatékonyabb védelme érdekében. Ennek részeként a digitális platformok biztonságára már a tervezés szintjén is kiemelt figyelmet kell fordítani, többek között például erősebb adatvédelmi garanciákkal, a kéretlen kapcsolatfelvétel korlátozásával, biztonságosabb ajánlórendszerekkel, valamint a visszaélések hatékonyabb felismerésével és jelentésével.

Kapcsolódó: Egyre több halálesetért felel az online zaklatás

Elengedhetetlen, hogy a jogszabályokat, szabályozási keretrendszereket és elszámoltathatósági mechanizmusokat megerősítsék, hogy a kormányok megfelelő eszközökkel léphessenek fel a visszaélések új formáival szemben – beleértve a szexuális zsarolást és a mesterséges intelligencia által létrehozott szexuális tartalmakat is.

Olyan bejelentési és támogatási rendszereket kell kiépíteni, amelyekben a gyerekek is megbíznak, emellett több erőforrást kell fektetni a gyermekvédelembe, valamint az egészségügyi, igazságügyi és szociális szolgáltatásokba. Támogatni kell a gyerekeket abban, hogy merjenek segítséget kérni, és fontos, hogy ha egy gyermek megosztja a vele történteket, arra a családok, iskolák és közösségek is támogató módon reagáljanak.

Az elkövetők által kihasznált sérülékenységeket csökkenteni kell az erősebb családtámogatási rendszerek kiépítése, valamint a gyerekek és fiatalok oktatási és foglalkoztatási lehetőségeinek bővítése révén. Meg kell változtatni azokat a társadalmi és nemi normákat, amelyek normalizálják a lányok szexualizálását, vagy megbélyegzik a szexuális bántalmazás túlélőit.

„Mindannyiunknak, beleértve a kormányokat és a technológiai vállalatokat is, többet kell tennünk a gyerekek online védelméért”

 – hangsúlyozta Catherine Russell. Egy mesterséges intelligencia által gyártott hamis kép eltűnhet a világhálóról, de a trauma, amit okoz egy életre szól. Az UNICEF témába vágó előző kutatásáról, a deepfake technológia megjelenésének gyermekvédelmi kockázatairól ebben a cikkben olvashatunk részletesen. 

Miért nem ismeri fel sok gyerek a bántalmazást?

Fontos azt is szem előtt tartani, hogy az áldozatok számára nem mindig egyértelmű a bántalmazás azonosítása. Egy traumatizált, kiszolgáltatott helyzetben lévő gyerek ugyanis sokszor nem rendelkezik azokkal a viszonyítási pontokkal, amelyek alapján felismerhetné, hogy ami vele történt, az jogsértő vagy bántalmazó magatartás volt. 

„Egy gyerek abból indul ki, amit nap mint nap megtapasztal. Ha a megalázás, a félelem, a testi vagy lelki erőszak a mindennapjai része, számára ez válik a normálissá és könnyen hiheti azt, hogy ilyen a világ rendje. Vagyis nem csak azért nem szól róla, mert fél a következményektől vagy szégyelli, hogy vele ez megtörténhetett, hanem azért sem, mert nem ismeri fel a vele szemben történt jogsértést.

Ha fizikai fenyítés jár a szabályszegésért, ha rendszeresen megalázzák, vagy ha az érzelmeit figyelmen kívül hagyják – mindez természetesnek tűnhet a számára. Mivel a bántalmazást gyakran éppen azok a nevelők, gondozók követik el, akiknek a védelmi funkciót kellene betölteniük, a gyerekek azt gondolhatják, hogy ők a rosszak, és rászolgáltak a büntetésre.

Vagyis a hallgatás a tudatlanságból is fakadhat, mert nincs meg az a belső mérce, amellyel a tapasztaltakat értékelni lehetne” –  írja dr. Nagy-Balás Borbála, az UNICEF Magyarország gyermekjogi munkatársa, aki cikkében azt járja körül, hogyan adhatunk a gyermekek kezébe olyan tudást, amely segíti őket jogaik felismerésében és érvényesítésében. 

Kapcsolódó: Ezt tegyük, ha gyerekbántalmazás tanúi vagyunk! – A Kék Vonal szakértőjének tanácsai

Kiemelt kép: UNICEF