- Martin A. Couney német származású szülész koraszülött csecsemőket helyezett el inkubátorokban a Coney Island-i vidámparkban.
- A látogatók 25 centes belépőjegyéből finanszírozta az újszülöttek ellátását.
- Bár a módszer vitatható, Couney több ezer baba életét mentette meg az inkubátoros ellátás segítségével.
Ma már természetesnek vesszük, hogy a koraszülött babákat inkubátorok óvják. A zárt berendezés segít fenntartani a testhőmérsékletet és páratartalmat, és szabályozott, biztonságos környezetet teremt a még rendkívül sérülékeny újszülött számára. Ez azonban nem volt mindig így.
Inkubátor: kórházban született, de vásárokon vált ismertté
Az első csecsemőinkubátorokat Párizsban, a Maternité kórház számára készítették 1880 körül. Stéphane Tarnier francia szülész egy baromfikeltető mintájára rendelte meg a melegítőkamrákat Odile Martin műszergyártótól. Tarnier munkáját egy másik úttörő francia szülész, Pierre Budin folytatta, aki sokat tett az inkubátorok elterjedéséért. A szerkezetet az 1890-es évek elején egy nizzai orvos, Alexandre Lion tökéletesítette tovább, az ő inkubátora már automatikus hőszabályozással és szellőztetéssel működött.
Inkubátorok egy párizsi kórházban. (Forrás: ullstein bild/ullstein bild via Getty Images)
A berendezés európai sikerei ellenére az amerikai kórházak évtizedekig vonakodtak alkalmazni az új technológiát. A legtöbb intézmény nem rendelkezett koraszülöttek ellátásához szükséges felszereléssel és szaktudással, az aprócska csecsemőknek nem sok esélyük volt a túlélésre.
Kapcsolódó: Egy anya, aki kétségbeesésében beteszi a babáját az inkubátorba, élete végéig cipelni fogja ezt a terhet
Ekkor lépett színre a német származású Martin Couney, aki meglehetősen szokatlan módon igyekezett bizonyítani az inkubátorok létjogosultságát: 1903-ban fizető közönség előtt nyitott csecsemőbemutatót a Coney Island-i vidámparkban, ahol a látogatók inkubátorokban fekvő koraszülött kisbabákat láthattak.
Couney azt állította, dr. Budin mellett sajátította el a gyermekorvoslás csínját-bínját, ám életének számos részletét homály fedi. Bár „inkubátordoktorként” vált ismertté, és számos forrás orvosként hivatkozik rá, a kutatók nem találtak kellő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy valóban orvosi diplomát szerzett volna. Szakmai háttere ugyan vitatott, ahhoz azonban kétségtelenül értett, hogyan keltse fel a nyilvánosság érdeklődését az akkor még kevéssé elfogadott technológia iránt.
A belépőjegy finanszírozta a csecsemők ellátását
Couney neve az 1896-os berlini Világkiállításon rendezett bemutatóval vált ismertté, ahol a közönség működés közben láthatta az inkubátorokat, bennük koraszülött csecsemőkkel. A nagy érdeklődésre való tekintettel Couney az inkubátorokat később Londonban, majd több amerikai városban is bemutatta.
Amikor 1903-ban végleg letelepedett az Egyesült Államokban, a körhinták és mutatványosok szomszédságában megnyitotta kapuit egy különös és megkérdőjelezhető, mégis szakszerűen működtetett koraszülött osztály a Luna Parkban, ami ezután csaknem négy évtizeden át fogadta a közönséget.
Martin A. Couney. (Forrás: The New York Public Library Digital Collections)
A látogatók 25 centért láthatták az inkubátorokban fekvő koraszülötteket. Mai szemmel nézve mindez joggal vet fel etikai kérdéseket, Couney azonban nem kért pénzt a családoktól, az ellátás költségeit pedig teljes egészében a belépődíjakból fedezte.
Kapcsolódó: A koraszülött babák megmentője – Dr. Schill Beáta, „Kengurumama” története
A babák mellett képzett ápolók és orvosok dolgoztak, a gondozás pedig az akkori viszonyokhoz képest szigorú szabályok szerint zajlott. Ügyeltek a tisztaságra, az állandó hőmérsékletre és az anyatejes táplálásra, a személyzet éjjel-nappal felügyelte az újszülötteket.
Látványosságból nélkülözhetetlen orvosi eszköz
A különös bemutató hatalmas tömegeket vonzott, bár a látványosságot kezdettől fogva sokan bírálták. Ugyan a vele szemben indított vizsgálatok nem igazolták, hogy veszélyeztette volna az újszülötteket, gyermekvédelmi szervezetek a csecsemők kihasználásával vádolták Couneyt, az orvostársadalom egy része, és különösen az eugenikai mozgalom követői pedig egyszerű mutatványosként tekintettek rá.
De vádak ide vagy oda, Couney mindvégig kiállt amellett, hogy jó ügyet szolgál, hozzáértők gondoskodnak a kicsikről, és etikus, amit képvisel.
„Egész életemben azért küzdöttem, hogy a koraszülöttek – akikről a régebbi időkben lemondtak az orvosok, és egyszerűen hagyták őket meghalni – megkapják a szükséges ellátást és figyelmet” – nyilatkozta Couney 1939-ben a The New Yorkernek.
Látván a sikereket, az általa bemutatott módszert idővel a szakma sem hagyhatta figyelmen kívül.
Az 1930-as évekre több elismert gyermekorvos kereste vele az együttműködést. Egyes intézmények automatikusan hozzá irányították azokat a családokat, kiknek koraszülött csecsemőit nem tudták megfelelően ellátni, és mire 1943-ban bezárt a Coney Island-i bemutató, az inkubátorok az amerikai kórházakba is beszivárogtak.
Martin A. Couney munkásságát azonban később sem övezte egyöntetű elismerés – szegénységben, elfeledve halt meg 1950-ben –, a koraszülöttek közszemlére tétele joggal vetett fel kérdéseket. Persze, öröksége ma sem ítélhető meg ellentmondások nélkül, azt viszont nem lehet vitatni, hogy Couney pályafutása során körülbelül 8000 koraszülöttről gondoskodott, akik közül mintegy 6500 kisbaba maradt életben az inkubátoros ellátásnak köszönhetően.
A pontos számokat nem lehet biztosan tudni, a történészek azonban elismerik, hogy Martin A. Couney korának egyik legszínvonalasabb koraszülött-ellátását nyújtotta, függetlenül a meglehetősen bizarr körülményektől.
Ez is érdekelhet: A koraszülötteknek kifejlesztett okoscumi életet is menthet
Kiemelt kép: Images/Universal Images Group via Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!