Boldogabbak az egyedülálló nők? – Ezt mondják a kutatások

• Miért érzik sokan felszabadítónak az egyedüllétet?
• Tényleg boldogabbak a szingli nők – vagy ez csak látszat?
• Ezt mondja a pszichológia!

„Életemben nem voltam még ennyire jól.” „Imádom, hogy nem kell alkalmazkodnom senkihez.” „Végre a saját életemet élem.” „Párkapcsolat? Pár évig biztosan nem.”

Nemrég egy óriási női online közösségben írt valaki vitaindítónak szánt posztot. Arról mesélt benne, mennyire élvezi az egyedülálló életet és mennyire nem hiányzik neki a párkapcsolat. Noha a bejegyzés szerint arra számított, véleménye megosztó lesz, a csoport tagjai gyakorlatilag egyöntetűen helyeseltek. Meglepődtem.

Pedig egyre több nő fogalmaz meg ehhez hasonló mondatokat – nemcsak kommentekben, de a saját életét újraíró döntésekben is. Valóban boldogabb lenne, aki egyedül él? Hiszen sokáig épp ennek az ellenkezője volt a közvélekedés. 

Pszichológiai vizsgálatok és szociológiai kutatások szerint a boldogságot nem lehet pusztán a családi állapot alapján megérteni. Sokkal inkább az számít, milyen élethelyzetben, milyen kapcsolatok között élünk, és mennyire tudunk önmagunkkal összhangban létezni.

Nem feltétlenül a párkapcsolat a boldogság kulcsa

A közgondolkodás sokáig egyértelműen a párkapcsolatot tekintette a boldog élet alapjának. A tudomány viszont óvatosabban fogalmaz. A szakértők szerint

nem az a döntő, hogy valaki egyedül él-e vagy párban, hanem az, hogy az adott kapcsolatok milyen minőségűek.

Egy érzelmileg biztonságos, támogató kapcsolat valóban növeli az életelégedettséget, de egy konfliktusokkal terhelt, egyenlőtlen dinamika éppen ellenkező hatást válthat ki. Ilyen helyzetben az egyedüllét sokak számára nem hiányt, hanem felszabadulást jelent.

Ez magyarázza azt is, miért számolnak be sokan arról, hogy szingliként kiegyensúlyozottabbnak érzik magukat, mint korábbi kapcsolataikban. Ez nem minden esetben az egyedülálló életformáról, hanem az azt megelőző párkapcsolatról szól.

Egyedül, de nem magányosan (Fotó: Canva)

Felszabadító lehet az egyedüllét

Az egyedüllétet választó nők egyik leggyakoribb élmény az autonómia erősödése. Amikor valaki egyedül él, kevesebb kompromisszumot kell kötnie a mindennapokban, és nagyobb mozgástere van abban, hogyan alakítja az idejét, a kapcsolatait és a prioritásait.

Különösen hangsúlyos ez azoknál a nőknél, akik olyan kapcsolatokból lépnek ki, ahol a terhek jelentős része rájuk hárult. A kutatások szerint a heteroszexuális kapcsolatokban még mindig gyakori, hogy a nők viselik a mindennapi szervezés, a háztartás és az érzelmi munka nagyobb részét. Erről a témáról mi is több alkalommal írtunk, legutóbb az alapértelmezett szülő jelenségét jártuk körbe.

Ez hosszú távon kimerítő lehet, így egy szakítás után sokan nemcsak veszteséget, hanem megkönnyebbülést is tapasztalnak. Ez a tapasztalat azonban nem mindenkinél jelenik meg ugyanígy. Az egyedüllét felszabadító élménye erősen függ attól, hogy korábban milyen kapcsolatban élt valaki.

Magányos szinglik?

Az egyedülállóságot gyakran automatikusan összekapcsoljuk a magánnyal, pedig a kettő nem ugyanaz. Az egyedüllét egy külső helyzetet ír le, míg a magány egy belső, szubjektív élmény. Valaki élhet egyedül úgy, hogy közben gazdag, támogató kapcsolatok veszik körül. Más viszont párkapcsolatban is érezheti magát elszigeteltnek, ha hiányzik az érzelmi kapcsolódás.

A kutatások azt mutatják, hogy az egyedülálló nők gyakran tudatosabban ápolják barátságaikat és családi kapcsolataikat. Több energiát fordítanak a társas hálójukra, ami sok esetben stabil érzelmi hátteret biztosít számukra.

Ez rávilágít arra, hogy a boldogság szempontjából nem a romantikus kapcsolat az egyetlen fontos kötődés.

Ilyen a támogató kapcsolat

Miközben sok szó esik az egyedüllét előnyeiről, fontos látni a másik oldalt is. Egy jól működő kapcsolat erős védőfaktor lehet a mentális jóllét szempontjából.

Azok a kapcsolatok járulnak hozzá leginkább a boldogsághoz, amelyekben jelen van az érzelmi biztonság, a kölcsönös tisztelet és a kiegyensúlyozott tehermegosztás. Ilyen közegben a közös élet nem korlátozó, hanem stabilitást adó keretként működik.

Ha azonban ezek az alapok hiányoznak, a kapcsolat inkább csökkenti, mint növeli az életelégedettséget. Ilyenkor válik érthetővé, miért él meg sok nő pozitív változást az egyedüllétben.

A jó kapcsolat nem okoz stresszt (Fotó: Getty Images)

Nincs jobb vagy rosszabb életforma

A téma egyik legfontosabb tanulsága, hogy nincs univerzális recept. Az emberek személyisége, igényei és élethelyzete jelentősen különbözik, és ez meghatározza azt is, ki miben találja meg a kiegyensúlyozottságot.

Vannak, akik az autonómiában és az önállóságban érzik jól magukat, míg mások számára a közelség, az intimitás és az együtt tervezett jövő ad biztonságot. Ráadásul ezek az igények az élet során változhatnak is.

A kérdés így nem az, hogy az egyedüllét vagy a párkapcsolat „jobb-e”, hanem az, hogy az adott életforma mennyire illeszkedik ahhoz, akik éppen vagyunk.

Most akkor boldogabbak az egyedülálló nők?

A kutatások alapján erre nem lehet egyértelmű választ adni. Az adatok azt mutatják, hogy az egyedülálló nők körében gyakran magas az életelégedettség, különösen akkor, ha az egyedüllét tudatos döntés, és nem kényszer.

Ugyanakkor a kiegyensúlyozott párkapcsolatban élők hasonló jóllétről számolnak be. A különbséget nem maga az életforma, hanem annak minősége és az egyén belső állapota adja.

A valódi kérdés az, hogy képesek vagyunk-e olyan környezetet teremteni magunk körül, amelyben biztonságban érezzük magunkat, kapcsolódni tudunk másokhoz, és közben önazonosak maradhatunk.

Ez az a pont, ahol az egyedüllét és a párkapcsolat közötti különbség háttérbe szorul, és előtérbe kerül az, ami valójában számít: a megélt élet minősége.

Kapcsolódó: AI segítségével küzd a magány ellen a magyar szinglik egy része

Kiemelt kép: Getty Images