A műsorban is hangsúlyozta, hogy nem szeretné, ha a veseadományozásra rendkívüli hőstettként tekintenének. Szerinte sokkal inkább arról van szó, hogy az emberek többsége egyszerűen nem tudja: egészséges emberként akár egy idegennek is felajánlhatja az egyik veséjét. A színész úgy fogalmazott, hogy az élődonoros szervadományozás jóval elérhetőbb lehetőség, mint azt a legtöbben gondolják.
Mi történik, ha valaki felajánlja az egyik veséjét?
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a beavatkozás alacsony kockázatú, a donorok pedig teljes életet élhetnek utána. Saját példáját említve elmondta, hogy a műtétet követően gyorsan felépült, miközben valaki, aki korábban dialízisre szorult vagy súlyos életveszélyben volt, új esélyt kapott az életre.
Fallon kérdésére azt is elárulta, hogy számára a döntés meglepően egyszerű volt: a donorokat rendkívül alapos orvosi vizsgálatoknak vetik alá, így eleve csak kiemelkedően jó egészségi állapotú emberek válhatnak szervdonorrá. Viccesen megjegyezte, hogy egyes statisztikák szerint a donorok még az átlagosnál is tovább élnek, ami persze részben annak köszönhető, hogy már a műtét előtt is az átlagosnál egészségesebbek.

A színész (balra) a Rokonszenvedés című filmben
A beszélgetés során végig igyekezett elhárítani a hősnek kijáró elismeréseket. Míg a műsorvezető többször is rendkívüli tettként méltatta a döntését, Eisenberg inkább arról beszélt, hogy sokkal többen vállalkoznának hasonlóra, ha tudnák, hogy ez egyáltalán lehetséges. Szavaiból az derült ki, hogy nem önfeláldozásként tekint a veseadományozásra, hanem egyszerűen olyan döntésként, amely erkölcsileg helyesnek tűnt számára.
Az is figyelemre méltó, hogy miközben saját bevallása szerint alapvetően szorongó ember, a teljes folyamat alatt szokatlan nyugalmat érzett, és egy pillanatig sem bizonytalanodott el a döntésében.
Az Egyesült Államokban évente elvégzett 27 ezer vesetranszplantáció közül mindössze néhány száz származik olyan élő donoroktól, akik egy számukra ismeretlen embernek adják az egyik veséjüket. Sokan még csak nem is tudnak arról, hogy ilyen adományozásra van lehetőség: Eisenberg például tavaly nyárig nem tudta ezt, pedig már tíz éve szeretett volna vesét adományozni. Egy orvos barátjának említette meg a szándékát, amikor erről először hallott.
„Úgy érzem, ez szinte inkább marketing kérdése, mint empátiaprobléma” – mondta a Time magazinnak.
Jesse Eisenberg nem akarta tudni, ki kapta a veséjét
Az adományozási folyamat egyszerű és egyértelmű volt, amit orvosokból és mentálhigiénés szakemberekből álló csapat segített végig. Eisenberget december 30-án műtötték meg (ahogy viccesen megjegyezte, ez remek kifogás volt arra, hogy kihagyja azokat a szilveszteri bulikat, amelyeket amúgy is szívesen elkerül).
A műtét közben azonban az orvosok értesítést kaptak arról, hogy az eredetileg kijelölt recipiens túl beteg lett a transzplantációhoz, így Eisenberg veséje végül az ország egy másik pontjára került, a következő várólistás beteghez.

A Szemfényvesztők című kasszasiker harmadik részében
A veseadományozást alacsony kockázatú beavatkozásnak tartják, és a donorok teljes, egészséges életet élhetnek utána. Az úgynevezett „altruista” vagy „önkéntes” donorok gyakran megőrzik anonimitásukat, és nem találkoznak azokkal, akik megkapják a szervüket. Eisenberg is úgy döntött, nem akarja tudni, ki kapta a veséjét.
„Nekem sokkal könnyebb volt úgy tekinteni a szervadományozásra, mint önmagában vett célra, és nem arra gondolni, hogy ki az a személy, aki megkapja, vagy hogyan él majd a szervvel. Mert ha ebbe belemegyünk, akkor nagyon gyorsan eljutunk oda, hogy ítélkező szempontok alapján kezdjük eldönteni, ki érdemel meg egy ilyen lehetőséget. Én nem így gondolkodom erről.
Megváltoztatta őt ez az élmény? „Talán” – mondja.
A műtétet megelőző évben folyamatosan dicsérték legújabb filmes sikerei miatt, ami – saját bevallása szerint – egzisztenciális szinten nagyon kényelmetlenül érintette.
„Most bizonyos értelemben kiegyensúlyozottabbnak érzem a mérleget: rengeteg mindent kaptam az élettől, és most én is segíthettem valakin” – mondja.