- Ne hidd el, ha valaki azt mondja, a felnőttség azt jelenti, hogy minden gördülékeny, bizony gyakran bizonytalan és esetlen döntéseket hozunk.
- Nem egyetlen készség tesz felnőtté, hanem sok apró, különálló képesség összessége.
- Attól, hogy valaki magabiztosnak tűnik, még nem biztos, hogy annak is érzi magát.
Felnőttnek lenni sokszor egészen prózai dolgokat jelent: telefonálni egy ügyfélszolgálattal (kevés dolgot utálunk jobban…), utánajárni valaminek, amit inkább halogatnánk, vagy apró betűs részeket olvasni, amikor annyival kényelmesebb lenne, ha csak megmondanák, mit csináljunk.
Nem így képzeltük gyerekként, amikor kijelentettük, hogy a felnőtteknek mennyivel jobb! Bármikor ehet fagyit és fenn maradhat későig, aki már felnőtt!
Aztán a korral kicsit árnyaltabbá vált ugyan, de mégis sokunk fejében él egy kép arról, milyennek kellene lennie a jól működő felnőtt életnek. Magabiztos, rendezett, gördülékeny igazi felnőtt! Azt is látjuk, mintha mások ösztönösen tudnák, mit csinálnak, mi pedig valahogy lemaradtunk volna erről a tudásról.
Mit felejtsünk el sürgősen a felnőtt léttel kapcsolatban?
A Psychlogy Today oldalán Dr. Alice Boyes pszichológus fejtette ki, miszerint ez a kép a felnőttségről több ponton is félrevezető. Összegyűjtöttük azokat a tévhiteket, amelyek miatt gyakran úgy érezzük, nem vagyunk elég jók a felnőtt élethez.
1. A jól működő felnőtt élet zökkenőmentes
Sokan azt gondoljuk, hogy aki igazán rendben van, az magabiztosan, egyenesvonalú egyenletes mozgással halad előre a felnőtt korban: tudja, mit kérdezzen, hogyan döntsön, és minden helyzetben feltalálja magát.
A valóság ezzel szemben az, hogy a legtöbb tudás nem érkezik készen. Nem kapunk útmutatót ahhoz, hogyan intézzük a pénzügyeinket, hogyan tárgyaljunk, vagy éppen mit kérdezzünk egy orvosi vizsgálaton.
Mit mond a pszichológus?
A tanulási folyamat sokszor kellemetlen: kérdezünk, hibázunk, bizonytalankodunk.
Ez azonban nem a kudarc jele, hanem annak bizonyítéka, hogy benne vagyunk a folyamatban, ami igaziból sosem ér véget. A felnőttkor nem egy állapot, hanem egy folyamatos fejlődés, változás.
2. A felnőttség egyetlen nagy készség
Gyakran úgy tekintünk rá, mintha létezne egy általános felnőttségkészség, amit vagy tudunk, vagy nem. Valójában azonban sok különálló területről van szó.
Lehetünk magabiztosak a munkánkban, miközben hónapokig halogatunk egy egyszerű időpontfoglalást.
Vagy éppen precízen kezeljük a számláinkat, de nehezen állunk ki magunkért egy konfliktusban.
A pszichológus szerint ez jó hír is: nem kell mindenben egyszerre jónak lennünk. A meglévő erősségeinkre építve fokozatosan fejlődhetünk azokban a helyzetekben, amelyek még nehezebbnek érződnek.
3. A magabiztos felnőttek mindig komfortosan érzik magukat
Kívülről könnyű azt gondolni, hogy mások természetesen mozognak ezekben a helyzetekben. Mintha nekik nem jelentene problémát ajánlatokat összehasonlítani, kérdezni, vagy döntéseket hozni. A valóságban azonban sokszor ők is ugyanazt a bizonytalanságot érzik. A különbség inkább az, hogy ennek ellenére is cselekszenek.
A szakértő úgy véli, fontos felismernünk:
attól, hogy valami kényelmetlen, még nem jelenti azt, hogy rosszul csináljuk.
Egyeseknek könnyebben megy a telefonálás, másoknak nehezebben. A döntési fáradtság pedig egyetlen felnőttet sem kímél!
-
Jogosan érezhetjük úgy, hogy a felnőttkor végeérhetetlen döntések sorozata
4. Csak a magabiztos, extrovertált emberek boldogulnak
Sok felnőtt helyzetben nem az számít, ki a legbeszédesebb vagy legmagabiztosabb, hanem az, hogy ki figyel a részletekre, ki kérdez vissza, és ki nem siet bele egy döntésbe.
Hogy vélekedik a pszichológus? Az introvertált emberek személyiségvonásai, az óvatosság, az alaposság vagy akár a bizonytalanság is lehet erőforrás. Ezek segíthetnek abban, hogy elkerüljük a rossz döntéseket, és jobban átlássuk a helyzeteket.
5. Mások mindent tudnak, mi pedig le vagyunk maradva
Gyakran érezzük úgy, hogy mindenki más már tisztában van azzal, hogyan működnek a dolgok, csak mi nem. Valójában a felnőtt élet nagy része olyan apró, gyakorlati tudásokból áll, amelyeket az emberek tapasztalatból szednek össze, majd ritkán beszélnek róluk, egyszerűen csak használják a felszedett készségeket.
Sokszor mi magunk is többet tudunk, mint gondolnánk – véli a pszichológus. És ugyanígy tanulhatunk másoktól is:
ha kérdezünk, megosztjuk a tapasztalatainkat, és nem feltételezzük, hogy mindenki más kész van.
Emlékeztessük magunkat: ők is pontosan ugyanígy tettek szert arra a tudásra, amit mi is szeretnénk!
Mi a valóság a felnőttségről?
Felnőttnek lenni nem egy állapot, amit egyszer elérünk, hanem egy folyamatos alkalmazkodás. Sokszor kényelmetlen, néha kifejezetten fárasztó, és ritkán olyan elegáns, mint amilyennek elképzeltük.
De talán éppen ez benne a közös: hogy mindannyian tanuljuk. És ha őszinték vagyunk, valójában senki sem tudja pontosan, mit csinál, csak egyre gyakorlottabban teszünk úgy, mintha tudnánk.
Kapcsolódó: tudd meg, hány éves kortól felnőtt az ember igazán az agykutatók szerint!
Kiemelt kép: Getty Images
