Mi a legnagyobb célod-missziód?
Szeretném megmutatni, hogy a matematika érdekes, szerethető és egy nagyon erős eszköz arra, hogy jobban megértsük a körülöttünk lévő világot. Szeretnék egy okosabb, tudatosabb, gondolkodóbb és boldogabb társadalmat, és szerintem ehhez az egyik kulcs a matematika, hiszen rendkívüli módon fejleszti az agyunkat, különösen a logikus gondolkodásunkat.
A matematika nem más, mint egy absztrakt nyelv, amivel leírjuk a körülöttünk lévő világot.
Ha ezt a nyelvet jobban értjük, a világ működését is könnyebb átlátni. Mindemellett számomra kiemelten fontos, hogy a jó értékrenddel együtt adjuk tovább, hogy ne „főgonoszokat” neveljük, hanem inkább „szuperhősöket”.
Mit csinálsz másképp, mint az elődeid?
Szerintem jól oktatni tényleg nagyon nehéz és összetett dolog. Nem elég érteni a témához. Érteni kell ahhoz is, hogy a közönségednek mi érdekes, és hogyan lehet úgy átadni a tudást, hogy közben megmaradjon a kíváncsiságuk. Ehhez sokféle készség kell: jó kommunikáció, módszertani alapok, a tanulás kognitív folyamatainak ismerete, humor és még sok minden más.
Azt látom, hogy sokszor azok, akik nagyon erősek a matematikában vagy a tudományban, a többi készségben kevésbé kaptak támogatást, ezért ritka az igazán élvezetes matekos előadás. Egyébként ebben én sem voltam kivétel. Ritka rossz kommunikációs és előadói készségeim voltak. Viszont tudatosan sok energiát tettem abba, hogy fejlődjek: jártam beszédtanárhoz, tanultam előadás-technikát és tartalomkészítési technikákat is, hogy érdekesebben, színesebben tudjam előadni a dolgokat.
Kapcsolódó: Kvíz: Mennek még a matematikai alapfogalmak?
A jelenkor nagy előnye szerintem, hogy ma sokkal több, könnyebben elérhető tudás áll rendelkezésünkre, mint korábban bármikor, így jóval egyszerűbben lehet tanulni és fejlődni. Én igyekszem is ebből a lehető legtöbbet kihozni.
És van még valami, amit nem lehet tanulni: szeretni kell, amit tanítasz. Ha nem a rajongásod tárgya az a dolog, az érződik. Nekem sokan mondják, hogy látják, mennyire csillog a szemem, amikor a matekról beszélek. Egy oktató valahol példakép is a tanítványoknak.
Ha azt látják, hogy ő maga nem érdeklődik annyira a téma iránt, akkor hogy lenne elvárható a diákoktól, hogy lelkesedjenek?
A matek alapjai nem változnak. A matek az matek, a Pitagorasz-tétel ugyanaz. A különbség nem a képletekben van, hanem a tűzben, amivel hozzáállunk. Én abban hiszek, hogy a tudás, a tanulás, a fejlődés érték. És mindent meg is fogok tenni azért, hogy ne csak átadjam a tudást, hanem a hitet is felépítsem, hogy ez valami olyan, amibe megéri beletenni a munkát.
Mi a legemlékezetesebb visszajelzés, amit a fiataloktól (a közönségedtől) kaptál?
Középiskolások írtak nekem, hogy a videóim hatására kezdték komolyan venni a matekot, megváltozott a hozzáállásuk, és motiváltabbak lettek a tanulásban. Volt olyan is, aki azt írta, hogy miattam megy matek szakra, mert meghoztam a kedvét hozzá. Általános iskolások írtak, hogy nekem köszönhetően értenek már gimis anyagokat, vagy tudnak olyan érdekességeket, amik miatt ötöst kaptak matekórán. Ezek nyilván hatalmas örömöt szereznek nekem.
Kapcsolódó: Okosabb vagy matekból, mint egy ötödikes?
Közben sok felnőtt is visszajelez, akiknek korábban nem ment jól a matek vagy nem szerették, hogy nagy feloldozás volt számukra rájönni: nem velük volt a baj, csak nem úgy mutatták meg nekik, ahogyan érthető és szerethető lett volna.
És különösen jó érzés, amikor azt írják, hogy így a gyerekeiknek már nem azt adják tovább, hogy a matek csak azért van, hogy megkeserítse az életet, hanem rá tudnak világítani, hogy lehet ezt másképp is. Őszintén meghat, hogy ennyi emberre lehet így pozitív hatással lenni.
Mit jelent számodra a függetlenség és a szabadság?
Nekem a függetlenség leginkább azt jelenti, hogy nem más osztja be az időmet, és nem mondja meg kívülről, mikor mit csináljak. Természetesen nem illegális dolgokra gondolok: vannak kötelezettségeim, és fontosnak tartom mások jogait és határait is. Inkább arra, hogy a munkámat és az életemet a saját felelősségemre szervezhetem: hogyan dolgozom, mikor pihenek, milyen ritmusban haladok és milyen projektekben veszek részt.
Valószínűleg ezért is lettem vállalkozó. Itt tényleg száz százalékban én vállalom a döntéseim következményeit: én tartom kézben a dolgokat, és ami történik, az az én felelősségem. Úgy osztom be az időmet, ahogy én szeretném.
Jó érzés, hogy elvileg bármikor dönthetnék úgy, hogy most pihenek vagy mást csinálok munka helyett.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én általában dolgozni szeretek, és sokszor brutálisan túlvállalom magam, mert nagyon motivál és imádom, amit csinálok. De még ebben a feszített tempóban is megvan az a belső élmény, hogy van választásom. Bármikor mondhatom, hogy most nem dolgozom, mert mást szeretnék épp csinálni. És számomra ez a fajta szabadság és függetlenség mindennél többet ér.
