A ’70-es évek nemcsak a divatról és a zenéről szóltak: a világ hatalmas fordulópontokon ment keresztül. Gazdasági válságok rázták meg a társadalmakat, környezetvédelmi mozgalmak indultak, amelyek először hívták fel nagy tömegek figyelmét a bolygó állapotára.

Közben világszerte nők milliói léptek be a munkaerőpiacra, ami teljesen átalakította a családok működését: a gyerekek gyakran egyedül maradtak délutánonként, így akaratlanul is önállóbbak lettek. A technológia még csak ébredezett, de már érződött a jövő ígérete: megjelentek az első személyi számítógépek, a videójátékok, és elkezdődött a modern popkultúra térhódítása is.

Az X generáció stresszes, ám annál szívósabb

Ez a kavargó, változó közeg sajátos mentális edzőpályának is bizonyult, aki ebben nőtt fel, akaratlanul is megtanulta, hogyan alkalmazkodjon gyorsan és hogyan álljon talpra bármilyen helyzetből.

Érdekesség, hogy miközben manapság a korszak szülöttjeit, az X generáció tagjait tartják a legstresszesebbnek, éppen ők nőttek fel a legnagyobb szabadságban.

Sokan kulcsos gyerekként cseperedtek, önállóan oldották meg a problémáikat, vigyáztak magukra és egymásra.

És bár felnőttként gyakran zsonglőrködnek a munka, család és az elvárások tengelyén, épp ez a múlt adta nekik azt a fajta rugalmasságot, amit sok fiatal ma szeretne elsajátítani.

8 elképesztő lecke a ’70-es évekből, amit ma is tanítani kellene

1. Önálló tanulás

A korszakban, ha valami elromlott, nem volt videó, ami megmutatta, mit kell csinálni. Az emberek egyszerűen nekifogtak, és addig próbálkoztak, amíg nem sikerült megoldani. Ez a fajta tapasztalásból születő tudás adta azt az önbizalmat, amit ma sokan a képernyő érintésétől várnak.

2. A természet a legjobb unaloműző

Az X generáció mobiltelefonok nélkül nőtt fel, ami napjainkban főszerepet játszik abban, hogy képtelenek vagyunk koncentrálni. A szülők javarészt dolgoztak, így ők se tudták mikromenedzselni minden lépésüket. A felügyelet nélküli játékidőben a menjetek ki a szabadba mondatot szó szerint vették. Ezért pontosan tudják, hogy milyen jó stresszűző egy séta vagy a naplemente bámulása.

Kapcsolódó: „Az a cél, hogy mérgesek legyünk, mert akkor tovább görgetünk” – Interjú Johann Harival

3. A kapcsolatok nem mindig kényelmesek

A szülők hosszú munkaideje arra is megtanította a generációt, hogy hogyan oldjon meg helyzeteket egyedül, és vállaljon felelősséget, mert nincs ott senki, aki tartaná a hátát. Ugyanez igaz volt a kapcsolatokra.

Tudták, hogy időnként nagyobb fokú alkalmazkodás szükséges, hogy működjön a kapcsolat.

Ma viszont mit látunk? Hódít a „senkinek sem tartozom semmivel” gondolkodásmód, és sosem volt nagyobb elvárás, hogy betoppanjon a tökéletes lelki társ.

A türelmet ma luxusnak érezzük, pedig régen egy telefonhívásra is várni kellett (Fotó: Getty Images)

4. A türelem szuperképesség

A várakozás akkoriban teljesen természetes volt: vártak a tévéműsorra, a levelekre, a fényképek előhívására, a telefonra. Ez a lassúság ma elképzelhetetlen: az azonnali kielégülés minden szinten teret hódított. Ahhoz, hogy értékelni tudjunk dolgokat, embereket, önfegyelemre és érzelmi szabályozásra van szükség. A türelmet ma szinte luxusnak érezzük, pedig a várakozás segíthet eldönteni azt is, szükség van-e valójában egy újabb kütyüre.

5. Apró gesztusok

A hétköznapi udvariasság régebben természetesnek számított. A hála kifejezése nem formalitás volt, hanem egyfajta kötőanyag az emberek között. Ma sokan elfelejtik ezeket a pici gesztusokat, pedig a kérem és köszönöm szavak élhetőbbé teszik a körülöttünk lévő világot.

6. A magánélet privát volt

Akkoriban nem kellett minden pillanatot dokumentálni, nem volt szükség bizonyítékra arról, hogy valaki boldog vagy jól érzi magát. A fényképek személyes emlékek voltak, egy korszak lenyomatai, nem azért készültek, hogy mások megerősítsenek minket.

7. A kevesebb néha tényleg több

A korszak emberei nem rohangáltak trendek után. Ha volt valamijük, arra vigyáztak. Ha nem, akkor kivártak. Napjaink fogyasztói világában a fiatalok folyamatosan keresik a valahova tartozás lehetőségét, hogy kidolgozzák a tökéletes narratívát az életükről.

Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyan pénzt költenek, amijük nincs, és olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük.

8. A felnőttlét felelősség

Ma jellemző a gondolkodásra, hogy sokan még mindig a társadalmat, a szüleit, a gazdaságot vagy a munkahelyüket hibáztatják azért, hogy pokol az életük. Ezzel szemben az X generáció kénytelen volt önállóan leküzdeni az unalmat vagy megoldani a problémát. Ez ez érzelmi érettség tette lehetővé, hogy felelősséget vállaljanak a saját fejlődésükért és sikerükért.

Megtanulták, hogy a világ nem mindig igazságos, de a fejlődés ott kezdődik, amikor nem másokra mutogatunk, hanem belenézünk a tükörbe.

Kapcsolódó: Ezeket az életleckéket kellene először megtanítani a gyerekeinknek 

Kiemelt kép: Canva