Nem vagyok korán fekvő típus, ha viszont olvasásra kerül a sor, rögvest változik a helyzet. Azt például el sem merem mondani, mióta vívok hősies, ám meglehetősen egyoldalú csatát Stephen King Az című monstrumával (is). Nem a terjedelem a probléma – bár az 1178 oldal nem épp zsebkönyves kategória –, és azt sem lehet kijelenteni, hogy a történet unalmas volna. A borzongatás mestere jól tudja, miként vájkálhat az emberi lélek legsötétebb bugyraiban, mégis estéről estére elragad az álom, amikor Derry városában találom magam.

Manapság tényleg nehéz könyvmolynak lenni. Az életünk hektikusabb, mint valaha, a munkánk időigényesebb, nem beszélve a digitális zajról, ami pillanatok alatt széttagolja a figyelmünket. De még ennél is bosszantóbb, amikor tudatosan szakítunk időt az olvasásra, és mondunk búcsút az okostelefonnak, mégis néhány oldal után a saját horkantásunkra ébredünk.

Miért vagyunk hajlamosak elaludni a könyvek fölött, és kell-e egyáltalán bosszankodni emiatt? Ahhoz, hogy megértsük, miért álmosít az olvasás – amivel biztos, hogy nem vagyok egyedül –, érdemes megvizsgálni, hogyan működik az emberi agy biológiailag.

Alvás és olvasás kéz a kézben 

Amikor kényelmesen elhelyezkedünk, és a testünk is ellazul, az agyban megnő az úgynevezett alfa-hullámok aránya, amelyek a nyugodt, de éber állapottal hozhatók összefüggésbe – innen ered a „lemegyek alfába” kifejezés.

A másik tényező a fizikai aktivitás hiánya. Az olvasás jellemzően ülő vagy fekvő tevékenység: nem jár különösebb mozgással, a testtartásunk kényelmes és laza. A mozdulatlanság, a csend és a biztonságos tér hatására a vérnyomás csökken, a szívverés egyenletesebbé válik, és a test hőmérséklete is visszaesik egy kicsit, ami tulajdonképpen felkészíti a szervezetet az alvásra.

Az olvasás nyugtat, hiszen egy lebilincselő történet hamar elvonja a figyelmünket azokról a nyomasztó gondolatokról, amelyek egyébként ébren tartanának bennünket (fotó: Unsplash/Giorgio Trovato)

Az olvasás ráadásul érzékszervileg is visszafogott tevékenység. A figyelmünk befelé fordul, a külvilág ingerei minimálisra csökkennek, nincsenek zavaró fények, hirtelen hangok és kívülről érkező vizuális behatások. Mondhatni, az olvasás ebben az értelemben utánozhatja azokat a körülményeket, amelyeket az agyunk az elalváshoz társít.

Az olvasás fáraszt, vagy inkább segít elaludni?

Maga a szabadidős olvasás nem különösebben megterhelő. Egy kihívást jelentő klasszikus persze fárasztó is lehet, általánosságban azonban elmondható, hogy az olvasás könnyen végezhető tevékenység. Fontos viszont megkülönböztetni a fáradtságot az álmosságtól.

Az olvasás valóban álmossá tehet, ám ha közben inkább fáradtnak, mintsem álmosnak érezzük magunkat, könnyen lehet, hogy a probléma forrása nem az olvasás aktusával függ össze. Ha napközben, viszonylag frissen veszünk könyvet a kezünkbe, de pár oldal után mégis elnehezül a fejünk, annak egészen más okai lehetnek, mint az esti olvasás közbeni elbóbiskolásnak – a jelenség mögött gyakran mélyebb kimerültség állhat.

Az olvasás pedig, bármennyire is pihentetőnek tűnik, valójában koncentrációt igényel: a szem követi a sorokat, az agy értelmezi a szavakat, képeket alkot, összefüggéseket keres. Ha alapvetően fáradtabbak vagyunk mostanában, a szellemi aktivitás is hamarabb kimerítheti az idegrendszert.  

Kapcsolódó: Nincs időd olvasni? 10 módszer, amivel garantáltan több könyvet olvasol majd

Ezzel szemben, ha este, lefekvés előtt nyitunk ki egy könyvet, az olvasás inkább segíti az elalvást. Pszichológusok szerint a történetbe való belefeledkezés hatására gondolataink eltávolodnak a napi stressztől, a határidőkről és más hétköznapi teendőktől. Az elménk átkapcsol egy másik valóságba, a figyelem fókusza beszűkül, a külvilág pedig háttérbe szorul – így az agy számára is könnyebb felkészülni az alvásra.

Nemcsak a mit, a hogyan is számít

Más kérdés, hogy nem minden olvasmány hat egyformán. Egy izgalmas történet épp ellenkező hatást is kiválthat: felpörgeti az agyat és növeli az adrenalinszintet.

Kutatások szerint ugyanakkor az is számít, hogy hogyan olvasunk.

A papíralapú könyv előnyösebb lehet, mint a kijelző, lévén, hogy az utóbbiból áradó kék fény csökkenti a melatonin, vagyis az alváshormon szintjét. Emellett persze más körülmények is lényegesek: ha például félhomályban, puha párnák között fekszünk, testünk gyakorlatilag előkészíti magát az alvásra – még akkor is, alapvetően izgalmas történetről olvasunk.  

De nincs is ezzel semmi baj, az olvasás már csak ilyen. Kire így, kire úgy hat, annak függvényében, mit olvasunk, illetve milyen körülmények között. Az mindenesetre biztos, hogy az olvasás egyszerre frissít és pihentet: serkenti az agyműködést, bővíti a tudást és fejleszti a memóriát. De szintén sokan tapasztalhatjuk azt is, hogy esténkén a folyamat a nyugalom szigetévé válik – egy olyan rítussá, ami lezárja a napot, és segít elcsitítani az elmét.

Mit tegyünk, ha mégis zavar, hogy pár oldal után elalszunk?

• Jól járhatunk, ha optimalizáljuk a világítást. A félhomály megtévesztheti az agyat, egy erősebb megvilágítás viszont kevésbé fogja megerőltetni a szemet, így az olvasásidőt is kitolhatjuk valamennyire.
• Ha túlságosan bekuckózunk, esetleg fekve olvasunk, az agyunk is előbb vált szundi üzemmódra. A kényelmes, de nem túl puha ülőhely a legjobb választás, ha esténként kicsit tovább szeretnénk bújni a sorokat. 
• A szemnek és az agynak is szüksége van pihenőkre. 20-30 percenként érdemes felállni és nyújtózni egyet, hogy újult figyelemmel merülhessünk el a történetben.
• Végső soron pihenésre, alvásra mindenkinek szüksége van. Ha a fáradtság nagyon úrrá lesz rajtunk, ne álljunk ellen az álomnak. A lényeg, hogy időt szakítunk az olvasásra, ami lefekvés előtt még teljesebbé teheti az alvásidőt.  

Olvass velünk!

Már kapható a Nők Lapja különleges kiadványa: A Nők Lapja 100 Legjobb Könyv 2025 bookazine!  Beleshetsz a könyvkiadás kulisszái mögé, izgalmas íróportrék, friss olvasmányajánlók és exkluzív kortárs novellák várnak a bookazine oldalain, és az is kiderül, kik kapták az idei Nők Lapja Irodalmi Díjakat.

Ez is érdekelhet: Valaha olvasó nemzet voltunk – mi történt velünk?

Kiemelt kép: Getty Images