- Nemcsak a munkahelyen éghetünk ki: a gyereknevelés is felőrölhet.
- A szülői kiégés jóval több egyszerű fáradtságnál.
- Kutatások szerint minden tizedik szülő megtapasztalja a tüneteket.
A kiégés eredetileg munkahelyi jelenségként került be a köztudatba, de az elmúlt évek kutatásai különálló, jól leírható szindrómaként azonosították a szülői kiégést is. A két jelenség rokona egymásnak, de nem azonos. A szülői szerepből ugyanis nem lehet szabadságot kivenni, ott a nap 24 órájában teljesíteni kell, és érzelmileg is sokkal jobban bevonja az embert, mint bármely más feladatkör.
Ezért a szülői kiégés olyan következményekhez vezethet, amelyeket a munkahelyi kiégés esetében nem feltétlenül tapasztalunk meg. Ha a tartós és túlzó szülői terhelés mellett a rendelkezésre álló erőforrások (idő, pihenés, támogatás) nem elegendők, krónikus kimerülés, érzelmi eltávolodás és a szülői hatékonyság/öröm elvesztésének érzése jelenik meg.
Tömegeket érint a szülői kiégés
Nemzetközi, 42 országot vizsgáló kutatás szerint a szülői kiégés előfordulása országonként jelentősen eltér, és kultúrafüggő is, de konzervatív becslések szerint a nyugati országokban legalább 5-8 százalék közé tehető a szülői kiégés szindrómával akutan küzdők száma. Fontos tudni, hogy ez nem azonos a „néha nagyon fáradt vagyok” élménnyel, hanem klinikailag is értelmezhető, tartós állapot.
A kiégés nem csak a szülőre hat. Hosszabb távon a szülőre nehezedő mentális teher addikcióhoz, később a gyerek felé irányuló elhanyagoló vagy indulatos viselkedéshez vezethet. Már csak ezért is fontos a korai felismerés.
Kattints a galériára a jelekért!
Mit tehetünk kiégés ellen?
A legfontosabb, hogy a szülő ne maradjon egyedül a teherrel. Ehhez az kell, hogy a környezet is felismerje, a kiégés nem gyengeség, hanem az idegrendszer természetes reakciója a tartós túlterhelésre. Ha a fenti jelek közül több is tartósan fennáll, érdemes szakemberhez – klinikai szakpszichológushoz, pszichoterapeutához – fordulni.
Hasznos, ha a szülő megtalálja a saját pihenési idejét, bevonja a támogató hálót (család, barátok, nagyszülők), és újraértékeli az elvárásait. Mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami csak társadalmi nyomás. Az alvás, az étkezés, a testmozgás pedig nem luxus, hanem biológiai alap a jólléthez. Ezek hiányában sem érzelmi, sem fizikai regeneráció nem történik.
Ha pedig megjelennek menekülési vagy szuicid gondolatok, az azonnali jelzés, hogy túl nagy a teher és sürgős segítségre van szükség. Ilyen esetben krízisvonalhoz, sürgősségi pszichiátriához vagy háziorvoshoz kell fordulni.
Kapcsolódó: Ismerd fel, ha a kiégés szélén állsz!
Kiemelt kép: Getty Images
