- A gyerekek szívesebben segítenek, ha a szülő pontosan megfogalmazza, mire van szükség.
- A bevonás és a felelősség érzése a motivációjuk kulcsa.
- A kulturális különbségek megmutatják, hogy a segítségkérés tanulható viselkedés.
Amikor egy szülő naponta tízszer elmondja, hogy „tedd le a játékot” vagy „segíts elpakolni”, és semmi sem történik, hajlamos arra gondolni, hogy a gyerek egyszerűen makacs. A pszichológusok szerint gyakran nem a szándék hiányzik, hanem a megértés. A gyerekek sokszor nem tudják, mit vár tőlük a felnőtt, vagy nem érzik, hogy a feladat valóban fontos.
A Child Mind Institute szerint a gyerekek sokkal motiváltabbak, ha a szülő konkrétan és érthetően fogalmaz. Például nem azt mondja, hogy „segíts rendet rakni”, hanem azt, hogy „kérlek, tedd a könyveket a polcra, amíg én elmosogatok”. A pontos, célzott kérés nemcsak világosabb, hanem azt is sugallja: a gyerek képes a feladatra, és a szülő bízik benne.
A kultúra, ahol nem kérik, a gyerekek mégis segítenek
Kutatások szerint a maja közösségekben a gyerekek már egészen kicsi koruktól segítenek a családtagjaiknak, anélkül, hogy bárki megkérné őket. Már másfél-két évesen bekapcsolódnak a házimunkába, és azt látják: amit tesznek, az számít. A kutatók szerint ez a fajta nevelés erősíti a gyerek önértékelését, felelősségérzetét és együttműködési készségét. Ha a gyerek érzi, hogy valódi szerepe van, nem csak „kisegítő”, hanem fontos tagja a közösségnek, sokkal szívesebben segít.
Az együttműködés kulcsa: a bevonás és a választás lehetősége
A szakértők szerint a gyerekek akkor hajlandóak segíteni, ha a kérés nem parancsként érkezik. A „megcsinálod most azonnal” típusú felszólítások helyett érdemes választási lehetőséget adni: „szeretnéd inkább elmosni a poharakat, vagy kipakolni a mosogatógépet?”
Ez nemcsak szabadságérzetet ad, hanem önállóságot és döntési felelősséget is.
A bevonás hosszú távon azt eredményezi, hogy a segítség nem kötelességként, hanem természetes családi viselkedésként rögzül. A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogyan kell segíteni, hanem azt is, hogyan kell kérni.Egy 2007-es tanulmány szerint azok a szülők, akik képesek nyíltan kérni és elfogadni segítséget a gyerekeiktől, együttérzőbb és felelősségteljesebb fiatalokat nevelnek.
A segítségkérés tehát mintatanulás. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő képes elismerni, ha valamiben támogatásra van szüksége, ő is nyitottabb lesz mások igényeire.
Kapcsolódó: Miért érdemes a kicsi gyerekeket bevonni a házimunkába?
A dicséret ereje
A pozitív megerősítés legalább annyira fontos, mint maga a kérés. A kutatások szerint, ha a gyerek azt hallja, hogy „nagyon sokat segítettél, köszönöm”, akkor nemcsak az önbizalma nő, hanem az is, hogy legközelebb is örömmel vállal feladatot. Érdemes elkerülni a büntetést vagy a szemrehányást, és inkább a közös sikerre helyezni a hangsúlyt: „nézd, milyen gyorsan elkészültünk, így több időnk maradt játszani”.
Ne csak azt dicsérd, mit csinált meg, hanem hogyan. Egy „köszönöm, hogy ilyen lelkesen segítettél” sokkal többet ér, mint egy sima „ügyes voltál.” (Fotó: Getty Images)
Mikor és mit lehet kérni a gyerektől?
A szülők gyakran bizonytalanok abban, mit várhatnak el. Fontos, hogy a feladatok ne legyenek túl nehezek, de kihívást is jelentsenek. Íme, néhány irányelv!
2–3 évesen:
- Egyszerű, játékos feladatok: a játékok kosárba pakolása,
- Dicsérd meg minden apró segítségért.
4–6 évesen:
- Kisebb házimunkák: asztalterítés, virágöntözés, kérd meg, hogy dobja a ruhákat a szennyesbe,
- Legyél konkrét: „Kérlek, hozd ide a kanalat”.
7–9 évesen:
- Bonyolultabb feladatok: ágyazás, porszívózás, segítség a bevásárlásnál,
- Vond be a döntésekbe, hogy érezze számít a véleménye: „Mit szeretnél vacsorára? Segítesz majd elkészíteni?”.
10–12 évesen:
- Felelősségteljes teendők: kisállat etetése, szemét kivitele, egyszerűbb konyhai feladatok,
- Bízd meg komolyabb feladatokkal, de tartsd tiszteletben az önállóságát.
13 éves kortól:
- Rendszeresen végzendő házimunkák, testvérfelügyelet, kertészkedés, közös pénzbeosztási feladatok,
- Ilyenkor már inkább partnerségről, nem szülői utasításról van szó. Kérj tőle támogatást, ne szolgálatot.
A gyerekek nem születnek lustának vagy engedetlennek. A segítőkészség tanulható, és nagyban függ attól, hogyan kéri a szülő. A világos, konkrét, életkorhoz illeszkedő kérés, a bevonás és a dicséret mind erősíti azt az érzést, hogy a gyerek fontos, kompetens és értékes tagja a családnak. Ha a segítségkérés nem parancs, hanem bizalmi gesztus, akkor a gyerek nem kötelességből, hanem szívből segít.
