1956: ritkán látott képeken a forradalom napjai

Nemzeti identitásunk meghatározó része mindaz, ami ötvenhat őszén történt.
Milyen volt a forradalom a mindennapi ember számára?
Emlékezzünk méltóképpen azokra, akik 1956-ban a szabadságért küzdöttek!

Október 23-án az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. Arra a néhány hétre, amikor egy kis ország a saját kezébe vette a sorsát. A forradalom a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye és az elmúlt majd 70 évben a nemzeti szuverenitás, a szabadságvágy és a függetlenség iránti elkötelezettség jelképe lett. Ma is kitörölhetetlen része kollektív emlékezetünknek.

Mi történt a forradalom előtt?

A második világháború után Magyarország a Szovjetunió befolyási övezetébe került, és 1949-től a kommunista párt diktatúrája határozta meg a mindennapi életet. A Rákosi-rendszer éveiben a politikai terror, a gazdasági megszorítások, a beszolgáltatások és az ÁVH brutalitása fokozatosan felőrölte az emberek mindennapjait. Több tízezer embert börtönöztek be, deportáltak vagy végeztek ki, miközben az iparosítás erőltetése és az életszínvonal csökkenése általános elégedetlenséget szült.

Sztálin halála után, 1953-ban Nagy Imre került a minisztertanács élére, és mérsékeltebb politikát ígért. Reformkísérletei azonban rövid életűnek bizonyultak. 1955-ben Rákosi visszatért, a változások reménye elhalványult, és a feszültség újra nőni kezdett. 1956 őszére a társadalom már egyáltalán nem hitt a rendszerben.

Tüntetésből forradalom

Október 23-án budapesti egyetemisták békés tüntetést szerveztek, hogy a lengyel reformmozgalommal vállaljanak szolidaritást és kinyilvánítsák saját követeléseiket is. A 16 pontban megfogalmazott javaslatok – a sajtószabadság, a többpártrendszer, a szovjet csapatok kivonása és Nagy Imre visszatérése – néhány óra alatt országos támogatást kaptak.

A demonstráció este fordulóponthoz érkezett: a Rádió épületénél lövések dördültek, Sztálin szobrát ledöntötték, és a tüntetés forradalommá alakult.

A következő napokban Budapest utcáin és vidéki városokban is felkelők vették át az irányítást. Munkástanácsok alakultak, a korábbi pártvezetés összeomlott, és a forradalmi kormány – Nagy Imre vezetésével – bejelentette Magyarország semlegességét, valamint a Varsói Szerződésből való kilépést. Néhány napra valóban úgy tűnt, hogy a szabadság elérhető közelségbe került.

Vérbe fojtva

November 4-én hajnalban azonban a szovjet hadsereg támadást indított. A harcok napokig tartottak, majd a forradalom elbukott. A megtorlás súlyos volt: több mint kétezer embert végeztek ki, tízezreket börtönöztek be, és több százezren menekültek külföldre. Az eseményeket évtizedekig elhallgatták, hivatalosan „ellenforradalomnak” nevezték, és csak a rendszerváltás után beszélhetett róluk nyíltan a társadalom.

Budapest, 1956. október 25. Szovjet harckocsik és békés tüntetők a Parlament előtt. (MTI Fotó: Bojár Sándor)

1989-ben Nagy Imrét és mártírtársait ünnepélyesen újratemették, október 23-át pedig nemzeti ünneppé nyilvánították. Az 1956-os forradalom ma már a magyar történelem egyik legfontosabb szimbóluma. Annak az időszaknak az emléke, amikor az emberek nemcsak a politikai hatalommal, hanem a félelemmel is szembeszálltak.

Képekbe kapaszkodó emlékezet

Most 15 kevésbé ismert, korabeli fotóval idézzük fel a forradalom mindennapjait. A pillanatokat, amikor egyszerre volt jelen a remény, a bátorság és a bizonytalanság. Noha a forradalom nemcsak a fővárosban, de számtalan vidéki helyszínen is elsöprő erejű volt, a budapesti események emlékét jóval nagyobb képanyag őrzi. Ilyen képeket válogattunk a Fortepan archívumából.