Valóságos Krasznahorkai-láz söpört végig az országon, mióta kiderült, hogy a hetvenegy éves magyar szerzőnek ítélték oda az idei irodalmi Nobel-díjat. A hazai könyvesboltokat megrohamozták a vásárlók, és egy nap alatt lefosztották a Krasznahorkai-készleteket. A Sátántangóból sebtében puhatáblás utánnyomással készült a Magvető Kiadó, az író legújabb, november 11-én megjelenő A magyar nemzet biztonsága című kötetének példányszámát pedig két és félszeresére emelték.

Sokan vannak, akik sosem olvastak még Krasznahorkait, vagy korábban ugyan próbálkoztak, de beletört a bicskájuk az író legendássá vált hosszú mondataiba, most viszont úgy döntöttek, mégis nekifutnak, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy eredeti nyelven olvashatunk egy Nobel-díjas írót. Az össznépi büszkeség mellett azonban kijózanító pofonként hatott a Központi Statisztikai Hivatal által a közelmúltban publikált Időmérleg, amely egészen lesújtó képet fest a magyarok könyvolvasási hajlandóságáról.

A digitális világ kinyírja a könyvkultúrát

A KSH kimutatása szerint a ’80-as évek végén átlagosan napi tizenkét percet fordítottunk könyvolvasásra, a 2024-2025-ös évben ez mindössze napi két perc. A férfiak átlagosan napi egy percet, a nők három percet töltenek könyvekkel manapság. Az olvasásra fordított idő általában véve is folyamatos csökkenést mutat, de ezen belül a könyvek olvasása zuhant vissza a legdrasztikusabban. Míg harminc éve a teljes olvasási idő bő harmadát töltöttük könyvek bújásával, most alig nyolcadát.

A visszaesést nem az okozza, hogy az olvasók kevesebb időt áldoznak könyvekre, hanem hogy egyre kevesebb ember olvas egyáltalán. A ’80-as években a magyarok közel tizenhárom százaléka olvasott könyveket, mára ez három százalék alá zuhant. Ez azt jelenti, hogy csak minden harmincötödik magyar vesz könyvet a kezébe. De vajon milyen okok és folyamatok magyarázzák a KSH jelentés száraz tényeit?

Kapcsolódó: Te is így olvasol? Van rá magyarázat!

„Legutóbb 2019-ben volt reprezentatív felmérés az itthoni olvasási szokásokról, amely igazolta azt az alaptételt, hogy aki sok időt tölt online felületeken, az kevesebbet olvas. A digitális kultúra behálózza a mindennapjainkat, és a könyvkultúra ellen dolgozik. Korábban nem ez volt a jellemző. Amikor a digitális korszak megkezdődött, az interneten legtöbbet rendelt termék sokáig a könyv volt. Mára ez a trend a visszájára fordult.

A 2019-es felmérésből az derült ki, hogy a sokat internetező fiatalok hatvan százaléka saját bevallása szerint soha nem vesz könyvet a kezébe”

− mondja dr. Gombos Péter, a Magyar Olvasástársaság alelnöke, a MATE Neveléstudományi Intézet oktatója.

De ez nemcsak Magyarországon van így, hanem világszerte tendencia, ahogyan az a közelmúltban készült külföldi kutatásokból is kiderül. A brit felnőttek egyharmada hagyott fel a szórakozási célú olvasással, arra hivatkozva, hogy a közösségi média elvonja a figyelmét. Az amerikaiak körében húsz év alatt negyven százalékkal csökkent azok száma, akik napi szinten olvasnak kikapcsolódásképpen.

Riasztóak a magyar olvasási statisztikák. Egyébként világszerte sokan azért nem olvasnak, mert a közösségi média elvonja a figyelmüket (Fotó: Getty Images)

„Egy másik felmérésben külön vizsgáltuk, hogy a nem olvasó idősek – hatvan év felettiek − miért nem olvasnak. Mi a legfőbb indok? A megkérdezettek több mint húsz százaléka azt mondta, hogy azért, mert nem jó a szeme, de ennél sokkal többen mondták azt, hogy azért, mert nincs idejük. Egyébként a kamaszok is az időhiányra hivatkoztak.

És miért nincs idejük? Azért, mert napi hat órát töltenek az interneten (kamaszok), illetve napi hat órát töltenek tévézéssel (idősek).

De közben ne feledkezzünk meg a nem olvasó idősek közel negyedéről, akik azért hanyagolják a könyveket, mert nem látnak jól. Külföldön szép hagyománya van az úgynevezett öregbetűs könyveknek, amelyeket nagyobb méretű betűkkel szednek, így könnyebben olvashatók az idősek számára is. Nálunk sajnos csak elvétve találkozunk ilyenekkel” − mutat rá dr. Gombos Péter.

Kapcsolódó: Az irodalom híres állatszereplői kvíz

Gyerekkorban eldől, kiből lesz olvasó

„Az olvasóvá válásban a szülői hatásnak van a legnagyobb szerepe. Ahogy nőnek fel azok a generációk, akik maguk is kevesebbet olvastak, a saját gyerekeik számára is ezt a mintát adják tovább. Fontos tudni, hogy a mesélés elképesztően erős korrelációban van az olvasóvá válással: akinek mesélnek gyerekkorában, az nagyjából harmincötszörös eséllyel válik olvasó felnőtté.

Akinek viszont kimarad a mese, az komoly hátrányból indul, és csekély a valószínűsége, hogy később olvasni fog.

Magyarországon az óvodában rengeteget mesélnek a gyerekeknek, és a felsőfokú pedagógusképzésnek köszönhetően ebben sokkal komolyabb tudatosság van, mint sok más országban. De még ez sem tudja pótolni vagy érdemben korrigálni a szülői mintát. Ha a szülő nem olvas, nincs a könyvnek becsülete, vagy egyáltalán nincsenek is otthon könyvek, akkor az óvoda tevékenysége legfeljebb tűzoltásként funkcionál” – magyarázza a szakember.

Kapcsolódó: Már nem tudunk igazán jól olvasni – Így sajátíthatod el újra a mélyolvasás képességét

Az olvasóvá válás szempontjából lényeges tényező az is, hogy az ország mely részére születik egy gyerek. Az európai uniós statisztika Magyarországon négy leszakadó régiót nevesít, de ezek között is jelentős különbségek vannak. Míg a legutóbbi mérések szerint az észak-magyarországi régióban élő családok mindössze harminc százalékában jellemző a napi mesélés, addig például a közép-magyarországi régióban ez ötven százalék.

„Világszerte megfigyelhető tendencia, hogy tízéves kor fölött általában csökken az olvasási kedv, és ez a fiúk esetében erőteljesebben jelentkezik, mint a lányoknál. Ennek többek között az is az oka, hogy a fiúkra kevésbé jellemző a megfelelési kényszer, ezért ők például könnyebben hanyagolják az iskolai kötelezők elolvasását.

Felső tagozatban a fiúk látványosan leszakadnak a lányoktól: a szövegértési teljesítményük is jóval gyengébb, és mennyiségre is kevesebbet olvasnak.

Látjuk, hogy azokban az országokban tudtak javítani ezen az arányon, ahol kifejezetten a fiúk számára indítanak olvasási programokat. Van, ahol az olvasástársaságok összefogtak a labdarúgó-szövetséggel, illetve a focicsapatokkal, és a legnépszerűbb játékosok beszálltak az olvasós játékokba, kampányokba, amely remek motivációnak bizonyult a fiúk számára. Néhány éve mi is megkerestük hasonló ötlettel a Magyar Labdarúgó Szövetséget, de egyelőre nem indult együttműködés” − meséli dr. Gombos Péter.

Mennyit számítanak az anyagiak?

Az olvasási statisztikákat elnézve, nehéz elhinni, hogy évről évre nő az az összeg, amelyet a magyarok könyvvásárlásra fordítanak. A növekedés oka nem az, hogy egyre többen vásárolnak könyvet, hanem az, hogy akik könyvet vesznek, egyre többet költenek. „Az olvasásszociológiában Máté-effektusnak nevezzük azt a jelenséget, hogy jellemzően azok az emberek vásárolnak még több könyvet, akiknek egyébként is sok van otthon.

Könyvtárba is ők járnak legtöbbet. És egyébként színházba és múzeumba is, vagyis a kulturális javak egy helyre halmozódnak” – magyarázza a szakértő.

Könyvet vásárolni nem olcsó mulatság, ne feledjük azonban a könyvtárakat. Míg Budapesten és a nagyvárosokban egyre csökken a könyvtári kölcsönzések száma, addig a vidéki kistelepüléseken látványosan nőtt mind a könyvtári olvasók, mint a kikölcsönzött dokumentumok száma. Ez azt jelezheti, hogy jól működik a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR), amelyben az ötezerötszáz főnél kisebb lakosságszámú településeken élők jutnak költséghatékonyan korszerű, gazdag könyvtári ellátáshoz.

A külföldi országok példája azt mutatja, hogy a mindenütt jelenlévő olvasásválságot állami szintű összefogással és beavatkozással lehet hatékonyan kezelni. A svédek és a dánok például a könyvek áfájának csökkentésével, illetve eltörlésével próbálnak többeket olvasásra bírni, a cseheknél államilag finanszírozott társadalmi célú hirdetésekkel támogatják a „Minden cseh mesél a gyerekének” programot.

Magyarországon is felbukkannak időről időre elszigetelt kezdeményezések, átütő eredmény azonban jelentős állami szerepvállalás nélkül nem várható. Az utolsó ilyen A Nagy Könyv volt, éppen húsz évvel ezelőtt.

Kapcsolódó: Úgy érzed, kell egy kis motiváció? Csatlakozz a Nők Lapja Olvasósarok kortárs könyvklubunkhoz, ahol érdekes könyvekkel és nyereményekkel is várunk!

Kiemelt kép: Getty Images