• A legidősebb testvérekre gyakran már gyerekként sok felelősség hárul, ezért felnőttként is hajlamosak a tökéletességre törekedni.
• Sokan közülük úgy érzik, mindig erősnek kell lenniük, és nehezen kérnek segítséget, még akkor is, ha bajban vannak.
• A terápia segíthet felismerni ezeket a régi mintákat, és elengedni a bűntudatot.

A legidősebb gyerekeket gyakran illetik olyan jelzőkkel, mint „céltudatos”, „felelősségteljes”, „önálló” vagy „gondoskodó”. Nem véletlen, hiszen ők azok, akik már gyerekkorukban megtanulják, milyen érzés másokról gondoskodni. Ez a szerep mély nyomot hagy sok elsőszülött életében, és gyakran visszaköszön a terápiás beszélgetésekben is.

Aparna Sagaram, családterapeuta a HuffPostnak elmondta, az is meghatározó, hogy az első gyerek születésekor még nincsenek más gyerekek a családban. A kisebb testvérek ezzel szemben már figyelhetik a nagyobbakat, és tőlük is tanulnak. „Nem véletlen, hogy a fiatalabbak általában lazábbak és szabadabbak” – mondja Sagaram.

Ez a különbség sok mindent meghatároz: a legidősebbek gyakran másképp viszonyulnak a felelősséghez, az elvárásokhoz, és a saját teljesítményükhöz.

Ez is érdekelhet: Ilyen feleség válik belőled a születési sorrend alapján

A születési sorrendet nem választhatjuk meg, de a mintáinkat igen

„A születési sorrend hatással van a személyiségünkre és a szüleinkhez fűződő kapcsolatunkra, de nem ez az egyetlen tényező” – mondja Sagaram. Ha a családon belül feszültség van, könnyű mindent erre fogni, de sokkal fontosabb, hogy felismerjük: a mintákon lehet dolgozni. „Nem tudjuk megváltoztatni, hányadik gyereknek születtünk, de azt igen, hogy hogyan viszonyulunk a múltunkhoz” – teszi hozzá.

Lássuk, melyek azok a témák, amik rendszerint előkerülnek az idősebb testvérek terápiájában!

1. Perfekcionizmus

„Az első gyerek nevelése tele van rossz próbálkozásokkal és tévedésekkel” – mondja Altheresa Clark, floridai klinikai szociális munkás a HuffPostnak. A szülők ekkor még szigorúbbak, több szabályt és elvárást állítanak fel.

Ez a fajta nevelés sokszor azt eredménydezi, hogy a gyerek rendkívül maximalista lesz. Az elsőszülöttek megtanulják, hogy csak akkor szerethetők, ha tökéletesen teljesítenek. Felnőttként aztán önmagukkal is könyörtelenek lesznek, és ha hibáznak, azonnal bűntudatot éreznek.

2. Imposztor-szindróma

Aki folyamatosan önkritikus és mindig többre törekszik, nehezen hiszi el, hogy elég jó. Az elsőszülöttek, még a legsikeresebbek is, sokszor titokban úgy érzik, nem érdemlik meg az elismerést. „Gyakran gondolják azt, hogy a sikereik csak szerencsének köszönhetők. Ez a belső bizonytalanság a gyerekkori elvárásokból fakad: abból, hogy mindig teljesíteni kellett” – magyarázza Clark.

3. Parentifikáció

Sok elsőszülött parentifikálódik, vagyis már gyerekként felnőtt szerepbe kényszerül. Van, hogy a szülők tudatosan bízzák meg ezzel a szereppel a nagyobb gyereket, mert sokat dolgoznak. Máskor ez észrevétlenül alakul ki: a nagyobb testvér egyszerűen automatikusan átvesz bizonyos feladatokat. A túl korán felnőtté váló gyerekek felnőttként is másokért aggódnak, és nehezen tudnak pihenni, mert mindig úgy érzik, valakinek szüksége van rájuk.

A parentifikáció lényege, hogy a gyerek nem élheti meg a gyerekszerepét, mert túl korán kell erősnek, felelősnek vagy gondoskodónak lennie. (Fotó: Getty Images)

4. Féltékenység

Az is gyakori, hogy elsőszülöttek úgy érzik, ők voltak a „kísérleti nyulak”. A kisebb testvérek ezzel szemben már lazább elvárásokkal találkoznak, ami könnyen neheztelést szülhet az idősebbekben.

„Az idősebb testvér gyakran látja, hogy a kistestvérnek elnézik a gyengébb jegyeket vagy a késői hazaérkezést. Ő viszont ugyanezért komoly következményekkel nézett volna szembe. Ez az eltérő bánásmód könnyen igazságtalanságérzetet kelt bennük” – magyarázza Clark.

5. Nehezen kérnek segítséget

„A legidősebb gyerekek megtanulják, hogy erősnek kell lenniük, és nem panaszkodhatnak. Ez a minta felnőttként is velük marad: nem mernek segítséget kérni, mert gyengeségnek érzik” – magyarázza Sagaram.

Ez a hozzáállás nemcsak a párkapcsolatokat, hanem a munkát és a barátságokat is megnehezítheti. Sokan még akkor sem mernek megnyílni, ha rosszul érzik magukat, mert attól tartanak, gyengének tűnnek.

Ha nehéz, kérj segítséget

A terápia segít feldolgozni a gyerekkori mintákat, felismerni, hogyan hatnak a jelenre, és megtanulni, hogyan lehet másképp reagálni. Ha pedig a családi kapcsolatokban mélyebb sebek vannak, a családterápia segíthet új alapokra helyezni a kapcsolatokat. 

Kapcsolódó: 5 tulajdonság, amiben szinte egyformák a hasonló korú testvérek

Kiemelt kép: Getty Images