Neked is van egy sor olyan ruhád, amit már évek óta nem hordtál, mégis valamiért sajnálod kidobni vagy elajándékozni? Alig tudod becsukni a konyhaszekrény ajtaját, annyi a (sokszor haszontalan, csorba) csetresz? 

Esetleg évtizedekkel korábbi, poros magazinokat, netán réges-régi, szelektálásra váró szerződéseket kerülgetsz a nappaliban? Ha a halmokra nézve eszedbe is jut, másképpen kellene csinálni, győz a halogatás és a lakás egyre inkább raktárra kezd hasonlítani? Nem vagy egyedül és a ragaszkodásnak nagyon sok oka lehet. Elképzelhető, hogy valamilyen kedves emlék fűz egy-egy holmihoz. Esetleg azért nem tudsz megválni tőle, mert ajándékba kaptad, vagy mert a legtöbb tárgyról úgy érzed, hogy ha most haszontalannak tűnik is, jó lesz még valamire. 

Ne halmozz!

Csakhogy ha lakás tele van olyan holmikkal, amelyeket valójában már nem használunk, az nemcsak a fizikai teret szűkíti be, de a lelkünknek sem tesz jót. A zsúfoltság állandó vizuális zajt kelt, és egy idő után kifejezetten nyomasztóvá válik. Nehezebb rendet tartani, könnyen elvesznek a valóban fontos dolgok, és gyakran érzünk bűntudatot is, ha a felesleges holmik kupacára nézünk. 

A felesleges tárgyakhoz való ragaszkodás ráadásul sokszor a múltba láncol és megakadályozza, hogy helyet adjunk az újnak és a hasznosnak. A szanálás hiánya így nemcsak a lakásunkat teszi rendezetlenné, de életünket is megnehezíti.  Szerencsére van egy furcsa, kissé meghökkentő, mégis rendkívül hatékony módszer, amely segíthet túllépni a korlátainkon.

Íme a kakiszabály.

Mi az a kakiszabály?

A szabály egyszerű. Amikor azon gondolkodsz, hogy megtarts-e valamit, képzeld el, mi lenne, ha véletlenül széklettel szennyeződne. Őszintén válaszolj magadnak: nekiállnál lelkiismeretesen lepucolni, vállalva az ezzel járó kellemetlenséget, vagy inkább gondolkodás nélkül kidobnád?

Ha a válasz az, hogy megszabadulnál tőle, akkor valójában már most sem fontos számodra annyira, hogy megérje kerülgetni. Ha azonban egyértelmű, hogy mindent megtennél azért, hogy amennyire lehet, letisztítsd, nem véletlenül csücsül a polcodon. 

Az ötlet elsőre meghökkentő, de éppen ezért hatásos: segít kicsit távolabbról, objektíven ránézni az adott helyzetre. 

Ezért működik a kakiszabály

A módszer titka, hogy lebontja, de legalábbis átértelmezi érzelmi kötődéseidet. Hirtelen nem a gólyabálra vagy a régi nyaralásra gondolsz, amikor kezedbe veszed azt a pólót, inkább arra, micsoda macera lenne rendbe tenni.

Ha ezt felidézve úgy vagy, gondolkodás nélkül vennél helyette egy újat, akkor valószínűleg már most is csak feleslegesen foglalja a helyet.

Ugyanakkor, ha egy régi családi terítőre vagy egy ajándékba kapott, különleges tárgyra gondolsz, valószínű úgy érzed majd, minden energiát megérne a megmentése, és igenis rászánnád az időt. Ez pontosan azt mutatja, hogy valódi értéke van a számodra. Dönts és dobd ki ami felesleges, hogy maradjon hely a fontosnak. 

Menjen, aminek mennie kell (Fotó: Getty Images)

Ha a folyamat végén olyan dolgok vesznek körül, amelyeket szeretsz és ténylegesen használsz, otthonod rendezettebbé, nyugodtabbá és élhetőbbé válik.

Mi legyen a kiszanált holmival? 

Amikor végre sikerül kiszanálni az otthonunkból a felesleges holmikat, fontos lépés, hogy tudatosan döntsünk a további sorsukról is.

Ami még másnak értéket jelenthet – például jó állapotú ruhák, könyvek vagy használható háztartási eszközök –, azt érdemes elajándékozni, adományboltba vinni, vagy online közösségi csoportokban felajánlani, hiszen

valaki másnak kincset érhet, ami nekünk már csak porfogó.

Ami viszont elhasználódott, törött, használhatatlan vagy egész egyszerűen szemét, azt ne tartogassuk tovább: dobjuk ki a megfelelő hulladékgyűjtőbe, hogy ne terhelje feleslegesen a környezetet és a lakásunkat.

Így a szanálás valóban lezárul, és nemcsak helyet szabadítunk fel, hanem tisztább, rendezettebb otthont is teremtünk.

Kapcsolódó: Rakj rendet a ruháid közt Marie Kondo módszerével

Kiemelt kép: Getty Images