Érdekes módon nem mindig azok válnak a legkeményebbé, akik a legtöbb nehézségen mentek keresztül. Gyakran épp az ellenkezője történik: a fájdalom nem megkeményíti, hanem megszelídíti, érzékenyebbé teszi az embert. Ez a változás ritkán látványos. Nem harsány gesztusokban mutatkozik meg, hanem apró, mindennapi mozzanatokban, amelyeket talán észre sem vennénk, ha nem figyelnénk rájuk. 

Azok például, akik megtapasztalták a veszteséget vagy a fájdalmat, sokszor békésebbek a hétköznapokban.

Nem érzik szükségét annak, hogy mindig a középpontban legyenek, vagy hangos szóval bizonyítsanak. Türelmes hallgatók, akik valóban odafigyelnek másokra. Nem siettetik a beszélgetéseket, és nem töltik ki feleslegesen a csendet, mert megtanulták értékelni azt. Aki túl sok mindent élt át, pontosan tudja, milyen fontos, ha valaki valóban meghallgat minket. Lássuk még, melyek azok az apró jelek, amelyek szintén árulkodóak lehetnek.

Figyelem a részletek iránt

Az ilyen típusú emberek különösen érzékenyek a részletekre, amelyek mellett mások könnyen elsiklanak. Észreveszik a reggeli fény játékát a falon, egy árnyékot, egy otthagyott könyvet a kávézóban. Ezek a pillanatok számukra kapaszkodót jelentenek, és emlékeztetik őket, hogy a világ nem csupán nehézségekből áll.

Kedvesség és apró gesztusok

A nehézségeket átélt emberekben gyakran erősebb a segítő szándék. Nem nagy dolgokra kell gondolni, hanem apró gesztusokra: visszatolják a bevásárlókocsit, gyertyát gyújtanak valakiért, akiről más már rég megfeledkezett, vagy egyszerűen csak megkérdezik, hogy alszol-e rendesen.

Fotó: Getty Images

Bár ezek a gesztusok nem látványosak, sokat elárulnak róluk. A pszichológusok szerint ez a viselkedés a reziliencia, vagyis a lelki rugalmasság egyik jele. Aki képes feldolgozni a saját nehézségeit, annak fontosabbá válik mások támogatása.

Kapcsolódó: 6 dolog, amit ha átéltünk, mentálisan erősebbek leszünk, mint az átlag.

A magány elfogadása

Különleges tulajdonságuk, hogy nem félnek az egyedülléttől, és megtanultak jól lenni a saját társaságukban. Nem azért, mert soha nem érzik magukat magányosnak, hanem mert békét kötöttek ezzel az érzéssel. Szívesen mennek el egyedül moziba, galériába, vagy figyelik az esőt az ablakból – ezek a pillanatok lehetőséget adnak számukra, hogy kapcsolódjanak önmagukhoz.

Az érzékenység az igazi erő

Az élet nagy próbái – legyen szó veszteségről, gyászról, árulásról vagy tartós magányról – mindannyiunkat átformálnak. Akik a nehézségek hatására érzékenyebbé válnak, tudják, hogy a törés nem feltétlenül jelent végleges összeomlást; mindig magában hordozza a gyógyulás lehetőségét is. Hiszik, hogy a szelídség nem gyengeség, hanem a belső erő jele, hiszen komoly bátorság kell hozzá, hogy valaki újra bízni, szeretni vagy törődni tudjon egy nagy fájdalom után.

Emellett emlékeztetnek bennünket arra, hogy a mindennapi apró gesztusok sokszor többet érnek, mint a látványos tettek.

A mai világban, ahol gyakran a hangos, erős és határozott viselkedést tekintjük követendőnek, könnyű félreérteni azokat, akik csendesebbek. Pedig éppen ők mutatják meg nekünk, hogy lehet erősnek maradni úgy is, hogy közben megőrizzük emberségünket, és nem veszítjük el érzékenységünket mások iránt.

Kapcsolódó: Mit jelent, ha valaki könnyen elsírja magát?

Kiemelt kép: Getty Images