Mintha az egész világ békésebb lenne, ha számokat tudunk hozzárendelni az egyes cselekedeteinkhez. Minél nagyobb a káosz körülöttünk, annál inkább rabjai leszünk a számoknak. De vajon miért érezzük ezt a zsigeri kényszert a méricskélésre?

A számok varázsa: rend a káoszban

A Clemson Egyetem kutatója, James Nicholas Gilmore szerint a jelenség mögött a „datafikáció” áll – vagyis az a folyamat, amely során az élet minden mozzanatát adattá alakítjuk. Az ok egyszerű: a számok biztonságérzetet adnak.

„Ha az életünk kiszámíthatatlan, a mért értékek rendet teremtenek. Egy szám látszólag objektív, nem befolyásolják érzelmek, szemben a saját, sokszor bizonytalan érzékelésünkkel” – magyarázza a szakember.

A 2010-es évek elején még geek hóbort volt a saját testünk monitorozása, mára viszont több tízmilliárd dolláros iparággá nőtte ki magát. Az okosórák, aktivitásmérők és alváskövetők azt ígérik, hogy jobban ismerhetjük önmagunkat, mint valaha.

Nem véletlen, hogy sokan jobban bíznak az eszközök adataiban, mint a saját testük jelzéseiben – még akkor is, ha a szenzorok gyakran hibásan mérnek.

A világ lakossága lelkesen számolgat, nem kivétel ez alól a magyar felhasználói réteg sem. Az internetezők jelentős része próbált már valamilyen aktivitáskövetőt (pl. okosóra vagy applikáció) használni.

Kapcsolódó: És tényleg: most akkor hány lépésre van szükség az egészséges élethez?

A viselők többsége általában napi rendszerességgel használja az eszközt. A legnépszerűbb funkciók nem túl meglepő módon a lépésszámlálás, alváskövetés és kalóriaszámolás.

A 2010-es évek elején még geek hóbort volt a saját testünk monitorozása, mára viszont több tízmilliárd dolláros iparággá nőtte ki magát (Fotó: Canva)

A legfontosabb, hogy hányan látták

A számok azonban önmagukban nem feltétlenül érnek annyit, tehát ma már kevés azt mondani, hogy lefutottunk öt kilométert. A kérdés az, hogy vajon hányan tudnak róla? A közösségi validáció hajszolása sokszor fontosabb, mint maga a teljesítmény.

Kutatások szerint az emberek egy finom desszertnél is többre értékelik a dicséretet, sőt, még a szexnél is nagyobb örömet jelenthet a társas elismerés.

Ez magyarázhatja, hogy miért vallunk be például sokkal több elolvasott könyvet vagy teljesített edzést, mint a valóság.

A koreai-német filozófus, Byung-Chul Han szerint a folyamatos önmonitorozásból könnyen lesz kényszer. Úgy véli, az „önoptimalizálás” eszméje oda vezethet, hogy a pihenést, az evést vagy akár az olvasást is teljesítményként fogjuk fel.

És ha valami nincs mérve, az mintha nem is történt volna meg. Ez pedig könnyen csökkentheti az élvezeti értéket:

egy könyvet nem azért fogunk elolvasni, mert érdekel, hanem mert ki akarjuk pipálni a könyves listánkat.

Az állandó kontroll igénye tehát súlyos következményekkel is járhat, hiszen azzal, hogy lehántjuk egy témáról az érzelmeket, mindent igyekszünk intellektuálisan kezelhetővé tenni. Fontos azonban megérteni azt is, hogy az adatok csak egy szeletét adják a valóságnak. Érdemes időnként pihenőre küldeni az applikációkat is, hogy képesek legyünk számok nélkül létezni. Hogy akkor is jóban legyünk magunkkal, ha csak ezerkétszáz lépést tettünk.

Kapcsolódó: Szakítás utáni kedvezmény, avagy hogyan alkudj az appokkal

Kiemelt kép: Canva