- Magyarországon minden tizedik család mozaikcsalád.
- A serdülőkor eleve feszültségekkel teli, ezért a kamaszok gyakran elutasítják a mostohaszülőt.
- A harmonikus együttélés alapja a kölcsönös tisztelet, az együttműködés és a türelem. A szülőnek és a mostohaszülőnek összehangoltan, partnerként kell kezelniük a vitás helyzeteket.
Nemzetközi vizsgálatok szerint a mozaikcsaládokban jóval magasabb a válási arány, mint a hagyományos házasságoknál. Egyes felmérések szerint az újraházasodottak közül tízből hét párkapcsolat is felbomlik.
Magyarországon több százezer gyerek él mostohaszülővel, ami jól mutatja, mennyire sokakat érint ez a helyzet.
A pszichológusok szerint a kamaszok különösen nehéz helyzetben vannak: keresik az önállóságukat, feszegetik a határaikat, és gyakran lojalitás-konfliktust élnek meg a biológiai szülő felé. Sokkal nehezebben engednek közel magukhoz egy új felnőttet, akivel nincs közös múltjuk, szemben a kisebb gyerekekkel, akik általában hamarabb kötődnek a mostohaszülőhöz.
Vitahelyzetek, amelyek próbára teszik a családi békét
Gondoljunk csak bele: hétvégén a kamasz a szülő új párjánál van. A mostohaszülő próbál szabályokat hozni, rendet tartani, mire a gyerek így vág vissza: „Nem te vagy az igazi apám, miért kéne hallgatnom rád?”
A másik oldalról mindez így néz ki: „Mindent beleadok, mégsem érzem, hogy a része lennék a családnak.”
A szülőnek ilyenkor fontos elismerni és megbecsülni a mostohaszülő erőfeszítéseit, a mostohaszülőnek pedig tapintatosan kell jeleznie, ha gondja van a kamasz viselkedésével.
Milyen új bonyodalmak jelenhetnek meg? A mozaikcsaládok számtalan nehézségbe ütközhetnek, ám vannak olyan megoldandó helyzetek, amelyekkel szinte mindenki találkozik.
- Életmódbeli különbségek: „Nem ahhoz a ritmushoz szoktam, ahogy ők élnek.”
- Féltékenység, versengés: „Mikor jut időnk kettesben, a gyerekeid/ az új partnered nélkül?”
- A mostohaszülő tekintélyének elutasítása: „Miért kéne hallgatnunk valakire, aki nem az igazi szülőnk?”
A legtöbb feszültség abból fakad, hogy ki mennyire és hogyan szólhat bele a gyerek életébe.
„Mikor kéne lefeküdni? Mennyi időt tölthet a telefonján?” – kérdezi a mostohaszülő. Mire a gyerek válasza: „Nem te vagy az anyám, ez nem a te dolgod.”
Anyagi kérdésekben is gyakran keletkezik vita: „Ki fizeti a kirándulást, a sportot, ki ad zsebpénzt?” – sok mostohaszülő dilemmája, mennyire kötelező részt vállalnia. Az ünnepek és a családi hagyományok szintén feszültséghez vezetnek.
Ha időt adtok egymásnak a fokozatos közeledésre, az leveszi a nyomást a gyerekről, és segít a mostohaszülőnek türelmesebbnek, megértőbbnek maradni. (Fotó: Getty Images)
Miért nehezebb mindez a kamaszokkal?
A kisebb gyerekek (8 éves korig) általában könnyebben kötődnek, de a kiskamaszok és kamaszok (9–14 éves kortól) már más helyzetben vannak. Ők ekkor kezdenek függetlenedni a szüleiktől és kialakítani a saját identitásukat, ezért sokkal kevésbé valószínű, hogy közel engednek egy új felnőttet, akivel nincs közös múltjuk. Ez nem a mostohaszülő hibája, hanem egyszerűen a helyzet természetéből fakadó nehézség.
Kapcsolódó: Így lehet jó kapcsolata egy gyereknek a mostohájával – Vekerdy Tamás tanácsai
Az is gondot okozhat, ha a szülő és a mostohaszülő másként látja ugyanazt a viselkedést. Például az egyik gyerek késő estig a telefonját nyomkodja. A szülő szerint ez ártalmatlan szokás, amit majd kinő, a mostohaszülő viszont úgy érzi, hogy ez káros, ezért szigorú szabályokat szeretne bevezetni. Mit tehet ilyenkor a mostohaszülő?
Kattints a galériára és lapozd végig azokat a hasznos mondatokat, amelyek segíthetik a sikeres kommunikációt!
Két különösen nehéz helyzet
1. Amikor a mostohaszülő kívülállónak érzi magát
Sok mostohaszülő rengeteget tesz az új családért. Nem sajnálja az időt, figyelmet, energiát, még az anyagiakat sem, abban a reményben, hogy így hamarabb elnyeri a gyerekek elfogadását. Csakhogy a kamaszkor eleve nem könnyű időszak. Ilyenkor a gyerekek hajlamosak természetesnek venni mindazt, amit kapnak, és elfelejtik megköszönni a figyelmet és a gondoskodást.
Sokat segíthet, ha a szülő tudatosan kifejezi az elismerését: „Lehet, hogy a gyerekek nem mondják, de én látom, mennyi mindent teszel értük, és nagyon hálás vagyok érte.”
Fontos az is, hogy emlékeztesse: az igazi érték nem az anyagiakban rejlik, hanem a közös élményekben, a példamutatásban, az empátiában és a figyelemben. Ezek apránként épülnek be a mindennapokba, és idővel a gyerekek is észreveszik.
2. Amikor a szülő két tűz közé kerül
Gyakori feszültségforrás, amikor a mostohaszülő elégedetlen a kamaszok viselkedésével, és azt várja a szülőtől, hogy fegyelmezze a kamaszokat. A szülő azonban ilyenkor szorult helyzetbe kerül: szeretné támogatni a párját, ugyanakkor meg akarja védeni a gyerekeit is.
Egy érintett szülő így fogalmazta meg az érzéseit: „Ha kritizálod a gyerekeimet, azzal csak védekezésre kényszerítesz. Ha viszont aggodalmat fejezel ki irántuk, meghallom, amit mondasz, és nyitott leszek az ötleteidre.” A kritika távolságot szül, az aggodalom viszont közelebb hoz, mert a másik fél is érzi belőle: mindkettőtök célja a gyerekek jóléte. A szakértők szerint a legfontosabb, hogy a mostohaszülő ne próbáljon rögtön „igazi” szülőként viselkedni.
Sokkal hatékonyabb, ha fokozatosan épít kapcsolatot, és közös élményeken, apró rutinelemeken keresztül válik a gyerek életének részévé.
A mozaikcsalád működésének titka
A szülőnek közben tudatosan ki kell fejeznie a háláját a párja erőfeszítéseiért, és ki kell állnia mellette a gyerek előtt is. A legjobb, ha a szabályokat a pár először kettesben beszéli át, majd közösen kommunikálja a gyerek felé. Egy mozaikcsalád akkor tud igazán jól működni, ha a szülő elismeri a mostohaszülő erőfeszítéseit, a mostohaszülő pedig empatikusan, tapintattal kommunikál a kamaszokkal kapcsolatos gondjairól. A kulcs minden esetben a kölcsönös tisztelet, az együttműködés és a türelem.
Kapcsolódó: Mikor mondjuk meg a gyereknek, hogy válunk?
Kiemelt kép: Getty Images
