A „nárcisztikus” szó az utóbbi egy évtizedben rendkívüli módon elterjedt a közbeszédben. Sokszor minden önző vagy túlzottan magabiztos emberre ezt a címkét ragasztjuk, pedig ez veszélyes leegyszerűsítés.
A valódi nárcizmus – hivatalos nevén nárcisztikus személyiségzavar (NPD) – komoly mentális probléma, amely mély nyomot hagy az érintett és a környezete életében egyaránt.
Mit kell tudni a nárcizmusról?
A nárcisztikus személyiségzavar alapja a torz önkép. Az érintett túlértékeli saját jelentőségét, állandóan csodálatra vágyik, miközben hiányzik belőle a másik megértését segítő empátia. Gyakran a gyerekkorban kereshetők a személyiségzavar gyökerei: egyesek túlzott elvárások, mások feltételes szeretet vagy éppen túlzott dicséret és idealizálás miatt tanulják meg, hogy csak akkor érnek valamit, ha bizonyos szerepnek megfelelnek.
Belül ott van bennük a mély bizonytalanság és a félelem az értéktelenségtől – ezt fedi el a kívülről sokszor lenyűgöző magabiztosság.
A nárcisztikus ember életének középpontjában mindig önmaga áll. Mivel képtelen valóban beleérezni mások érzéseibe, környezetének tagjai gyakran érzik úgy, hogy láthatatlanok, nem fontosak, és soha nem elég jók.
Egy ilyen kapcsolatban az ember elveszítheti az önbizalmát, és megtanulhatja elnyomni a saját vágyait. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik egy nárcisztikus szülő mellett nőttek fel – hiszen gyerekként nem volt lehetőségük, hogy kiszálljanak ebből a mérgező dinamikából.
Kattints a galériára, hogy megtudd, mi az az 5 jel, ami arra utal, nárcisztikus anya mellett nőttél fel!
Mit tehetünk?
A felismerés már önmagában gyógyító erővel bír. Amikor megértjük, hogy gyerekkorunkban nem mi voltunk „rosszak” vagy „kevesek”, hanem olyan kapcsolatban éltünk, amely egészségtelen dinamikára épült, elkezdhetjük visszaépíteni a saját önbizalmunkat.
Ebben sokat segíthet a terápia, ahol biztonságos közegben tanulhatjuk meg kijelölni a határainkat és elfogadni saját érzéseink érvényességét. Fontos az is, hogy felnőttként olyan baráti és párkapcsolatokat keressünk, amelyekben nem kell teljesíteni a szeretetért, hanem önmagunkért fogadnak el.
A nárcisztikus szülő mellett felnőni nehéz örökség, de nem végzet. A gyerekkor nem írja meg véglegesen felnőttkori történetünket: tanulhatunk új mintákat, és felépíthetünk egy olyan életet, amelyben végre szabadon szerethetünk – és szabadon lehetünk szeretve.
Kapcsolódó: 4 dolog, amivel a nárcisztikusok manipulálják a vitát
Kiemelt kép és galéria képei: Canva, Getty Images
