Július 30-án szokatlan méretű, 8,8-as magnitúdójú földrengés rázta meg Oroszország távol-keleti részét a Kamcsatka-félszigetnél, ami 1952 óta a legerősebb földmozgás volt a térségben – és amit a szeizmométerek által valaha mért hatodik legerősebb földrengésként emlegetnek a tudósok. A rengést követően a Kljucsevszkaja Szopka vulkán kitört, a Csendes-óceán nagy részén pedig cunamiriadót rendeltek el.

Steven Hicks földrengéskutató a National Geographic kérdésére elmondta, hogy a kamcsatkai eset során tapasztalt földrengés nemcsak a tengerfenék felfelé irányuló rázkódását okozta, hanem szó szerint beszakította a tengerfeneket, melynek eredményeként azonnal cunamiriadót rendeltek el a Csendes-óceánnal határos országokban. 

A természeti csapás szerencsére mérsékeltebb károkkal járt, mint a korábban tapasztalt, hasonló erősségű földrengések. A Csendes-óceánt átszelő cunami gyengébb volt a vártnál, és eddig úgy tűnik, hogy a kiterjedt pusztítással járó legrosszabb forgatókönyv sem valósult meg, hála annak, hogy a hullámok viszonylag lassabban érték el a partokat, így a legtöbb országban volt idő az evakuálásra.

Fellélegezni teljesen azonban nem lehet, hiszen az előrejelzések szerint még várhatók utórezgések az elkövetkező hónapokban. Vasárnap például újabb, 6,8-as erősségű földrengés rázta meg a Kamcsatka-félszigetet, mely után legfeljebb 19 centiméter magas árhullámra lehetett számítani a félsziget három járásában. 

Cunamik a klímaváltozás idején 

A szeizmikus árhullámokat javarészt víz alatti földrengések, vulkánkitörések vagy part menti földcsuszamlások okozzák – ha a tengerfenék emelkedik vagy süllyed, a vízben gyűrű alakú hullámok keletkeznek. Egy ekkor kialakuló cunami akár a 805 kilométer/órás sebességet is elérheti a tengeren, ami körülbelül egy sugárhajtású repülőgép sebességének felel meg.

Egy cunami ráadásul hullámsorozatokból áll, így pusztító ereje fokozódhat, ahogy az egymást követő hullámok elérik a partokat. Joggal emlegetik tehát a világ egyik legveszélyesebb természeti jelenségeként, amely az infrastruktúra és a gazdasági környezet erodálódása mellett megannyi emberéletet is követelt már a történelem során.

Kapcsolódó: Már egészen felnőtt az a generáció is, aki aggódó gyermekszemekkel nézte a megrázó tudósításokat 2004 karácsonyán a cunami pusztításáról

A szárazföldre is veszélyt jelentő árhullámok körülbelül 80 százaléka a Csendes-óceán tűzgyűrűjéből indul ki, ami egy nagyjából 40 000 kilométer hosszú, szeizmikusan aktív területekből álló láncolat, ahol gyakoriak a vulkánkitörések és földrengések.

A 2004-es indiai-óceáni cunami több mint 150 000 ember halálát okozta (fotó: Bart A. Bauer/US Navy via Getty Images)

Vagyis: a tengerfenék bármikor beszakadhat egy erősebb földrengés következtében, ami veszélyes, óceánt átszelő cunamikat is okozhat. A mostani eset eredményeként a világ figyelme a régióra szegeződött, felszínre hozva egy egyre gyakrabban tárgyalt kérdést is: a globális felmelegedésnek lehet-e bármilyen hatása a cunamik kialakulására és súlyosságára?

A cunamik elsődleges kiváltó oka nem meteorológiai jellegű, a klímaváltozás közvetett módon azonban többféleképpen is kapcsolódhat a természeti jelenséghez. Egy 2023-as tanulmány szerint az antarktiszi tengerfenék alatti üledék aggodalomra adhat okot, ami a felmelegedés következtében elmozdulhat, és ami cunamihullámokat generáló földcsuszamlásokkal is járhat a víz alatt. 

A legnagyobb veszélyt azonban a sarki jégtakarók olvadása jelenti, amelyek amellett, hogy szintén földcsuszamlásokat generálhatnak (2017-ben emiatt csapott le cunami Grönlandra, amit egy Karrat-fjordba zúduló sziklalavina indított el), a tengerszint gyorsuló emelkedéséért is felelnek.

A katasztrófavédelmi szakemberek világszerte egyre hangosabban kongatják a vészharangot, hiszen magasabb tengerszint esetén egy esetleges cunami kiterjedtebben és mélyebben csaphat le a környező szárazföldi településekre, ami egy alapvetően közepes erejű özönvíz esetén is súlyosabb károkat okozhat, még sebezhetőbbé téve ezzel part menti régiókat.  

A kutatók adatai azt mutatják, hogy a következő 50 évben 10%-ról 30%-ra nőhet annak a valószínűsége, hogy a Földközi-tengeren 1-2 méteres áradásokat okozó cunamihullámok alakuljanak ki.

„Ez jelentős kockázatnövekedést jelent, különösen a Földközi-tenger alacsonyan fekvő partvidékein, amelyek a világ egyik legsűrűbben lakott területeinek számítanak” –  hangsúlyozza Marco Anzidei, az Olasz Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet (INGV) kutatója. 

Minden jel arra utal tehát, hogy a klímaváltozás által negatívan befolyásolt természetei jelenségek hosszú listáján nemcsak a földrengésnek, a hurrikánnak, az árvíznek, az aszálynak és az extrém hőhullámoknak, de a cunaminak is helye lehet. A döntéshozók és az egyén feladata világos: a globális felmelegedést tényleg komolyan kell venni, függetlenül attól, hogy a világ melyik szegletén élünk.

Kapcsolódó: Vészhelyzet miatt iskolákat is bezártak a magyarok népszerű nyaralóhelyén

Kiemelt kép: Ray Harrington/Unsplash