Mintha egy másik bolygón járnék, az utat sötét, robusztus kőzetek szegélyezik. Nyoma sincs a tengerpartról nézve messzinek tűnő, hófoltjaival finoman kirajzolódó, felhők közé vesző vonulatnak. Itt, a lábánál érzem, hogy ő az úr: az Etna fenyegető árnyéka vetül rám. A vulkántúrát szervező iroda munkatársával azon a kistelepülésen találkozom, amelyet az Etna ajtajának neveznek. Elnézve lakóházait, a jellegzetes, olasz bárokat és kisebb üzleteket, azon gondolkodom, hogy lehet, hogy Nicolosiban évszázadok óta, rendületlenül élnek emberek. Ha kell, hagyják magukat evakuálni, majd visszatérnek. Csak a száraz, porhanyóssá szilárdult láva és jégfoltok közt gyalogolva, a túravezetők elbeszéléseit hallgatva értem meg őket jobban. Tartanak tőle? Feltehetően. Tisztelik? Biztosan. Elvégre ezeknek az embereknek a vulkán az életük.

 Vulkánok földjén

Hiába Európa legmagasabb aktív vulkánja a szicíliai Etna, kráterei mégis rendszeresen látogathatók megfelelő szakvezetéssel. Márpedig azok, akik ezeket a vulkántúrákat szervezik, gyakran maguk is Nicolosi szülöttei. Az idegenforgalmon kívül a helyiek jellemzően földművelésből élnek, mivel a vulkanikus talaj jó alap az ízletes szőlő, alma és egyéb gyümölcsök termesztéséhez. Emellett az állattartás hagyományát folytatva sajtokat készítenek, a kézművesek pedig alapanyagként egyaránt használnak lávakövet, vasat és fát. Sokan generációk óta.

Hasonló életmódot kell elképzelnünk a Kanári-szigetek egyik kisebb szigetén, La Palmán, ahol az idén szeptemberben kitört Cumbre Vieja vulkán található. A szigetlakók fő jövedelmi forrását itt is a turizmus és a földművelés, a banán-, avokádó- és szőlőültetvények jelentették. A vulkán kitörése azonban nemcsak azért rengette meg az életüket, mert több ezer embernek kellett elhagynia az otthonát, és figyelnie tehetetlenül, milyen irányt vesz a lávafolyam, hanem azért is, mert a hamu és a mérgező gázok terjedése terményeik begyűjtését és értékesítését is ellehetetlenítette. Ráadásul a rendkívül vízigényes banánfák öntözését is nehezen tudták biztosítani: a láva tönkretette az öntözőcsatornákat, illetve a veszélyesnek minősített területeken a gazdák nem férhettek hozzá növényeikhez. La Palmán nem először tört ki a vulkán, viszont 1971 óta ez az első ennyire súlyos eset, és láthatólag nem készültek rá. A becslések szerint csak október 13-áig közel 1100 épületet pusztított el, 600 hektár földet borított be a láva, és „hadjárata” akár hosszú hetekig is elhúzódhat.