• Az országok 65 %-a túltermeli a húst és a tejtermékeket, míg másból importra szorul.
• Az egyik dél-amerikai ország azonban a 7 fő élelmiszertípusból épp elegendőt termel népének.
• Sok európai ország is közel áll az önellátáshoz.

A friss kutatásban (a vizsgálat eredménye a Nature Food című tudományos lapban jelent meg) azt vizsgálták, hogy az egyes országok mennyire képesek fedezni lakóik tápanyagszükségletét hét különböző élelmiszercsoportból: gyümölcsök, zöldségek, tejtermékek, hal, hús, növényi eredetű fehérjék és keményítőalapú szénhidrátok.

A vizsgált országok 65%-a túltermeli a húst és a tejtermékeket, miközben saját lakosságuk táplálkozási igényei alapján ez nem lenne indokolt. Ugyanakkor világszinten jelentős hiány mutatkozott a tápanyagban gazdag növényi fehérjékből (például bab, csicseriborsó, lencse, diófélék, magvak) és a zöldségekből is.

A zöldségekből csak az országok 24%-a termelt elegendő mennyiségben.

Guyana teljesen önellátó

Egyetlen ország, a dél-amerikai Guyana volt az, amely mind a hét kategóriában önellátónak bizonyult. Kína és Vietnám szintén jól teljesített, ők hatból hat csoportban fedezni tudják saját szükségletüket.

A tanulmány szerint mindössze minden hetedik ország volt képes legalább öt kategóriában önellátó módon biztosítani élelmiszerkínálatát. Európa és Dél-Amerika általánosságban közelebb áll az önellátáshoz, míg kis szigetállamok, az Arab-félsziget országai és az alacsony jövedelmű államok gyakran importra szorulnak.

Piac Georgetownban, Guyana fővárosában (Fotó: Getty Images)

Hat ország – Afganisztán, Egyesült Arab Emírségek, Irak, Makaó, Katar és Jemen – egyik élelmiszercsoportban sem termel elegendő mennyiséget ahhoz, hogy önellátónak számítson.

„Számos ésszerű és gazdaságilag is előnyös oka lehet annak, hogy egy ország nem maga állítja elő a szükséges élelmiszereket – állítja dr. Jonas Stehl, a göttingeni egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője. – Ilyen lehet például az alacsony csapadékmennyiség, rossz minőségű talaj vagy az ingadozó hőmérséklet, ami megnehezíti a mezőgazdasági termelést.

Sőt, gyakran költséghatékonyabb is lehet az import,

ha más országok hatékonyabban tudnak bizonyos élelmiszereket előállítani. Ugyanakkor a hirtelen adódó globális ellátási problémákra (háborúkra, szárazságra, exporttilalmakra) való reagálás képessége csökkenhet, ha nem önellátó az ország.”

Több zöldség, kevesebb hús a cél

A kutatás során a Göttingeni Egyetem és az Edinburgh-i Egyetem kutatói megmérték, mennyi élelmiszert termelnek az egyes országok, majd ezt összevetették a WWF Livewell-étrendje alapján számított lakossági tápanyagszükséglettel.

A Livewell-étrend célja az lenne, hogy ösztönözze a lakosságot, hogy a növényi alapú étrend felé mozduljanak: több zöldség, hüvelyes és teljes kiőrlésű gabona fogyasztását javasolja, kevesebb zsírban, sóban és cukorban gazdag élelmiszer mellett.

Kapcsolódó: Világháború esetén ezek az országok lennének a legbiztonságosabbak

Az önellátás kérdése néhány éve került fókuszban, amikor a Covid-világjárvány miatt sok helyen leállt az élet és ezzel a gazdaság is. Majd az orosz-ukrán háború miatt kapott nagy figyelmet az élelmiszerellátás. Mindkét esemény bizonyítja, hogy ezek az események durván beleavatkoztak a globális élelmiszer-ellátási lánc folyamataiba.

Stehl szerint az önellátás körüli érdeklődés felerősödése politikai változásokkal is összefügghet, például a növekvő nacionalizmussal és azzal az igénnyel, hogy csökkentsék a függőséget más államoktól. A szakértő szerint a stabil élelmiszer-ellátási láncok kiépítése kulcsfontosságú lenne minden nemzet számára a közegészség megőrzéséhez.

Kapcsolódó: Élelmiszerárak a nagyvilágban – Kubában például olcsó a rum, de drága a tojás

Kiemelt kép: Getty Images