—SZPONZORÁLT TARTALOM—

El tudja képzelni, milyen lesz, amikor egy arénányi ember előtt lép fel?

– Nem igazán. Általában higgadtabban állok ezekhez a dolgokhoz, mint az átlagember. Amikor ott vagyok, teljesen odafigyelek, előre pedig nem idegesítem magam. Tudom, hogy nem csak rajtam múlik a siker. Sok kollégám dolgozik azon, hogy minden rendben legyen. Én csak reménykedem benne, hogy jól alakul.

Lépett már fel negyvenezer ember előtt szabad téren, régen pedig, a SZÚR (Színész-Újságíró Rangadó) meccseken nyolcvanezer néző ült a Népstadionban. Mekkora energiát ad egy ekkora nézősereg?

– A szabadtéri koncerteken általában nagyon sokan szoktak lenni. Egyszer Debrecenben például annyian jöttek, hogy ameddig a szem ellátott, az utca teljes szélességében emberekkel volt teli – a Nagytemplomtól majdnem egészen a vasútállomásig. Különleges élmény volt. Az a tömeg, az az energia, amit egy ekkora közönség sugároz – az valami egészen más, mint a megszokott. A színpadon is érezni, és sokat ad hozzá az előadáshoz. Az éneklésben persze nincs különbség. Talán egy kicsit intenzívebb. De a nagy tömeg sok lelkierőt ad. Vagy akár megnyugvást is. Úgy érzem, a sikereket természetes nyugodtsággal kezelem, még egy ilyen esetet is. Mindent igyekszem szerényen megélni. Amikor elkezdtem énekelni, a bátyám azt mondta: „Csak nehogy nagyképű és sznob legyél.” Ez nagyon megmaradt bennem.

Láttam fiatalok előtt fellépni egy fesztiválon. Mennyiben más egy ilyen fellépés?

– Tavalyelőtt a Blahalouisianával énekeltem Zamárdiban, a Strand Fesztiválon. Nagyon jó volt a közönség. Amikor a saját, önálló koncertjeimen látom, hogy több a fiatal, akkor egy kicsit másféle műsort kell előadni. A lassú, meditatív dalokat olyankor kivesszük a repertoárból. Ez régi tapasztalat: mindig figyelni kell, mit kíván a közönség. Sőt, néha az az érzésem, hogy a közönség jobban össze tudná rakni a műsort, mint én magam – nevet. Gyakran előfordul, hogy „acapella”, kíséret nélkül eléneklek egy-egy dalt – csak azért, mert valaki azt külön kéri. Szeretem, ha a közönség része a koncertnek, ha párbeszéd alakul ki.

Vannak kívánságműsor-szerű pillanatok is?

– Persze. Meg szoktam kérdezni, hogy mit szeretnének hallani, és akkor jönnek is mindenféle kérések. Néha viccesen mondom is nekik: „Súgjátok a szöveget” – Kivétel nélkül, mindig az utolsó sorral kezdik. Nagyon tréfás. És ha eléneklem, amit kérnek, rendszerint óriási sikere van. Talán azért is, mert az emberek érzik, hogy figyelek rájuk, részesei lehetnek a műsornak. Az élő zene mindig különleges élmény, nemcsak nekünk, a közönségnek is. Óriási örömforrás az élő zenélés, éneklés. Ezért nem értem a playback-eseket. Az éneklés nekem olyan, mintha szobrot faragnék – egy láthatatlan szobrot. Amikor a zene és az ének teljes összhangban van, az egy alkotás. Ez nagyon jó érzés.

Jól tudom, hogy nem ül le a koncerten, és nem használ súgógépet sem?

– Saját koncertemen eddig még nem volt szükségem súgógépre. Vendégművészként láttam már súgógépet, de éneklés közben egyszerűen nem tudok odafigyelni rá. Úgyhogy ezt egyelőre ki is zártam az életemből. Ha majd eljön az a pillanat, amikor már tényleg kellene, akkor talán abbahagyom.

Igaz, hogy készül egy postai bélyeg Önről?

– Igen, és képzelje, elvittem a posta képviselőjének egy bélyeget Roger Federerről – ő a kedvenc teniszezőm. Neki is van már saját bélyege, és műkedvelő szinten magam is teniszezem. Mondtam is viccből: „Hurrá, jó társaságba kerültem. Már a posta is tudja, milyen jó teniszező vagyok.” Úgy tudom, hogy egyébként több magyar popzenészről is készült mostanában bélyeg, s nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek a megtiszteltetésnek.

Kapcsolódó: Teszteld a tudásod! Mennyire ismered Kovács Kati dalait? Kattints kvízünkre!

Játssz velünk és nyerj koncertjegyet!

Válaszolj helyesen alábbi kérdésünkre, és nyerj belépőjegyet Kovács Kati júniusi nagykoncertjére! Indulhat a játék?!

Kiemelt kép: Nők Lapja /fotós: Zólyomi Norbert