Az együttélés ugyan biztonságot nyújt, de közben elpárolog a vágy.

A hagyományos felfogás szerint a párkapcsolat egyik célja az összeköltözés, a mindennapok közös megélése. Az együttélés új szintre emeli két ember kötődését, amelynek praktikus következményei is vannak: megosztjuk egymással a költségeket, a házimunkát, kialakítjuk az új játékszabályokat.

Az összebútorozással azonban megjelenik a modern párkapcsolatok egyik legnagyobb dilemmája is: hogyan lehet megőrizni a szenvedélyt egy olyan kapcsolatban, ahol a mindennapi rutin, a háztartási logisztika és a megszokás lassan kiszorítja a vágyat? A válasz talán meglepő: kevesebb közelséggel.

Ahol intimitás van, ott eltűnhet a vágy

Érdekes módon míg a szerelem közelséget kíván, a vágy inkább távolságot, az ugyanis nem a biztonságból, hanem az ismeretlenből táplálkozik. Ezért fordul elő, hogy a szerelem hevében összeköltöző párok egy idő után azt veszik észre, hogy bár az intimitás nagyszerűen működik, a hálószobában felüti fejét az unalom.

„A vágy akkor születik meg, amikor szemtanúi lehetünk annak, hogy a partnerünk önálló személy, saját világban létező figura –

nem akkor, amikor minden nap ott ül velünk a kanapén, ugyanabban a tréningnadrágban.”

Esther Perel pszichoterapeuta, a modern párkapcsolati dinamika egyik legismertebb gondolkodója sokat foglalkozik az eltűnő vággyal.

Előadásaiban rendre hangot ad annak a gondolatnak, amely szerint a vágy akkor éleszthető fel (akár újra), ha az ember foglalkozik magával, ha olyan dolgokat csinál, amelyektől jól érzi magát. A szakértő szerint a vágy a szabad akaratról szól, amit nem lehet kényszeríteni vagy alkalmazkodásra bírni.

5 tipp, hogy kezeld az érzelmileg elérhetetlen partnert

Márpedig az együttélés nagyfokú alkalmazkodást igényel a mindennapok szintjén: megbeszéljük a napi, heti terveket, az otthoni dolgokat, a jó híreket vagy épp a stressz faktorokat. A vágy ugyanakkor nem igényli, hogy a másik mindig ott legyen – sőt, sokkal inkább azt, hogy vissza lehessen térni hozzá.

Együtt, de mégis külön

Nem véletlen, hogy egyre népszerűbb a külön élve együtt kapcsolatmodell, amiben az elköteleződés közös, a lakcím viszont eltérő. A pár tagjai saját térrel, idővel, ritmussal rendelkeznek, és akkor találkoznak, amikor mindkettőnek megfelel.

Ráadásul a felmérések szerint különösen intenzív marad azoknak a szexuális élete, akik nincsenek folyamatos közelségben.

A rendszeres külön töltött idő segít megőrizni a titokzatosságot, izgalmat és a „randiérzést”, ami a hosszú távú kapcsolatokból gyakran kikopik. Az állandó jelenlét bármennyire kényelmes, nem hagy teret a fantáziának, a várakozásnak. A szakértők szerint ennek négy oka van.

1. A szex kötelezettség helyett eseménnyé válik

Unalmas már egyedül?

Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!

Amikor a párok külön élnek, a testi együttlétek kikerülnek a napi rutinból, és újra eseménnyé válnak, amelyre tudatosan lehet készülni. A pszichológia jól ismeri az anticipáció erejét: amikor előre elképzelünk valamit, a várakozás önmagában is fokozza az élvezetet. A megszokás lassan megöli a vágyat, de ha nem jutunk hozzá minden nap, akkor a találkozásnál nem úgy köszöntjük a másikat, hogy „nem felejtetted el a kenyeret, ugye” hanem úgy, hogy „nagyon hiányoztál”.

2. Eltérő libidók harmonizálása

A különböző libidószintek gyakori feszültségforrásai a hosszú távú együttéléseknek. Az egyik fél gyakrabban kívánja a szexet, míg a másik több időt, érzelmi ráhangolódást vagy személyes teret igényel. Együttélés során az intim együttlét a menü állandó része, és akinek nagyobb az igénye, óhatatlanul nyomást helyez a másik félre.

A különélés lehetővé teszi, hogy a vágy ne kényszerként, hanem belső szükségletként alakuljon ki a ritkábban kívánó partnerben is. Így a testi közeledés mindkét részről valódi vágyból fakad – nem udvariasságból, nem bűntudatból, nem kényszerből.

3. Az együttélés stresszes lehet

Az együttélés láthatatlan feszültségei – házimunkák, pénzügyi egyeztetések, napi ritmusok összehangolása – mind-mind mikrofrusztrációkat okoznak, amelyek a kapcsolat érzelmi és testi tereit is szűkítik. A pszichológiai stressz jól dokumentált vágycsökkentő:

ha az agyunk a túlélésre vagy a konfliktusokra koncentrál, a test nem enged teret az örömnek.

Ha külön élnek, a partnereknek idejük van regenerálódni saját világukban, és amikor újra találkoznak, az érzelmi pufferzóna már nincs tele feszültségekkel. A vágy így újra képes spontán módon feltámadni.

különélés serkenti vágyat

A vágy a távolságból ered, nem a közelségből (Fotó: Getty Images)

4. Lelki ráhangolódás

A testi kapcsolat könnyen válhat automatikus, magától értetődő rutinná, ha állandóan adott a lehetősége. A vágy egyik legnagyobb ellensége a kiszámíthatóság: ha tudjuk, hogy „bármikor lehet”, azzal el is veszti az izgalmát.

Amit nem kapunk meg mindig, annak megnő az érzelmi és jelen esetben a szexuális értéke, hiszen a hiány lehetőséget ad a képzeletünk szárnyalására, az emlékek felébresztésére.

Van, akinek érzelmi kihívást jelent

A különélés nem mindenkinek való, és nem is mindig fenntartható. Emellett természetesen sok olyan pár van, aki vágyik a közös reggelekre, az esti összebújásokra, a spontán ölelésekre.

A különélés leggyakoribb buktatói:

  • Anyagi kérdés: két külön háztartást fenntartani jelentős többletköltség.
  • Érzelmi igények: vannak, akik napi szintű közelségre, biztonságra és állandó kapcsolatra vágynak.
  • Külső nyomás: a társadalom gyakran gyanakvással nézi a megszokottól eltérő kapcsolatokat.

Hogy ki profitálhat ebből a kapcsolatformából? A különélés különösen működhet: eltérő ritmusú és élettempójú pároknál, akiknek nagyon fontos a saját élettér, akik nyitottak a tudatos kapcsolati struktúrákra.

Fontos azonban tisztázni az igényeket, hiszen a különélés tökéletesen alkalmas az érzelmi bonyodalmakra is. Aki például féltékeny típus, érzelmileg nem érzi magát egyedül biztonságban, annak pokoltúra lehet, ha a partner külön él tőle. 

Az ideális párkapcsolatot mindannyian másképp értelmezzük, és ez így van jól. Manapság folyamatosan újradefiniáljuk, hogy mit jelent az együttlét. Van, akinek közös fogpoharat, másnak külön ágyat. Akárhogy is döntünk, egy a lényeg: ne menekülésből vagy kényszerkompromisszumból döntsünk, hanem tudatosan, mert valóban ezt szeretnénk.

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!

randivonal tavasz

 

Kiemelt kép: Getty Images