A jogszabály célja, hogy megóvja a vidéki települések közösségi identitását – vagyis megőrizni valamit abból a helyi sajátosságból, amit egyre inkább veszélyeztet az ingatlanpiac, a mobilitás és a belső migráció. Miközben számos kérdés felmerül. Az egyik legégetőbb például az: ha korlátozzák tulajdonjogot, vajon nem zuhan-e a saját házunk értéke?

A Nők Lapjában egyébként már 2022-ben írtunk arról, hogy megtelt a Budapestet övező agglomeráció, és a felkapottabb országrészekbe is özönlenek az emberek. Hulej Emese kolléganőnk például így írt az összeállításban saját tapasztalatairól: „A Budapest környéki békés kisvárosoktól elvették a csendet, a nyugalmat, azt az életformát, amiért jó volt Gödön, Szigetszentmiklóson, Pomázon vagy Szentendrén élni.

Ingatlanbefektetők játszótere lett az erdő, a mező, még a patak is, miattuk vették el a kistelepülésektől a szabályozás jogát, azt a jogot, hogy a városok vezetői és lakói eldönthessék, milyen legyen az otthonuk. Ha még egyszer meghallom a fejlődés szót, a falnak megyek. Fejlődés?! A huszonegyedik század elején vagyunk! Már tudjuk, hogy nem a betonban van a jövő, hanem a fákban, a vízben, a levegőben!

Jó lenne végre tudatosítani, hogy a kiköltözők, akik a természet közelsége miatt érkeznek, valójában a természet helyére költöznek. Biztos vagyok benne, hogy a kiköltözők ugyanolyan emberek, mint az őslakosok. Jó életet akarnak maguknak és a gyerekeiknek, nyugalmat, közösséget, kertet.

De egyre többen jönnek rá, hogy nincs nyugalom, nincs csend, a gyerekeiket pedig nem akarják felvenni az óvodába és a bölcsődébe, mert nincs hely…

Egy másik településen már tüntetnek a víz miatt, meg azért, mert a városka orvosi rendelője nem bír lépést tartani a növekvő létszámmal. A parkolási rémálom a kistelepüléseket is elérte, mindenhol sorba kell állni, délután nincs kenyér, az élhető vidéki élet szép lassan ugyanolyan idegőrlővé válik, mint a budapesti.”

Belső migráció: „helyiek” és „gyüttmentek”

Az biztos, hogy növekszik a belső migráció: a városokból a vidékre költözők száma, különösen a jól megközelíthető, természeti szépségekkel rendelkező vagy turisztikailag felkapott települések esetén, például: a Balaton-felvidék, a Dunakanyar, Budapest környéke. Ennek hatása, hogy a lakosság gyors átalakulása feszültséget okoz a helyi közösségekben. Nőnek az ingatlanárak, a szolgáltatásokon is nő a nyomás.

Másik fontos trend a második otthonként vagy befektetésként vásárolt vidéki ingatlanok elterjedése. Ez azzal a hatással jár, hogy a helyi fiatalok kiszorulnak a piacról, az állandó lakosság csökken, miközben nő a nyaralók jelenléte, ami ingadozó adóbevételeket és közösségi bomlást eredményez. Mindeközben feszültség alakul ki, identitásviták, társadalmi újrarendeződések zajlanak. A szabályozási kísérletek mögött mélyebb kérdések húzódnak: Ki tartozik „ide”? Ki a „gyüttment”? Mit jelent helyinek lenni?

Vajon veszítenek-e az ingatlanok az értékükből, ha bizonyos helyeken korlázották az ingatlanszerzést? (Fotónk illusztráció: Canva)

Az ezekre a kérdésekre adandó választ a készülő törvénytervezet szabályozná. A javaslat öt választható eszközt adna az önkormányzatok kezébe: korlátoznák a nem helyben élők ingatlanszerzését, kibővítenék az elővásárlási jogot, feltételekhez kötnék a lakcímbejelentést, közérdekű szerepvállalást kérnének az újonnan érkezőktől, és célzott helyi adókat vetnének ki, például, a második ingatlanokra.

Ezek az eszközök látszólag ésszerű válaszok egy valós problémára: a Balaton-felvidék, a Dunakanyar vagy a Budapest környéki kistelepülések valóban szenvednek attól, hogy az ingatlanárak elszálltak, a közösségek széttöredeznek, a helyi fiatalok pedig kiszorulnak saját szülőfalvaikból. Miközben a törvénytervezet valós problémákat kíván orvosolni, a gyakorlati megvalósítása kockázatosnak tűnik. Ki számít „kívülről jövőnek”?

Hol húzzuk meg a határt egy új életet kezdő család és egy ingatlanspekuláns között?

Ki dönti el, hogy egy település „stratégiailag fontos” ingatlanjait ki vásárolhatja meg? És vajon nem ad-e ez újabb lehetőséget a lokális hatalommal való visszaélésre, kivételezésre, szubjektív döntésekre? 

Lehetőség, nem kötelezettség

Az ingatlanszerzés korlátozása is számos alkotmányos aggályt vet fel. És ami az egyik legfőbb kérdés a piac korlátozásával kapcsolatos: nem fognak-e az ingatlanok elértéktelenedni, ha nem annak adhatja el a tulajdonos, akinek akarja, hanem, akinek azt az önkormányzat engedélyezi? Megkérdeztük dr. Navracsics Tibor közigazgatási- és területfejlesztési minisztert is a tervezetről. A miniszter a következőkről tájékoztatta lapunkat, idézzük:

„A helyi önazonosság védelméről szóló törvényjavaslat célja a települések társadalmi-gazdasági integritásának, helyi értékrendjének, a hagyományoknak a védelme. Az erős Magyarország csak erős vidékre alapozva létezhet. A törvényjavaslathoz vezető gondolkodás kiindulópontjai olyan országszerte ismert és már régóta létező problémák, mint például, hogy az infrastrukturális fejlesztések, szolgáltatások, illetve azok iránti igény bővülése nem tudott lépést tartani az egyes településeket érintő lakosságnövekedésekkel.

A Magyarországon működő mintegy 3100 önkormányzatból körülbelül 2000-nek fogy a népessége, de vannak olyan települések, melyek számára a népesség növekedése veszélyt jelent. A törvényjavaslat mintegy 300-400 települést érintene a minisztérium számításai szerint. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat erejével élni csupán lehetőség, és nem kötelezettség.

A települések vezetői, képviselőtestületei dönthetnek erről,

hiszen csak helyben látható, hogy egyes települések milyen helyzetben vannak, segít-e ez az eszköz, vagy nincs rá szükség, esetleg éppen az ellenkező irányba akarnának elmozdulni.

Kapcsolódó: Ingatlanos-magyar szótár – beszéled a lakáshirdetések nyelvét?

Ezen a ponton ki kell emelni, hogy a törvényjavaslat előkészítése során több mint 2000 önkormányzati vezetővel konzultáltunk, valamint lefolytattuk az előterjesztés társadalmi egyeztetését. A beérkező észrevételek közül többet érdemben hasznosítottunk és több ponton is módosítottunk az eredeti elképzeléseinkhez képest. Mégis makacsul fennmaradt egy olyan érv, miszerint a magas ingatlanárakat veszélyezteti ez a törvény.

Ezzel kapcsolatban fontos tény: 2010 óta Magyarországon 230 százalékkal nőttek az ingatlanok árai, ez az Európai Unióban 54,1%.

Tehát nem attól kell tartani, hogy a helyi önazonosság védelméről szóló törvény miatt veszítenek értékükből az ingatlanok, hanem attól, hogy teljesen megfizethetetlenné válnak! A kimagasló lakásárak csak azoknak jók, akik ingatlanbizniszben utaznak, de nem azoknak a fiataloknak, akik családot alapítanának.

Nekik megközelítőleg 30 évig kellene a fizetésük 30 százalékát félrerakniuk, ha szeretnének venni egy 50 négyzetméteres lakást valamelyik nagyvárosban. Ráadásul a magas ingatlanár bezárja a települést, kifejezetten káros, mert növeli a területi különbségeket és csökkenti egy adott település, régió versenyképességét.

  A jogi szabályozás során először fontos volt megteremteni az Alaptörvényben a helyi önazonosság védelmét mint alkotmányos alapjogot, a részletszabályokat pedig sarkalatos törvényben szükséges szabályozni. A törvényjavaslat előkészítésekor alapvető célunk volt a jogállamiság minden feltételének való megfelelés”.

Kapcsolódó: Ezekben az európai országokban a legolcsóbb ingatlant vásárolni

Kiemelt kép: Getty Images