Döbbenet, hogy 1990 már 35 évvel ezelőtt volt, a szerkesztőségünk nagy része akkor még kiskamasz vagy gimnazista volt. Megállapítottuk, hogy egészen más emlékeink vannak az akkori hétköznapokról, mint ahogy a mai kamaszok élnek. A Redditen néhány napja pontosan ezt a kérdést írta ki egy felhaszanáló: „Felébredsz, és újra a 90-es években vagy. Nincs wifi, nincs okostelefon. Mi az első dolgod?”
Persze jogos kérdés, hogy mai fejünkkel, korunkkal ébrendénk 35 évvel korábban, vagy fiatalon, és csak egy nap lenne a sok közül. De nézzük előbb, mi nem volt még a 90-es években!
Ami a 90-es években nem volt (és nem is hiányzott)
Nem volt az ezer funkcióval felvértezett okostelefon a kezünkben, nem mérte minden testi értékünket az okosóra és nem volt ilyen könnyű közlekedni Budapesten (vagy bárhol a világon), mint most a Google Maps segítségével. Nem tudtuk, mikor jön az éjszakai busz, de ez nem is zavart bennünket a végigbulizott éjszaka után.
„Arra emlékszem, hogy volt egy nagy műgonddal kiválasztott, kisméretű, spirálos Budapest térképem, hogy tudjak navigálni a nagyvárosban” – mondja a győri születésű Orsi, és gyorsan azért még hozzáteszi ezt is: „Miután intézkedtem a megfelelő, jövőben busásan megtérülő befektetesékről, és megnéztem a családtagjaimat, vennék egy repjegyet szinte bárhová. Már nem emlékszem, milyen volt úgy repülni, hogy nincs ez a sok biztonsági előírás. Illetve élvezném a telet, ami még volt.”
Hasonlót egyébként egy Reddit-felhasználó is írt, ő gyorsan venne jó sok Apple-részvényt, hogy ezzel biztosítson magának biztos megélhetést.
Könnyebb vagy nehezebb volt a 90-es években élni? (Kép: Getty Images)
Internet és hírek éhgyomorra
Ma ugye az az első dolgunk ébredés után és kávéfőzés előtt, hogy ellenőrizzük a mobilunkat, kaptunk-e üzenetet, e-mailt, mik a legfrissebb hírek. Persze ennek rengeteg előnye van: például még félálomban megtudjuk, hogy nem fizettük be a telefonszámlát, viszont a Netflix-előfizetésünk havi díját szerencsére már hajnali 4-kor levonták a számlánkról…
Egy Reddit-kommentben éppen azt fogalmazta meg valaki, hogy milyen jó volt, hogy mindenki a kazettás üzenetrögzítőn hagyott üzenetet, és egyáltalán nem volt olyan fontos bárkit azonnal visszahívni.
Kapcsolódó: Dübörög a ház… Meg a 90-es évek – Bus István nosztalgiája
Azért az kiderült a szerkesztőségi chatüzenetekből (ami ugye a Messengeren zajlott, és a 90-es években nem történhetett volna meg), hogy többen is felkeresnénk a nagyszüleinket, és megkérnénk őket, hogy meséljenek sokkal-sokkal többet magukról és a családról.
„Elsősorban meglátogatnám a nagyszüleimet. Kérdeznék tőlük csomó mindent olyan témákban, amik most már fontosak nekem, de akkor, amikor éltek, még nem voltak azok. Aztán befújnám magam Spice Girls Impulse spray-vel” – írja Ancsa.
Zsófi kolléganőnk a gyerekkori traumáit szeretné csökkenteni vagy megelőzni, ha visszautazhatna az időben, de tudná értékelni a kellemes nyarakat is, valamint másképp méltatná a 90-es évek sztárjait is: „Visszamenve örülnék, mert végre normális nyár lenne, nem 40 fok… Emellett leszedném a David Hasselhoff és a Dr. Alban posztert a falamról, de nagyon sürgősen.”
MTV formálta ízlés
Ezúttal nem a köztvérére gondolunk (pedig az is formálta, igaz, néha bárddal, az ízlésünkket, gondoljunk csak a Dallasra vagy az Esmeraldára), hanem a Music Televisionre! Nem véletlen, hogy máig imádjuk azokat a slágereket, amiknek a klipjeit kamaszként tátott szájjal bámultuk a parabolás tévén.
Zsuzsi például azt mondta: „Ha a 90-es években ébrednék, akkor az első dolgom az lenne, hogy bekapcsolanám az MTV-t háttérzajnak.” A maga módján az is egy közösségépítés volt, hogy megbeszéltük, ki milyen új klipet látott a zenei csatornán, csak
nem a Facebookon, az Instagramon vagy a TikTokon folyt az eszmecsere, hanem az iskola büféjében sorban állva.
És bár a 90-es évek végére már sokunknak szép CD- és DVD-gyűjteménye volt, abba is érdekes belegondolni, hogy ma már gombnyomásra elérhető több ezer film és zene a streaming-szolgáltatóknak köszönhetően. A 90-es években az jutott be filmpremierre, aki türelmesen beállt a moziban a sorba már órákkal a vetítés előtt, ma pedig alig tudunk dönteni, mit nézzünk a Netflixen vagy hallgassunk a Spotify-on.
Amikor már lett nyomógombos mobilunk, az olyan menőnek számított, hogy nem is érdekelt bennünket, hogy milyen macerás SMS-t írni, főleg, hogy karakterszámon belül akartunk maradni, hogy csak egy üzenet árát fizessük ki – ezerszer meggondoltunk, kivel kezdünk hosszabb üzengetésbe.
Boltból vásároltunk
A 90-es években bár már volt kezdetleges internet, webshopok még nem léteztek. Heteket, hónapokat vártunk, hogy Magyarországra is megérkezzen a legújabb sportcipő, limitált kosárlabda vagy parfüm. És nem is volt rajtunk a kényszer, hogy állandóan vásároljunk, sokáig spóroltunk egy-egy drágább, vágyott darabra.
Sok szempontból nem volt ilyen gyors, feszült és túlterhelt az életünk. Éppen ezért sokan válaszolták azt a Reddit-kérdésre, hogy amint kiderült volna, hogy visszarepülünk a 90-es évekbe, megnyugvással bújnánk vissza az ágyba. Élveznénk a kötelességek nélküli, kütyüktől mentes, szabad életüket, amikor még sem a modern technika, sem a 24 órában ránk zúduló hírek nem nyomasztottak bennünket.
Kapcsolódó: Kedvenc sztárpárjaink a 90-es évekből
Kiemelt kép: Getty Images
