Kívülről nézve úgy tűnhet, hogy a magas intelligencia a boldogság kulcsa. Hiszen ha elég okos az ember, könnyedén megold minden problémát, játszva boldogul az életben, ráadásul mindenki csodálja, vagy legalábbis tiszteli, nem igaz? Nos, valójában a kép ennél jóval árnyaltabb.

Az intelligencia nem – még leegyszerűsítve sem – csupán lexikális tudást vagy gyors gondolkodást jelent. Az igazi intelligencia magában foglalja az összefüggések átlátását, a rendszerszintű gondolkodást, az érzelmi árnyalatok felismerését és a kreatív problémamegoldást is. Csakhogy, mint minden különleges adottság, természetéből eredően ez is hordoz magában kihívásokat.

Sőt, bizonyos kellemetlenségeket csak azok értenek igazán, akik valóban kiemelkedően intelligensek. Nézzük, mik ezek!

1. Folyamatos rágódás

Az intelligens emberek agya megállíthatatlanul analizál: a szuperintelligensek egy egyszerű megjegyzés mögött is rejtett jelentéseket keresnek, egy döntés lehetséges következményeit pedig százféleképpen forgatják meg gondolatban.

Ez gyakran vezet szorongáshoz, egy idő után pedig ólmos mentális fáradtsághoz

– miközben mások már réges-rég, sokkal kevesebb agyalással túlléptek az adott problémán.

2. Nehezített kapcsolódás

Sajátos gondolkodásuk miatt az intelligens emberek gyakran érzik magukat kívülállónak. Nekik ugyanis  nehezebb olyan barátokat, társakat találni, akikkel valódi, intellektuálisan számukra is kielégítő kapcsolatot tudnak kialakítani és akikkel nem csak felszínes társalgásra futja. A kiemelkedően intelligens embernek sokszor sajnos alapélménye a magány.

Kapcsolódó: Így jöhetsz rá, hogy valójában mennyi az IQ-d!

3. Unalom

Amikor a hétköznapi kihívások nem elégítik ki, az ember hajlamos elveszíteni a motivációját. A munka, hobbi, társasági események, ha nem kínálnak elegendő szellemi stimulációt, a különlegesen intelligens emberek hamar érdektelenné válnak. Az unalom egy idő után motivációvesztéshez vezethet, ha pedig krónikus, megágyazhat a depressziónak is.

Az intelligens ember a párkapcsolatban is hamarabb elunja magát (Fotó: Getty Images)

4. Irigység

Mind érzünk irigységet néha, de a kiemelkedően intelligens emberek irigysége egészen más természetű. Míg mások az ő intellektusukra vágynak, ők gyakran érzik úgy, boldogabbak lennének, ha bizonyos dolgokról egyszerűen nem tudnának. A világ igazságtalanságai, a társadalmi problémák vagy akár a napi szinten látott irracionalitás ugyanis folyamatosan nyomaszthatja őket.

5. Perfekcionizmus

Az intelligens emberek sokszor irreálisan magas elvárásokat támasztanak saját magukkal szemben. Mivel látják, hogyan lehetne tökéletesen megcsinálni valamit, hajlamosak folyamatos elégedetlenséggel küzdeni, ez pedig akár az egészségükre is rámehet.

6. Magyarázkodás

Ha valaki bonyolultabb összefüggéseket lát át, gyakran kényszerül arra, hogy másoknak egyszerűbben, némileg „lebutítva” adja át a gondolatait. Ez fárasztó, és könnyen frusztrációhoz vezet, főleg, ha a kiemelkedően intelligens ember úgy érzi, így sem értik meg őt mások.

7. Az okoskodás vádja

A kiemelkedően intelligens ember sokszor tapasztalja, hogy ha pontosít vagy kiegészít valamit egy társalgásban, azt mások okoskodásként értékelik. Ez hosszú távon ahhoz vezet, hogy a kiemelkedően intelligens emberek maszkolni kezdenek, azaz megpróbálják magukat kevésbé okosnak beállítani.

Kellemetlen, ha az emberre rásütik az okoskodás vádját (Fotó: Getty Images)

8. Döntési paralízis

A sok szempontot egybefogó látásmód miatt az intelligens emberek szeretnek minden oldalról megvizsgálni egy helyzetet – annyira, hogy végül gyakran képtelenek döntést hozni. A túl sok lehetőség bénító is lehet a számukra, és könnyen előfordulhat, hogy okosságukban lemaradnak egy előnyös ajánlatról vagy épp jó programról.

9. Empátia

A kiemelkedően intelligens emberek egy része az érzelmek terén emelkedik ki intelligenciájával. Ezek az emberek jobban meg- és átérzik mások fájdalmát, szorongását, aminek a feldolgozása lelkileg rendkívül megterhelő lehet a számukra.

10. Elégedetlenség

A kiemelkedően intelligens emberek pontosan tudják, hogy a tudás végtelen – és ezért gyakran érzik úgy, hogy amit eddig elértek, az nem elég. A folyamatos fejlődési vágy motiváló is lehet, de egyben kimerítő és örömtelen is, ha az érintettek sosem érezhetik: „elég jó vagyok”.

Kapcsolódó: Észrevetted, hogy minél okosabb valaki, annál kevésbé biztos saját intellektusában?

Kiemelt kép: Getty Images