A limitált széria látványosan dominálja világszerte a közbeszédet, beszivárgott a családokba, a nevelési-oktatási intézményekbe és a politikába is. Miközben a szülők tehetetlenül tördelik a kezüket, szakemberek nyilatkoznak tucatjával, hogy mi lehetne a megoldás.

A politika is rárepült a témára, Keir Starmer brit miniszterelnök egyenesen világító fáklyának nevezte a sorozatot, amely rámutat egy sokakat foglalkoztató témára. Két kamasz apjaként felzaklatta a történet, amely szerinte bárhol a világon megtörténhetne, és üdvözli a Netflix döntését, hogy a brit középiskolások ingyenesen megnézhetik a sorozatot.

A kormányfő szerint nem feltétlenül a telefonok tiltása a központi kérdés, mivel a gyakorlat jelenleg is működik az iskolák 97 százalékában. Fontosabb inkább arra fókuszálni, hogy a közösségi média platformjai milyen biztosítékokat kínálnak arra, hogy megakadályozzák a káros tartalmakhoz való hozzáférést.

A kamaszok nem a mi válaszainkat akarják hallani

De mi a helyzet a magyar kamaszok lelkivilágával? A kérdés megválaszolásához segítségül hívtuk Emődi Klaudiát, a Drámakommandó drámapedagógusát, volt tanárt, aki maga is két kamasz édesanyja:

„Rögtön eszembe jutott, hogy van egy kis költségvetésű, remek magyar film, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod című dráma, ami magyar viszonyok között mutat be nagyon hasonló problémát. Az iskolás korúak többsége találkozik az online bántalmazás valamilyen formájával, és a felnőttek nem látnak rá ezekre a helyzetekre, a gyerekek magukra maradnak a problémával.”

A szakértő úgy véli: a generációs különbségek klasszikus megtestesítője az internetes világ. A gyerekek őslakosoknak számítanak egy olyan területen, ahová a felnőttek éppen csak bekukkantanak, vagy a saját internetes buborékjukban navigálnak. Szerinte ezt mutatja be remekül a sorozatban az a rész, amikor a nyomozó fia világosítja fel az apját arról, hogy melyik emoji mit jelent.

„Meg kell tanulnunk részt venni az ő világukban, és venni a fáradtságot, hogy megértsük ennek a világnak a szabályait”

– magyarázza Emődi Klaudia. „Mi, felnőttek nem ebben a világban szocializálódtunk, ezért mi a leggyakoribb válasz, amikor előkerül az online bullying témája? Kapcsold ki, ne nézd, lépj ki a csoportból, tedd el a mobilt! A gyereknek viszont ez nem válasz, mert neki ez a világa, ő nem akar kimaradni. Nem akarja, hogy úgy írogassanak róla, hogy még csak nem is látja, hogy mit. Ez az élettere, ott játszik, kommunikál, tartalmat fogyaszt.

Ezt a világot nem lehet már totálisan betiltani, esetleg kiskamaszoknál tudunk jó kompromisszumokkal, ügyesen korlátokat szabni, de meggyőződésem, hogy ezt csak úgy lehet, ha valami nagyon erős, pozitív értéket teszünk mellé. Ezért fontos egy szilárd, megtartó közösség, a család, a barátok, ahol a gyerekek körül vannak véve hiteles emberekkel, felnőttekkel, és egy vagy több olyan hobbi, amit ők választanak maguknak és amit nagy örömmel űznek. Ilyen erős, pozitív minta mellett egy idő után már nincs is szükség korlátozásra.”

Tiltás: Európa nem lehet büszke

A sorozatnak köszönhetően felerősödött azok hangja, akik szigorú szabályozást szorgalmaznak a közösségi média és a mobiltelefon használat területén. Tiltás azonban eddig is volt, igaz ebben pont Európa nem járt élen. Az UNESCO adatai szerint 2023-ig bezárólag mindegyik kontinensen éltek a mobil betiltásával az iskolákban: a legszigorúbb Közép- és Dél-Ázsia volt a maga 77 százalékával, a második Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia 50%-kal, majd szép lassan a többi régió. A lista végén Európa és Észak-Amerika kullogott 14%-kal, amely számot 2024 végére további 26%-kal megtoldották.

„Világossá vált, hogy a társadalmi szabályozás elkerülhetetlen. 15 éve beszélünk az internet használatáról, a riasztó trendekről, és az okostelefonok térhódítása mellett megérett az igény a szűrőprogramokra. Szigorúbb szabályozásra van szükség.

A hétköznapi életben sem nézzük percenként, hogy valaki bántalmaz valakit a nyílt utcán,

nem állunk le megvitatni az esetet, vagy drukkolni valamelyik félnek. Ennek az online térben sem kell megtörténnie, pláne nem gyerekek szeme láttára.