A párkapcsolatok egyik fontos alapja a kölcsönös tisztelet, legalábbis a szakértők szerint. Ideális esetben egy párkapcsolatnak fele-fele arányban kell működnie, ahol mindkét fél egyaránt hozzájárul a kapcsolat fenntartásához. A való élet tapasztalatai azonban nagyon más képet mutatnak: nincs olyan szerelem, ahol patikamérlegre tehető, ki mit tesz hozzá a közös élethez. Nem túl életszerű elvárni, hogy egyforma mértékben adjanak a párok tagjai, általában hol az egyik, hogy a másik tud több erőforrással hozzájárulni.

Konfliktus akkor keletkezhet, amikor ez az arány durván felborul. Az egyik legkárosabb párkapcsolati dinamika a mártír személyiségre épül. Ki a mártír? Az üldözött, szenvedő fél, aki áldozata önnön jó tulajdonságainak, legalábbis a saját fogalmai szerint.

A mártírnak szüksége van a függésre

Az ilyen típusú párkapcsolatban az egyik partner rendszerint felvállalja az áldozathozatal szerepét: ő az, aki folyamatosan a másik szükségleteit helyezi a sajátjai elé, miközben elhanyagolja a személyes érzelmi vagy fizikai igényeit. Eközben a másik fél mintegy haszonélvezőként veszi ki részét a közös életből.

Ráadásul nemcsak hogy nem ismeri el, hanem gyakran ki is használja ezt az önfeláldozó magatartást.

Bár eleinte a dinamika kényelmesnek tűnhet, idővel érzelmi kimerültséghez, függőséghez és egyre mélyülő frusztrációhoz vezethet.

Klasszikus példája, amikor a nő a nyolcórás munkája mellett teljes egészében viszi a háztartás feladatait, a férfi viszont nem veszi ki a részét belőlük.

Ne tévedjünk, itt nem pusztán félreértett szerepekről vagy különböző személyiségekről beszélünk. Sok esetben a gyermekkori kondicionálás is kulcsszerepet játszik a folyamatban. Ha valaki gyermekkorában úgy nőtt fel, hogy az értékét a mások iránti önzetlen gondoskodásban találta meg, könnyen beleragadhat ebbe a dinamikába, és elfelejtheti saját szükségleteit.

A mártírnak előbb-utóbb elege lesz az egyoldalú kapcsolatból (Fotó: Getty Images)

Ugyanez érvényes lehet a másik partnerre is, aki hozzászokott ahhoz, hogy mások vállalják helyette a felelősséget, és így nem tanul meg felnőttként önállóan döntéseket hozni vagy felelősséget vállalni.

A párok észrevétlenül csúsznak ördögi körbe

A dinamika ciklikussága előre sejthető: az egyik jön, ápol, megment és fenntart, a másik pedig visszavonul. Idővel azonban egyre több lehet a neheztelés, ami konfliktusokat fog generálni.

Az egyenlőtlenség haragot szül

Az egyik partner folyamatosan többet tesz a kapcsolatért, mint a másik, és előbb-utóbb elérhetik azt a pontot, ahol a mártír már nem érzi magát megbecsülve. Ha a másik fél nem ismeri el az áldozatait, és nem ad vissza legalább annyi energiát és figyelmet, mint amennyit kap, az érzelmi kimerültséghez és csalódottsághoz vezethet. Az egyenlőtlen erőfeszítések következményeként az önfeláldozó fél érzelmileg túlterhelheti magát, a partner pedig egyre több nyomást érez a felé irányuló elvárások miatt.

Kapcsolódó: 5 jel, hogy a feleség érzelmileg eltávolodott

Könnyen elképzelhető, hogy a másik fél, mivel mindig ellátják őt, talán fel sem ismeri, hogy milyen terheket jelent partnere számára a kapcsolat fenntartása.

Sőt, ha állandóan kiszolgálják a fizikai-érzelmi szükségleteit, arra kondicionálja magát, hogy a gondoskodás jár neki.

Tanulmányok is megerősítették ezt a párkapcsolati mintát. A vizsgálatok során kiderült, hogy a nagy áldozatok meghozatala összefügg az alacsonyabb párkapcsolati elégedettséggel. Ezért is javasolják a szakértők, hogy legyünk hálásak a párkapcsolatban, ne vegyük természetesnek, bármit is kapunk a másik féltől.

Nehéz kitörni a csapdából

Az egyenlőtlen erőfeszítések a kimerültséggel párhuzamosan egy olyan ördögi körhöz is vezethetnek, amelyet nagyon nehéz megtörni. Ilyenkor a mártír fél valamilyen változást szeretne – például több figyelmet vagy támogatást –, de a partner visszavonul, nem reagál, vagy elkerüli a konfliktust. Nem feltétlenül azért, mert közömbös a kérés iránt, hanem mert például retteg a vitától, a változástól és kényelmesebb fenntartani a status quót.

A káros minta súlyosbítja a kapcsolatban lévő érzelmi feszültségeket, ami mindkét félben frusztrációt, haragot és akár depressziót is eredményezhet. A jelenség különösen káros lehet azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő kommunikációs készségekkel, emiatt képtelenek konstruktívan kifejezni igényeiket.

Meg lehet törni az ördögi kört?

Kizárólag akkor, ha mindkét fél szeretné. Első lépésben arra van szükség, hogy a partnerek felismerjék az egyenlőtlen viszonyokat, és legyenek hajlandóak változtatni a viselkedésükön. A kapcsolatból eddig profitáló fél számára ez azt jelenti, hogy megérti, hogyan befolyásolják saját szükségletei a párja érzelmi és fizikai terheit.

Önismeret nélkül nem lehet felelősséget vállalni, ezért először érdemes tükörbe nézni.

A páros mártír tagja számára pedig elengedhetetlen, hogy felismerje: a szeretet nem szükségszerűen jár önfeláldozással. A határok felállítása és a saját igények világos kifejezése nélkülözhetetlen a kapcsolat egészségének fenntartásában. Ha a mártír képes megengedni a másiknak a felelősségvállalást, és leteszi a kontrollt, akkor a kapcsolat egészségesebb alapokra helyezhető.

A hatékony kommunikáció kulcsfontosságú: kritika helyett konstruktív visszajelzésre van szükség, amely lehetőséget ad mindkét fél számára a szabad és nyílt beszélgetésre. A mérleget pedig használjuk inkább közös sütemény készítéshez, a mosogatást viszont az vállalja, aki eddig berzenkedett tőle. Sose késő elkezdeni.

Kapcsolódó: 5 árulkodó jel, hogy nem működő párkapcsolatot erőltetsz

Kiemelt kép: Getty Images