„Minden okkal történik, erre gondolj” – mondta vigasztalás gyanánt nagynéném minden egyes alkalommal, amikor valami rossz történt az életben. Szakítás, sikertelen dolgozat, balul elsült állásinterjú – környezetében mindenkinek tartogatott egy instant bölcsességbonbont, amelyet külföldi útjairól hozott magával.

Amikor sokadik alkalommal voltam fültanúja speciális vigasztalásának, elgondolkodtam: ennyire érzéketlen lenne, vagy tényleg csak így tud bátorítani?
Ő is azok közé tartozik, akik úgy gondolják, néhány jól irányzott, nevelő célzatú mondattal képesek lelket önteni az emberbe.

Az empátia kifejezése és a vigasztalás azonban nem holmi léleksablon, amit ráhúzhatunk bármilyen helyzetre. Sőt, a közhelyek pufogtatása inkább ellenkező hatást ér el, és az illető rosszabbul érezheti magát, mint előtte.

8 mondat, amit kerülj el vigasztaláskor

Az alábbi mondatokat inkább kerüljük el, amikor vigasztalni próbálunk valakit. Ha semmi nem jut eszünkbe, egy kézszorítással is többet érünk, mint egy érzéketlenül odaszúrt mondattal.

1. „Minden rendben lesz”

Hacsak nem rendelkezünk a jövőbelátás fantasztikus képességével, ne pufogtassunk ilyen közhelyeket. A vigasztalás nem feltétlenül arról szól, hogy hurrá optimistán közelítünk meg mindent. Ne kínáljunk hamis reményt, bármilyen jó kapaszkodónak is tűnik. Főleg, ha például valaki műtét előtt áll. Ne dobálózzunk nagy szavakkal, csak biztosítsuk a másikat arról, hogy ránk számíthat.

A vigasztalás nem rólunk szól, hanem a másik helyzetének megértéséről (Fotó: Getty Images)

2. „Légy erős”

A vigasztalás enciklopédiájában bizonyára kitüntetett helyet foglal el a mit ne mondj felsorolásban. A légy erős azt jelenti, ne légy gyenge, ami merőben rossz üzenet egy érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben. Nemhogy lelki kapaszkodóként nem alkalmas, de a másik úgy érezheti, hogy ez felér egy „nőj fel” típusú mondattal. A házi pszichologizálás helyett ajánljunk fel inkább konkrét segítséget.

3. „Tudom, min mész keresztül”

Nem, nem tudod. Hacsak nincs a kristálygömbünk mellett egy másik szuperképességünk, maximum sejtéseink lehetnek arról, mi zajlik a másik fejében.

Mindenki története egyedi, ezért egy látszólag hasonló helyzet is teljesen másképp csapódik le.

Ez ugyanúgy érvényes egy szakításra, rosszul sikerült vizsgára vagy egy szerettünk elvesztésére. Ahelyett, hogy leegyszerűsítenéd a helyzetet vagy az egy cipőben járunk érzését bizonygatnád, meséld el, te min mentél át, és mi segített neked.

Empatikus új generáció: érzékenyítő könyvek gyerekeknek

4. „Minden okkal történik”

A nagynéni elévülhetetlen kedvence, aki nem tudta elképzelni, hogy mit nem lehet érteni az univerzum rendező elvein. Nehezen értelmezhető vigasztalásként a mondat valakinek, aki például szerencsétlen körülmények közé született. Olyan, mintha azt sugallnánk, hogy az illető megérdemli a sorsát. A világ egész egyszerűen nem igazságos, számos rossz dolog történik jó emberekkel és fordítva.

5. „Jövőre már emlékezni se fogsz rá”

Vissza a kristálygömbhöz. Senki sem tudja biztosan megmondani, meddig húzódhat el egy rossz helyzet, vagy esetleg tovább bonyolódik a dolog. A szerencsétlenségek, nehéz szituációk nem a naptárunk szerint működnek.

Ne sugalljuk a másiknak, hogy egy problémának szavatossági ideje van.

Főleg azért, mert mindannyiunknak különböző megküzdési stratégiája van, és egyéni a feldolgozási idő is. Azt viszont nyugodtan hangsúlyozzuk, hogy a körülmények általában nem maradnak változatlanok; hogy a jövőben jóra fordulhatnak a dolgok, csak nem tudjuk, mikor.

Néha az is elég, ha csak jelen vagyunk (Fotó: Getty Images)

6. „Túl érzékeny vagy”

A mondat tankönyvi példája annak, mit ne mondjuk vigasztaláskor. Ki ne szeretné hallani, hogy a viselkedése, a mondatai vagy a gondolatai nem normálisak? Hogy amit ő a valóságnak érzékel, valójában egy illúzió? Mielőtt bagatellizálnánk a másik érzéseit és tapasztalatait, használjuk a fülünket értő módon. Hiszen a helyzet nem rólunk, hanem a másikról szól.

7. „Másoknak sokkal rosszabb”

A másik aranyköpés, amiről azt hisszük, működni fog. Tehát érezzük magunkat jobban, mert másoknak rosszabb? A szerencsétlenség relativizálása egyáltalán nem megnyugtató, hiszen mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. A hasonlítgatás helyett inkább abban segítsünk a másiknak, hogy meglássa a reményt az adott helyzetben.

8. „Ezt és ezt kéne tenned”

A hogyan ne vigasztalj kézikönyv másik rettegett szabálya, amikor mi jobban tudjuk, hogy a másiknak mit kéne tenni. A kéretlen tanács rossz ajándék, ráadásul a másik még feszültté is válhat tőle. Ha már mindenképp javasolni szeretnénk valamit, legyünk gyengédek.

Meséljük el, nekünk mi segített, hátha az illető talál benne valami számára hasznosítható ötletet.

Ám sokszor csupán arra vágyik a másik, hogy meghallgassák, ismerjék el az érzései érvényességét.

A vigasztalás nem mágia, csupán jól időzített empátia. Coelho-idézetek és utasítással felérő tanácsok helyett hallgassuk meg a másikat, és biztosítsuk arról, hogy ott vagyunk neki, és ha kéri, bármiben segítünk. Nem feltétlenül tudjuk, hogy mit mondjunk, de nincs is rá szükség, mert a bátorító jelenlétünk önmagában megnyugtató.

Mennyire vagy empatikus? Tesztünkből ezt is megtudhatod

Kiemelt kép: Getty Images