Für Anikó születéskor a nagy és a kis szerencsét jelölő Jupiter és Vénusz szorosan együtt álltak, amiből elmondható, hogy a színésznő a szerencse lánya.

Für Anikó: – Ezt nem állítanám, mert semmi sem hullott az ölembe, mindenért meg kellett dolgoznom. De ez nem okozott problémát. Úgy hiszem, mindenki kap a Jóistentől különféle adottságokat, és az már rajta múlik, hogyan tudja ezeket használni az életben. Amikor az égiekhez fohászkodom, akkor főként azt kérem, hogy erőt és derűt adjanak a feladatokhoz.

– A Szűzben lévő három bolygó helyzete kapcsán kijelenthetjük, hogy tevékeny személy vagy?
– Dolgozni szerető ember vagyok. Az a típus, akinek ha éppen nincs feladata, akkor addig keresi, amíg megtalálja. Mindig van olyan, amiről azt gondolom, lehet még tökéletesíteni, szebbé, jobbá tenni. Az a bizonyos típus vagyok, aki nem tud otthon pihenni. Csak akkor vagyok képes tökéletesen kikapcsolódni, ha elutazunk.

– Teliholdkor születtél. Az éjszaka vándora mennyire befolyásolja az életedet?
– Az életvitelem miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy a hold állásához igazítsam a tevékenységeimet.Viszont az étkezésnél megtapasztalom, hogy az éjszaka fényforrása hatással van rám. Ha nagy adag salátát kívánok, akkor biztosan a hold a földjegyek valamelyikében áll. Ha viszont úgy érzem,hogy „meghalok” egy szelet rántott húsért, akkor a hold éppen tüzes jegyben folytatja az útját. Ha valamit nagyon jólesne elfogyasztani, az biztos, hogy a hold állásának megfelel. Varázslatos, hogy az égitestek milyen erős befolyással vannak a földi létre.

– A hét bolygó egymással szembenállása olyan helyet foglal el a születési képletedben, amely alapján elmondható, hogy a munka és a magánéleted között olykor feszültség van.
– Valóságos artistamutatvány, ahogy az ember próbálja megteremteni a harmóniát az otthoni tevékenységek és a munka között. Naponta többször is változhat a fontossági sorrend. Ám ha az első és leglényegesebb teendőt sikerül meghatározni, akkor könnyebb csatarendbe állítani az összes többit. De ezzel nemcsak én vagyok így, hanem minden családos, dolgozó nő.

– Milyen anyuka vagy?
– Ezt igazán a fiam tudná elmondani. Hol kenyérre kenhető, hol szigorú és következetes.

Az azonban egészen biztos, hogy nem vagyok tökéletes anya, és már réges-rég nem is akarok az lenni.

– Milyen volt a gyermekkorod?
– Ha egy szóval kellene elmondani: fantasztikus! Anyukám egyedül nevelt föl a kevéske pedagógusfizetéséből. Viszont húsz gyereknek is elég szeretetet, figyelmet, törődést kaptam tőle, annak dacára, hogy hetente olykor 58 órát is tanított. Ahogy manapság mondják, minőségi időt töltöttünk együtt. Nem is emlékszem olyan hétvégére, ami ne valami nagyszerű, izgalmas programmal telt volna el. Kirándultunk, társasjátékoztunk, filmet néztünk, zenét hallgatunk, és főként rengeteget beszélgettünk.

– Hogyan kerültél a színi pályára? Már gyerekként is szerettél szerepelni?
– Kilenc-tíz éves koromtól annyira nem szerettem szerepelni, hogy ha mégis ki kellett állnom az emberek elé, az izgatottságtól szinte az ájulás kerülgetett. Szóval a szereplés korábban szóba se jöhetett. Ahogy erre visszagondolok néha, még nekem is hihetetlen, hogy olyan pályát űzök, amikor az is előfordulhat, hogy tízezer ember elé állva énekelek.

– Elmúlt ez az izgalom?
– Nem múlt el, hanem beépült a színpadi létezésbe, energiákba. Nem én vagyok a lényeg, hanem az, amit előadok. Vagyis annak az írónak, költőnek, zeneszerzőnek a médiumaként létezem, a saját személyiségem pedig adott.

– A képleted szerint a családban voltak művészek.
– Viccesen azt is mondhatom, hogy baljós előjelek már voltak a családban, a színjátszás lesz az én utam. A nagymamám az Operaház ösztöndíjasa volt, ám a világháború és egy súlyos betegség derékba törte ígéretesen induló karrierjét. A későbbiekben evangéliumi énekesként hallatta sokszor gyönyörű hangját. Anyukám is énektanár és előadóművész. A nagypapám – bár vasesztergályos volt – amatőr színjátszó körbe járt. Például Ádámot is játszotta Az ember tragédiájában. Én is énekeltem egy ideig az Operaház Gyermekkórusában még Botka Valéria és Csányi László idejében. A Balettintézetbe is felvettek, ahova végülis nem iratkoztam be.

– Az érettségi után azonnal jelentkeztél a Színművészeti Főiskolára?
– Nem, mert hiába az előjelek, tízéves koromtól mindig az Iparművészeti Főiskolára szerettem volna menni, valamilyen divat- vagy textilszakra.

– Bejutottál az Iparművészeti Főiskolára?