A legnehezebben gyógyuló traumák jellemzően gyerekkorunkban érnek minket, amikor még szavunk sincs arra, ami történik velünk, ezért csak furcsa érzésekként maradnak emlékeink, illetve van, hogy csak az akkor levont következtetés visszhangzik a lelkünkben. Például bújtunk volna valamelyik szülőnkhöz, de az rendszeresen ellökött magától, nem ért rá, nem figyelt ránk.
A mi szempontunkból teljesen mindegy, hogy azért tette ezt, mert őt is így nevelték, vagy rengeteget dolgozott, mert anyagilag bajban volt a család, gyerekként a következtetésünk mindig az, hogy ez saját hibánk. Azaz magunkat nem tartjuk szerethetőnek, mert az apánk/anyánk nem foglalkozott velünk, akkor sem, ha kértük. Ez maga a trauma. Az élményt ráadásul jó mélyre el is ássuk, mert szégyent érzünk miatta vagy olyan erős a rossz érzés, hogy nem bírjuk elviselni.
A trauma és az intimitás kapcsolata
Alapvetően egy jó családban megtaláljuk az intimitást: a szülők jó viszonyban vannak egymással, és a gyerekkel együtt alkotott egységben is van odafigyelés, ölelés, gondoskodás, a másik testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ugyanezt éljük meg felnőttként a párkapcsolatainkban:
jó esetben bizalommal teli odafordulást, félelem nélküli ölelést adunk és kapunk.
Csakhogy akinek az alapvető biztonságérzete, a saját szerethetőségébe, a világ biztonságosságába vetett hite sérült, az intimitást sem képes a maga teljességében megélni.
Ráadásul sokszor maga sem érti, miért. Pszichológus segítsége nélkül nem tudjuk feltárni a mélyen eltemetett traumáinkat és az akkor levont hamis következtetéseinket. Rétegenként kell lebontani a védekezésünket és erőt gyűjteni ahhoz, hogy szembenézzünk azzal, amivel korábban nem tudtunk. Ezen a ponton indulhat el a rossz üzenet felülírása, a saját szerethetőségünk, biztonságunk megélése, megteremtése.

A lelkünket ért sérüléseket, traumákat pszichológus segít feloldani, így megélhetjük az intimitást (Kép: Getty Images)
Mi okozhat lelki traumát?
Mindenki másként éli meg a vele történteket, ezért általánosítani nem lehet. A szakemberek azonban megfigyelték, melyek azok a lelki sebek, amelyek következtében a leggyakrabban sérül az intimitás. Toronymagasan a gyerekkori elhanyagolás vezeti a listát, hiszen mi érinthet rosszabbul minket, mint az, ha az az ember, aki leginkább felelős a gondoskodásért és szeretetért, kudarcot vallott. A magunk kis gyerekeszével úgy véljük, mi vallottunk kudarcot.
Hasonlóan mély sebeket okozhatnak a kapcsolati árulások.
Megbízunk egy közeli barátban, családtagban, párban, ő meg elárul. Nehéz ezek után bizalommal fordulni az emberek felé. Szintén traumatizáló lehet, ha társadalmi igazságtalanságok érnek minket a nemünk, a származásunk vagy bármi más miatt. Ha rendszeresen bántó és elutasító tapasztalatoknak vagyunk kitéve a „kiváltságosok” részéről, akkor is komoly bizalomvesztést élünk át.
Az intimitás sérülésének jelei
- Negatív mintákat ismételgetünk a kapcsolatainkban.
- Disszociatív állapotokat élünk át: gyakran érezzük, hogy üresek vagyunk, vagy hogy elszakadtunk a testünktől. Nehezen koncentrálunk, zsibbadtnak érezzük magunkat, nem érezzük azokat az érzéseket, amelyeket „kellene”.
- Túlreagálunk helyzeteket: egy látszólag apró esemény szélsőséges érzelmi reakciókat, például pánikrohamot vagy dühkitörést vált ki.
- Tolakodó gondolatok: szinte a semmiből olyan negatív gondolataink támadnak, amelyek nem illenek az adott szituációhoz. Ezek olyan erősek lehetnek, hogy álmatlanságot, szorongást okoznak. Zaklatottá és fáradttá válunk.
A trauma gyógyítása
Szerencsére megfelelő terápiával, vagy akár gyógyszeres segítséggel a legtöbb trauma gyógyítható, de minimum enyhíthető. Ehhez viszont komoly elhatározás és egyfajta elköteleződés szükséges, mert nem könnyű az út, amin elindulunk: a terápiában töltött hónapok alatt a saját védekezési mechanizmusaink ellen kell küzdenünk és aztán szembenéznünk a félelmeinkkel.
A jó hír, hogy eközben ott lesz velünk a szakember, aki támogat, bátorít, és aki megmutatja, hogy hol vontunk le téves következtetést.
Az intimitással kapcsolatos gondjaink akkor szűnnek meg, amikor tartósan megértjük, hogy szerethetőek, elfogadhatóak vagyunk és hogy vannak emberek, akikben igenis meg lehet bízni, akik képesek megvédeni, feltétel nélkül szeretni, megvigasztalni, soha el nem hagyni. Közülük pedig a legfontosabb mi magunk vagyunk.
Kapcsolódó: Lehet, hogy te is elfojtod a traumádat? Ismerd meg a jeleket!
Kiemelt kép: Getty Images