Badacsonyról – a legtöbb embernek – a bor, a Balaton és a bazaltorgonák, esetleg a bazaltbánya jut eszébe. Arra kevesebben gondolnak, hogy az 1903-ban alapított badacsonyi bánya története szorosan összefonódik Magyarország legsötétebb időszakaival. És még kevesebben emlékeznek rá, hogy a második világháború során, illetve a Rákosi korszakban a bánya területén kényszermunkatábor is működött.
A második világháború előtti időkben már Badacsonyban készült az ország legtöbb macskaköve, kb. háromszáz munkás dolgozott a bányában, ahol ekkor zsidó munkaszolgálatosokat is dolgoztattak rendkívül rossz körülmények között. A gyártelepet 1944-ben szétbombázták, a termelés két évvel később indult újra, a háborús károk újjáépítése érdekében már kétszeres számú munkással.
Egy elfeledett kényszermunkatábor
„A magyarországi kommunista vezetők a munkatáborok felállítása terén is követni szerették volna a Szovjetunió példáját. Magyarország földrajzi helyzete azonban teljesen eltért a Szovjetunióétól; Rákosi Mátyás »panaszkodott« is emiatt: »Milyen kár, hogy nincs Szibériánk«” – írja Horváth Attila A szovjet típusú diktatúra büntetési rendszere című tanulmányában.
Ha Szibériánk nem is volt, voltak bányáink, például a badacsonyi bazaltbánya, amely a néhány évvel korábban a zsidó munkaszolgálatosok számára épített barakkokkal megfelelő helyszínt biztosított arra, hogy kényszermunkatáborként működjön. 1949 és 1954 között politikai foglyokat, valamint olyan munkaszolgálatos katonákat internáltak ide, akiket a rendszer „megbízhatatlan” elemekként tartott számon.
Drótkötélpálya a bazaltbánya és a zúzóüzem között Badacsonytomajon, 1961-ben (Fotó: Fortepan / Chuckyeager tumblr)
Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-án a hírhedt kecskeméti beszédében nyilvánította ki a kulákok elleni fellépés igényét, és ahogy telt az idő, egyre csak nőtt a megbélyegzettek köre. Így aztán 1951 után egyre több, kuláknak minősített alföldi gazdával bővült a badacsonyi bazaltbánya kényszermunkásainak száma. A tábor központja egy szögesdróttal körülvett, elhagyatott bányászlakás volt, a mellette levő épületben pedig a foglyokat zsúfolták össze, akiket a bazalt kitermelésére kényszerítettek.
Ebben a táborban a rabok „szerencsésnek” számítottak,
mert itt fontos volt, hogy termeljenek, különben a bányát szabotázzsal vádolhatták volna – ezért az ellátásuk is jobb volt, mint például Recsken.
Miután Nagy Imre lett a miniszterelnök 1953-ban, megszüntették az internálás intézményét, és végül 1954-ben a badacsonyi internálótábor is bezárt.
Az internálást véglegesen csak 1960-ban a Kádár János által kiadott amnesztiarendelet szüntette meg.
A kádári konszolidáció tükrében a festői Balaton környékén található egykori tábornak még az emléke is kínosnak számított. Maga a kőfejtő – ekkor már polgári munkahelyként – az 1960-as évekig volt aktív.
Mensáros László és Tomanek Nándor színészek Bacsó Péter Nyár a hegyen című filmjének forgatásán (Fotó: Central archívum)
A felejtés rétegei
Azt, hogy mennyire a felejtésbe merült a kényszermunkatábor, mi sem mutatja jobban, hogy még a helyiek közül sem tudja mindenki, hogy létezett (a tábor működése alatt is szigorúan titokban tartották létét, a környező falvakban sem tudták az emberek, hogy internálótáborként működik).
A tábor iratai eltűntek vagy eltüntették őket. „A recski táborról is azért tudunk sokat, mert ott raboskodott Faludy György költő, aki később megírta emlékeit. Badacsonyban is raboskodott egy író, újságíró, Stirling György, aki több évtizedes amerikai emigráció után hazatérve megírta koncepciós perének és börtönéveinek történetét, benne a Badacsonyban töltött évet. Könyvének címe Megalázott nemzedékek” – mesélte Székely Iván, a Blinken OSA Archivum Bazalt. A felejtés rétegei című kiállítás kurátora.
A Blinken OSA Archivum kiállítása a badacsonyi kényszermunkatáborról mesél (Fotó: Szilágyi Lenke)
Az egykori tábor helyén ma vad növényzet, egy emléktábla, romok és szögesdrótmaradványok állnak, illetve egy turistaút, amely a rabok egykori, mindennapos útvonalán halad. Badacsonyban ugyanis két helyen volt bazaltbányászat – tudtuk meg Székely Ivántól. A tó felőli oldalon, illetve a hátoldalon. A rabtábor idején csak a hátsó, ún. tördemici bányában volt fejtés, a tábor viszont a másik oldalon volt, ezért minden hajnalban fegyveres őrök hajtották a csíkos ruhás rabokat a hegy túloldalára, este vissza.
A múlt feltárása: kiállítás az OSA-ban
Hogy a kollektív emlékezet része legyen a kényszermunkatábor, arra nem sok kísérlet született. Az utolsó Bacsó Péter és Zimre Péter 1967-es filmje, a Nyár a hegyen volt Pecsenke József, Mensáros László, Gyöngyössy Katalin, Harsányi Gábor, Várhegyi Teréz és Tomanek Nándor főszereplésével. A filmet szinte teljes egészében a bánya területén vették fel, és több nemzetközi díjat is megnyert.
A Blinken OSA Archivum kutatása a munkatáborok bezárásának 70. évfordulóján felszínre hozta a töredékes forrásokat, interjúkat készített a még élő badacsonyi bazaltbányászokkal és a történet feltárása iránt elkötelezett új generáció tagjaival, így
megkísérli rekonstruálni a munkatábor működésének emberi oldalát, az emlékezés és felejtés rétegeit.
Ehhez segítségül hívja a táborban raboskodott Stirling György író visszaemlékezéseit, a tábor valamikori helyszínén filmet forgatott Bacsó Péter Nyár a hegyen című alkotását, egyúttal azt is vizsgálva, hogy ezek a művek hogyan jöhettek létre, a politikai környezet hogyan tolerálta ezeket, hogyan találták meg közönségüket.
Szalay Péter kiállításterve ezeket az emlék- és felejtésszigeteket jeleníti meg, Zányi Tamás sokcsatornás immerzív hanginstallációja akusztikus képzeteket idéz fel, Debre Zsuzsa dokumentumfilmje egy akkori tanút szólaltat meg (Stirling György könyvében szerepel egy kisfiú, aki élelmet csempészett a fogoly írónak, őt találták meg az OSA munkatársai), Szilágyi Lenke fotói pedig azt a képi világot mutatják be, amely ma fogadja a romok és az elhagyatott bazaltbánya látogatóit.
- Kurátor: Székely Iván
- Kiállításdesign: Szalay Péter
- Fotók: Szilágyi Lenke
- Hanginstalláció: Zányi Tamás
- Dokumentumfilm: Debre Zsuzsa
A kiállítás ingyenesen látogatható.
Megnyitó: 2024. szeptember 12. csütörtök, 18:00 óra
Köszöntőt mond: Székely Iván, a kiállítás kurátora
Megnyitóbeszédet mond: Ungváry Rudolf író
Helyszín: Blinken OSA Archivum, Centrális Galéria, 1051 Budapest, Arany János u. 32.
Időpont: 2024. szeptember 12.–2024. október 27.
Kiemelt kép: Szilágyi Lenke
