Cikk a Rákosi-korszakból: ,,Az amerikai nők nem akarnak háborút”

Az 1951-ben megjelent írás szerint Dora Meyer amerikai írónő az Operában magyar parasztasszonyokkal beszélgetett.

Lapunk december 21-i számában beszélgetést közöltünk Dora Meyer amerikai írónővel, az Egyesült Államokban élő nők helyzetéről. A cikkbe hibás fordítás következtében helytelen megállapítások is bekerültek. Elutazása előtt felkerestük Dora Meyert, hogy a cikkben felvetett kérdésekről s magyarországi élményeiről nyilatkozzék.

Dora Meyer költőnő férjével, H. G. Meyer amerikai íróval megfigyelőként vett részt a varsói Békevilágkongresszuson. Ezt megelőzően Csehszlovákiába látogattak el. Varsóból pedig Budapestre. A varsói kongresszus és a népi demokráciák látogatása olyan élményt jelent, amely Meyert arra késztette, hogy máris nekikezdjen könyve írásához, útja során szerzett tapasztalatairól. Hogy milyen hatást vált ki a népi demokráciák szocialista emberi világa a nyugatról érkezőkből, azt híven fejezik ki Dora Meyer keresetlen szavai.

— Lélegzetelállító ez az élmény olyan ember számára, aki Amerikából, vagy más kapitalista országokból jön ide. Olyan mint egy felfordult világ, amelyben csodálatosan jól érzi magát az ember, mert így van helyén, rendjén az élét. Így, hogy a dolgozó emberek pompás üdülőkben pihenjenek szabadságuk idején, a Balaton körül, ahol meglátogattam őket, vagy a Mátrában. Így van jól, hogy ne a henyék, a dologtalanok, vagy a legkevesebbet dolgozók részesüljenek a legjobbakban. Beszéltem asszonyokkal, akik a felszabadulás előtt ugyanabban az üzemben dolgoztak. Egy sztahanovista nő leírta, milyen volt élete a múltban, nem vették emberszámba és ma abban a gyönyörű házban, ahol a vezérigazgató lakott, munkásasszonyok gyermekei járnak az óvodába, s ma ő úgy lép be az új kultúrház kapuján, mintha hazamenne.

És Dora Meyer beszél arról a világról is, ahol az élet a régi mederben folyik, — a kapitalista Amerikáról.

— Olyan tényezők — mondja — mint a gazdasági bizonytalanság, a széleskörű munkanélküliség, amely elsősorban a nőket sújtja, az alacsony bérek, az a tény, hogy a nőknek jóformán semmi lehetőségük nincs magasabb műveltség szerzésére, az a tény, hogy az amerikai falvak és városok nagy részéből hiányzik a kultúra, mindez tetézve az amerikai detektívregények és filmek romlott eszményeivel, szervesen hozzájárulnak sokszázezer amerikai nő erkölcsi lazulásához. De hangsúlyozni kell, hogy az amerikai munkásasszonyok legnagyobb része elszántan harcol a hanyatló kapitalizmusnak ez erjesztő gombái ellen, amelyek aláaknázzák a normális családi életet és gyermekeink egészséges fejlődését. Komoly probléma, hogy gyermekes asszonynak igen nehéz állást vállalni, mivel nem tudja hova elhelyezni napközben gyermekét. Ezért a férjes asszony inkább a háztartási munkára szorul, s nem válhat maga is keresővé.

A haladó kultúra terjesztésével kapcsolatban Dora Meyer elmondja, hogy mint kalapgyári dolgozó, maga is szervezett irodalmi köröket a haladó irodalmi művek ismertetésére és megvitatására. Ma az Egyesült Államok minden józanul gondolkodó állampolgára azért harcol, hogy meghiúsítsa a Wall Street urainak kísérleteit a marxista-leninista s általában a haladó irodalom illegálissá váló nyilvánítására.

Az amerikai asszonyok békeharcáról azt mondja Dora Meyer:

— Az amerikai nők harcolnak az egyenlő jogokért. Nagy tömegek küzdenek a békéért, a demokráciáért és a színesbőrűekkel vállvetve harcolnak a háború, az atombomba, s a pénzéhes háborús uszítók ellen. Az amerikai nők nem akarnak háborút, nem akarják, hogy férjeik, testvéreik, fiaik Koreában, vagy bárhol a világon elpusztuljanak. Ha visszatérek az Egyesült Államokba, elmondom az amerikai asszonyoknak, milyen mélyen él a magyar és más demokratikus országokban a béke, a népek közti együttműködés akarata. Láttam, hogy a munkás- és parasztasszonyok milyen büszkék munkájukra. Láttam, hogy egyre több kultúrház épül Magyarországon, láttam a napközi otthonokat, az óvodákat, könyvtárakat, a növekedő jólétet. Jólöltözöttek és jóltápláltak az emberek. Láttam, hogy a magyar nép fiatalos elszántsággal építi jobb jövőjét, szép és szabad életét. Parasztasszonyok egy csoportjával találkoztam az Operában, s azt mondta az egyik: “Régi uraink ama tanítottak minket, hogy gyűlöljük az idegen népeket. Most, amint látjátok, barátságban élünk a szovjet, román, lengyel, cseh és minden békeszerető demokratikus néppel. Ma minket nem arra tanítanak, hogy gyűlöljük az amerikai népet. Miért hirdet hát a kormányotok háborút és gyűlöletet ellenünk? Mondd meg az amerikai népnek az igazat, amit hazámban láttál és akkor megértik, milyen gonosz és veszélyes a háborús uszítás és a világ békéjéért harcolnak majd ők is.” Természetesen elmondom ezt odahaza — felelte Dora Meyer. — hiszen az én munkám és írásaim értelme is a békéért és szabadságért folyó harc.

Nők Lapja 1951/1. (Forrás: Nők Lapja archívum)