Nyáron nemcsak a strandszezon, a bazárszezon is tombol. A felnőtteket ez utóbbi általában hidegen hagyja, hacsak nincs a környezetükben olyan gyerek, aki azonnal éles hangú követelőzésbe kezd egy-egy lufis állvány, gumicukros pult vagy villogó, levegőben pörgő műanyag repülő láttán. Mit kezdjen ezekkel a helyzetekkel a szülő, aki még a nyaralás nyugalmának megőrzése érdekében sem szeretné kemény munkával megkeresett pénzét a nyomokban talán még mérgező műanyagot is tartalmazó árucikkekre költeni?

Márta kétgyermekes anyuka, legjobban amiatt dühös, hogy a beszerzési ár tízszereséért kínált termékeknek fél óra múlva már kitörik a kerekük, lemerül a bennük lévő elem, a játék innentől már nem repül, nem zenél tovább, tehát így vagy úgy, de elromlik a gyerek kezében.

„Az eredmény mindenképp sírás, akkor is, ha nem veszünk semmit, és akkor is, ha a kezében hullik darabokra legújabb szemefénye. Mit csináltam rosszul? Mit rontottam el? – kérdezi ilyenkor hatéves kislányom, én pedig szinte rettegek ezektől a strandos és szabadtéri programozós helyzetektől, ahol szinte már egy hipermarketnyi játékot tolnak a gyerekek arcába.”

Felkészül a szülő és a gyerek is

Dr. Sándor Piroska pszichológus, gyerekterapeuta szerint ilyenkor is, mint minden szülő-gyermek helyzetben, célravezető, ha a gyerek életkorának megfelelő szavakkal és módon előre lefektetjük a világos kereteket.

„Érdemes néhány kritériumot szem előtt tartani: fontos, hogy a szabályok világosak legyenek és mindegyik fél elfogadja őket, hogy szülőként következetesen tartsuk magunkat az általunk felállított keretekhez, de

ügyeljünk  arra is, hogy a kevésbé fontos kérdésekben a gyereknek is legyen szabad mozgásterük.

Egy falunapi rendezvény előtt beszélgessünk róla a gyerekkel, hová fogunk menni, meddig maradunk és mi várható ott. Ha nekünk az ár fontos, mondjuk el, hogy sok árus lesz, és ő is választhat majd egy darab játékot vagy édességet egy bizonyos értékhatár alatt. Ebben az esetben a gyermek teljesen szabadon döntheti el, hogy mit választ, nem szerencsés, ha ezek után a helyszínen megvétózzuk a választását.

Ha nekünk az fontos, hogy ne vegyen villódzó, elemes, sípoló játékot, akkor ezt is kössük ki előre,

de magyarázzuk el, miért nem tartjuk jónak ezeket. Ha figyelmeztetjük a gyerekünket, hogy rossz minőségű az a játék, és ha rövid idő múlva el fog romlani, az rossz lesz neki, de ő ennek ellenére mégis azt választja, akkor ezzel hosszú távon megtanulja, hogy a döntéseinek következményei vannak, amiket neki is vállalnia kell.”

búcsú vásár bazár gyerek mindent akar

A vásárokban, búcsúkban nagy a kísértés a kicsiknek (Fotó: Getty Images)

Bár sok szülő úgy gondolja, egy másfél-két éves gyerekkel még nem lehet előre megbeszélni ezeket a dolgokat, mégis fontos a kornak megfelelően egyszerű szavakkal elmagyarázni, hogyan és mi fog történni. A szakember szerint, akkor is jó eredményeket érhetünk el, ha nem is fogják még teljesen fel elsőre, amit mondunk. Nekik még érdemes a konkrét helyzetben újra és újra elismételni a családi szabályokat, majd ezek lépésről lépésre beépülnek.

A gyermek belső útja a dühtől a szomorúságig

A gyerekeknek ezekben a helyzetekben nem feltétlenül az az érzelmileg megterhelő, hogy nem kaphatják meg azt a konkrét, új játékot, hanem

ilyenkor tanulják meg feldolgozni a nemet, a csalódást, a lemondás, a veszteség nehéz érzését.

Sokkal gördülékenyebb lesz ez a folyamat, ha a szülő részéről sok támogatással és türelemmel találkozik ilyenkor a gyerek.

A tárgyaknál fontosabbak az élmények: íme 5 emlék, ami örökre megmarad egy gyerek lelkében.

„A szülőnek érdemes belekalkulálnia az ilyen helyzetekbe, de akár egy sima hétköznapi bevásárlásba is, hogy a gyermek nehezen viseli majd az elutasítást. A szülő feladata, hogy biztosítsa a szükséges időt és teret a gyerek számára negatív érzelmei feldolgozásához. Ilyenkor teljesen természetes, hogy a gyerek életkorának megfelelően nyilvánul meg a frusztráció, düh, majd a szomorúság. Az érzéseket fontos elismernünk, és amíg ezek dominálnak, mindenképp a gyermek mellett érdemes maradnunk.

Semmiképp nem kell azonban megmentenünk gyerekeinket a negatív érzésektől, a szomorúságtól vagy a dühtől,

minél hamarabb engedjük és támogatjuk őket abban, hogy megküzdjenek ezekkel a nehéz érzésekkel, annál gyorsabban és stabilabban kiépítik azt az életre szóló képességet, hogy az érzéseiket szociálisan elfogadható módon tudják szabályozni.”

Mi lehet életkorilag megfelelő reakció?

Ha egy 2-3 éves kisgyerek elutasítással találkozik és frusztrált lesz, az sokszor „se kép-se hang” hisztibe torkollik, amikor a szakember szerint nem érdemes a verbalitás szintjén próbálkozni, problémát megoldani, mert általában csak tovább rontunk a helyzeten.

Érdemes inkább a gyerekre figyelni, mert nagyon sokat segít neki, ha azt érzi, megértjük, hogy neki ez most nagyon nehéz, hogy ezt ő sem tudja kontrollálni. A mód, ahogyan kifejezzük a támogatásunkat, egyénileg különböző lehet: „Én például ilyenkor fel szoktam tenni kérdéseket: »Mire van most szükséged? Kérsz-e egy ölelést vagy egy puszit?« Ezeket többször is megismétlem és kivárom, míg el tudja fogadni a segítségem” – magyarázza a Hogy Vagy Egyesület szakembere.

Egy 4-5 éves gyereknél a sírás már nagyobb valószínűséggel egy kontrolláltabb dolog, amiről általában már lehet velük beszélgetni. Egy még nagyobb gyermek pedig sokszor inkább szomorú vagy durcás lesz az ilyen helyzetekben.

búcsú vásár bazár gyerek mindent akar

Ha a gyerek nem kaphatja meg mindig azt a konkrét, új játékot, megtanulja feldolgozni a nemet, a csalódást, a lemondás, a veszteség nehéz érzését (Fotó: Getty Images)

Nem minket akarnak idegesíteni

Az idegrendszer mellett az aktuális terheltség is befolyásolja, hogy a gyerekek mennyire tudnak szabályozni. A totyogós korúaknál sokat ronthat a helyzeten, ha éhes, szomjas vagy nem aludta ki magát. A szülő is el tud gyengülni, le tudják szívni ezek a konfliktusos helyzetek, ilyenkor a szakember szerint fontos tudatosítanunk, hogy nem ellenünk csinálja a „műsort” a gyermek, nem az a célja, hogy minket idegesítsen, viszont jobban szüksége van ránk, mint bármikor, mert bajban van.

Az ekkor megélt tehetetlenséget felnőttként nagyon nehéz elviselni, de bízzunk magunkban, hogy sokszor csak ott kell lenni a gyerek mellett, és támogatni, míg megérkezik a dühtől a szomorúságba. A szülői támogatás ezen formái nemcsak a követelőzős helyzetekben fontosak, hanem általában véve erősítik a kötődést és stabilabbá teszik a kapcsolódást, tanítják az érzelemszabályozást, és felkészítenek a jövőbeli veszteségek és csalódások kezelésére.

Feketeöves anyukák tippjei

Három jótanács, ami akár a mi gyerekünknél is beválhat.

  • „Odamegyünk, megnézzük alaposan a kiszemelt vackot és jól lefotózzuk. A legközelebbi szülinap vagy névnapra választunk egy ahhoz hasonlót, de jobb minőségűt a játékboltban.”
  • „Van egy jegyzetfüzete, amibe felírja, vagy lerajzolja, amit tényleg nagyon szeretett volna megkapni, és a rajzot elküldjük a Mikulásnak, húsvéti nyuszinak, az éppen soros ajándékbeszerzőnek, és ő majd dönt róla.”
  • „Mi mindig alaposan megnézegetjük, ha lehet, kézbe is vesszük a játékot, nevetünk rajta, milyen jópofa, de attól, hogy a gyerek kérdez róla, én nem feszülök be, annak értelmezem, ami. Amíg nem merül fel, hogy meg kellene venni, addig én sem utalok arra, hogy nem kellene vagy úgyse fogjuk megvásárolni.”

Egyre több gyereket visznek szülei különböző fesztiválokra. Pedig nem árt az óvatosság!

Kiemelt kép: Getty Images