Arról minden bizonnyal hallottunk már, hogy egyes embereket „kísértenek” bizonyos számok – egy ilyen történetet dolgoz fel például a népszerű Jim Carrey-film, A 23-as szám is –, valamint az is köztudott, hogy a kínaiak kifejezetten sokat adnak a számmisztikára, és bizonyos számjegyeket (így házszámokat, telefonszámokat, pontszámokat és így tovább) akár bármi árán igyekeznek elkerülni. A számok atyja, Püthagorasz (akiről a Pitagorasz-tételt elnevezték) egyenesen azt hirdette: minden szám egyfajta őselv, princípium, mely egy sajátos, csak rá jellemző minőséget képvisel. A spiritualisták meggyőződéssel hiszik, hogy a számok valóban kulcsot adhatnak a mindenség megértéséhez, és alapvetésnek tartják azt is, hogy minden számnak megvan a maga kisugárzása, sőt „személyisége”. Megint mások mindezt holmi babonának, Püthagoraszt pedig csupán egy kivételesen szenvedélyes ókori matematikusnak tekintik.
Vitathatatlan tény azonban az, hogy létezik egy szám, ami rendre megmagyarázhatatlanul felbukkan a tudományban és a spiritualitásban egyaránt: a 137-es szám. Évtizedek óta bizonyos összeesküvés-elméletek középpontjában lebeg ez a látszólag hétköznapi, háromjegyű prímszám – sokak ugyanis amolyan hídfélének tekintik a tudomány kézzelfogható, rideg, logikus világa és a miszticizmus megfoghatatlan, rejtélyes és varázslatos birodalma között. „A 137-es szám továbbra is a tudósoktól a misztikusokon át az okkultistákig mindenkinek megmozgatja a fantáziáját” – állítja Arthur I. Miller, a University College London professor emeritusa. 2009-ben megjelent könyvében (137: Jung, Pauli and the Pursuit of a Scientific Obsession) mélyen belemerül ebbe a témába, és kiemelten foglalkozik a ténnyel, hogy a 137 rejtélye még az elismert svájci pszichoanalitikust, Carl Jungot is lenyűgözte.
Ha nem lenne 137, mi sem lennénk
A 137-et tehát a pszichológiába Jung hozta be a 20. században – miután a fizikában megjelent a finomszerkezet állandójaként. A finomszerkezeti állandó egy úgynevezett dimenziótlan (azaz mértékegység nélküli) mennyiség, ezért mérőszáma tetszőleges mértékegységrendszerben ugyanannyi, körülbelül 1/137.03599913, és az elektromágneses erő erősségét lehet mérni általa. Ez az erő szabályozza, hogy a töltött elemi részecskék, például az elektronok, hogyan lépnek kölcsönhatásba a fény fotonjaival.
„Mióta Arthur Sommerfeld 1915-ben először bukkant rá erre a dimenziótlan állandóra, a fizikusok értetlenül állnak előtte. A fizika egyéb területein megszoktuk, hogy a természeti állandók vagy mértékegységgel rendelkeznek, így nem hasonlíthatóak össze más állandókkal, (…) vagy egyhez közeliek (…), a finomszerkezeti állandó azonban kilóg a sorból” – írja a Wikipedia. Richard Feynman, a 20. század legendás fizikusa ezen felül anno azt jósolta, hogy a periódusos rendszernek a relativitáselmélet szabályai alapján 137-nél kellene véget érnie…
A tudomány a finomszerkezeti állandót ma is a világegyetem egyik legfontosabb fizikai állandójaként ismeri el. „Ez a megváltoztathatatlan szám határozza meg, hogyan égnek a csillagok, hogyan működik a kémia, de még azt is, hogy egyáltalán léteznek atomok” – fogalmaz Michael Brooks az egy 2018-as cikkében. Laurence Eaves brit fizikus szerint pedig, ha a finomszerkezeti állandó más érték lenne, akkor
„a fizika, a kémia és a biokémia teljesen más lenne, és talán mi sem léteznénk, hogy egyáltalán beszélgessünk erről”.
A Nature című folyóirat 2020 decemberében jelentős áttörésről számolt be: a párizsi Kastler Brossel Laboratórium Saïda Guellati-Khélifa vezette csoportja a 11. tizedesjegyig képes volt lemérni a finomszerkezeti állandót (ez csaknem háromszor pontosabb a korábbi legjobb mérésnél).
De nemcsak bizonyos, az átlagember számára talán nehezen felfogható dolgok mérésére alkalmas ez a szám, hanem metafizikai jelentőséggel is bír. Az Einstein relativitáselméletének érvényesítésében kulcsszerepet játszó Arthur Eddington a 137-et spirituális vonatkozású számnak tekintette: úgy vélte, hogy a világegyetem rejtélyei megfejthetőek a számok segítségével, és ezek sorában kulcsfontosságú a 137. Wolfgang Pauli, a kvantumfizika úttörője szintén jelentősnek vélte a 137-et, ennek hatására pedig a Nature már 1936-ban „a rejtélyes 137-es számról” cikkezett.
137 mint spiritualizmus
És ahogyan az lenni szokott az ilyen misztikus, nehezen magyarázható jelenségekkel: a 137 nemcsak a metafizika, hanem a spiritualizmus és a vallás gyakorlóit is ámulatba ejti. Kifejezetten nagy jelentőséggel bír például a judaizmus misztikus és ezoterikus vonatkozásaival foglalkozó Kabbala (héberül hagyomány) számára is – a numerológia gyakorlói szerint pedig az sem elhanyagolható tényező, hogy a kabbala szó számmisztikai értéke épp 137.
Az Élet Fájának szerkezete. (Fotó: Getty Images)
Billy Phillips cikke kiemeli, hogy ez a szám gyakran megjelenik a Tórában (például olyan módon, hogy fontos személyek, például Izmael és Lévi is épp ennyi évig éltek), ezen kívül pedig a kabbalisták fénnyel való kapcsolatára, a megvilágosodás elérésére való törekvéseire rímel a finomszerkezeti állandó és a fény kapcsolata.
A kabbala egyébként az időszámításunk előtti 10. században tudománynak számított, és bizonyos vélekedések szerint több mint egy millió ember ismerhette az ókori Izraelben. Később idegen hadjáratok hatására, valamint amiatt, hogy a tudás mesterei attól féltek, esetleg rosszra használnák fel,
a kabbala csaknem két és fél évezredre titkos, tiltott és ezoterikus tudománnyá vált.
Talán emiatt is lehet a 137-es szám korunk egyik legnagyobb rejtélye. Mivel azonban ennyire megkerülhetetlen, a fizikusokat és a spiritualistákat egyaránt foglalkoztatja, így remélhetőleg idővel újabb és újabb izgalmas összefüggésekben hallhatunk még róla.
Kiemelt kép: Getty Images
