Egy (vagy több) jó könyv nélkülözhetetlen kelléke a nyaralásnak. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy szinte teljesen mindegy, mit dobálunk a bőröndbe. Praktikus és ésszerű gondolat kiolvasatlan könyveink után nyúlni, hiszen a hasunkat süttetve szinte bármi megfelelhet a célnak, és végre időnk is van elmélyülni egy-egy történetben. Igen ám, csakhogy másképp olvasunk nyaralás alatt, mint otthon az őszi-téli időszakban, egy rosszul megválasztott könyv pedig pillanatok alatt lehúzhatja a hangulatunkat, és ahelyett, hogy a felhőtlen kikapcsolódást támogatná, túlságosan is leterheli az elménket.

Íme, három (egyébként csodálatos) könyv, amiket bárcsak inkább télire tartogattam volna (itt viszont öt nyaralás-barát családregényt találsz Rajna Nóri ajánlásával):

Szabó Magda: Az őz

Szabó Magda – Az őz, Jaffa Kiadó, online ár: 3 599 Ft

Történetünk főhőse a háború utáni Magyarország ünnepelt színésznője, Encsy Eszter – Szabó Magda pedig tőrbe csal bennünket, és betekintést enged a lány elméjébe; a benne munkálkodó gyűlöletbe, a bosszúvágyba, a keserűségbe és bánatba. Főhősünk a jelenben emlékszik vissza a múltra; elbeszélése zavarosan kezdődik, és nem tudni eleinte, hogy hová is szeretne kilyukadni. Pár fejezet után azonban tisztulni látszik a kép, és egyre kevésbé tudjuk eldönteni, hogy akarunk-e azonosulni Encsy Eszter karakterével.

Gyűlöletének tárgya vele egykorú barátnője, Angéla, akit már gyerekkorától kezdve mély megvetéssel figyel. Angéla gazdag család gyermeke, naiv, ártatlan, kedves és szép –, míg környezete mindent megtesz azért, hogy a széltől is óvják, addig Eszter gyermekkorát a szegénység, a nélkülözés és szégyen árnyékolja.

Lábát mások levetett cipői szorítják, és családja előtt úgy tesz, mintha nem szeretne enni; mondván, úgysem jut elég étel az asztalra. Angélával meglehetősen csúnyán viselkedik, aki mit sem sejt abból, hogy barátságuk egyoldalú, és aki mindent megtesz azért, hogy Esztert legalább egy kis időre boldoggá tegye. Apró ajándékokkal halmozza el, és míg alig várja, hogy mosolyt csaljon főhősünk arcára, addig Eszter nem vágyik másra, csakhogy Angélát végre sírni lássa – és amikor megértjük mindezt, nem tudunk többé haragudni Eszterre, aki kénytelen volt idejekorán felnőtté válni. Amikor évekkel később újra találkoznak, Eszter végre esélyt kaphatna a boldogságra, ám hiába vált időközben ünnepelt színésznővé, a kor, amelyben felnőtt, végleg kiirtotta belőle az élet örömét.

Szabó Magda „gyilkosok és áldozatok regényeként” emlegetett könyve kegyetlen, kimerítő és mégis letehetetlen: nem kertel, és ha tetszik, ha nem, szembeállít a félelmeinkkel. Az emberi lélek legsötétebb bugyraiba kézen fogva, lassan és aprólékosan vezet, hogy mindenkinek legyen ideje feldolgozni személyes tanulságait.

„Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle”

 – nyilatkozta Az őzről egykor Szabó Magda. És hogy mire is utal pontosan maga az őz? Arra talán senki sem gondol szívesen, aki elolvasta. De ha érdekel, inkább egy borongós őszi hétvégén járj utána.     

Margaret Atwood: Az ehető nő

Margaret Atwood – Az ehető nő, Jelenkor Kiadó, 4 499 Ft

Az 1969-ben megjelent regény egyszerre szellemes, élvezetes és nyomasztó, tekintve, hogy mondanivalója sok esetben máig aktuális. Az őz után ugyan fellélegzés volt, mégsem állítanánk, hogy Margaret Atwood ’60-as években játszódó feminista prózája könnyed nyári olvasmány lenne. Ugyanis főhősünk, a sokak szerint „abnormálisan normális” Marian elhatározza, hogy a lehető leghétköznapibb életet fogja élni. Frissen diplomázott az egyetemen, átlagos, de viszonylag kényelmes pozíciót tölt be egy piackutató cégnél, még lakótársát, a csélcsap Ainsley-t is egész jól viseli, és már csak egyetlen lépésre van attól, hogy a kétségkívül vonzó, bár túlságosan is tökéletes (vagy unalmas?) Peter eljegyezze.

Tehát minden a maga rendje-módja szerint halad. Na de mégis mit is jelent az, hogy normális? – teszi fel a kérdést Marian néha-néha felsejlő belső énje. A patriarchátus elnyomó természetét például annak vehetjük, vagy csak megszoktuk csupán, és már észre sem vesszük? A házasság „à la mode”, fedezi fel Marian a regényben. Olyasmi, ami elvárt manapság – és amit szó szerint nem tud megemészteni, ugyanis amióta igent mondott vőlegényének, teste fogyásnak indult, és undorodva néz a legtöbb ételre. Akkor miért hajt fejet mégis előtte? Mi az, amiről úgy hitte idáig, hogy rendben van?

„A szülei valószínűleg attól féltek, hogy középiskolai tanárnő lesz belőle, vagy aggszűz, vagy kábítószerfüggő, vagy női felsővezető, vagy esetleg valami sokkoló testi átalakításra készül, mondjuk, izmokat növeszt, mély hangja lesz, és szakálla nő. De helyeslő tekintetükből most azt olvasta ki, hogy végül mégis rendes ember lesz belőle. Peterrel még nem találkoztak, de számukra ő csupán a szükséges plusz volt.”

Marian tehát az elvárások rabja, és sokáig fel sem tűnik neki, mennyire háttérbe szorította a saját igényeit. Egy felfalni való áruként tekint magára, aki ha nem kapcsol időben, mások étvágyát fogja kielégíteni, miközben ő maga éhen hal…

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból

Genki Kawamura első regénye egyszerre melengeti és töri darabjaira az olvasó szívét. Aki szereti a japán Studio Ghibli filmjeit (A vándorló palota, Pompoko – A tanukik birodalma, Kaguya hercegnő története, Chihiro szellemországban – csak hogy néhány gyönyörű alkotást említsünk a sokból), az előtt hasonló képi világban és szellemiségben jelenhet meg Kawamura többszörösen díjazott története, melynek főhőse egy magányos, magának való, harmincas évei elején járó férfi.

Genki Kawamura – Ha a macskák eltűnnének a világból, 21. Század Kiadó, 3 423 Ft

Napjait postásként tengeti, amit nem különösebben szeret. Szinte soha nincs kedve semmihez, nincsenek tervei, céljai, barátai aligha akadnak, egyetlen szerelme pedig rég elhagyta – mondhatjuk úgy is, hogy él, de egyáltalán nincs jelen. Édesanyja évekkel ezelőtt meghalt, apjával rég megszakadt a kapcsolata, egyetlen társasága pedig Káposzta nevű macskája, akit annak idején anyja hagyott rá.

Amikor sokadik rosszulléte után a férfi végül eljut egy kivizsgálásra, kiderül, hogy betegsége előrehaladott állapotban van, és már csak hetei lehetnek hátra. A megsemmisítő diagnózis után hazaér, lakásában pedig nem más várja, mint maga az ördög – aki alkut ajánl: egy nappal tovább élhet, ha hajlandó cserébe feláldozni valami fontosat az életéből, illetve teljesen eltüntetni a világból azt. Főhősünk él a lehetőséggel, és kipróbálja, mi történik, ha eltűnik a Földről minden telefon, ha megszűnik az idő, nincsenek se órák, se filmek, se mozik a világban.

Mindeközben visszatekintésein és újraéledő régi kapcsolatain keresztül tárulnak fel előttünk a múlt sebei; édesanyja halála, valamint megromlott kapcsolata szerelmével és apjával. A narrátor megrendítő dilemmáit az ördög humoros megszólalásai váltják fel – éppen jókor, még mielőtt eltörne a mécses. Aztán főhősünk realizálja, hogy macskája az, aki igazán közel áll hozzá, és tulajdonképpen az ördög foga is Káposztára fáj. Eljátszik a gondolattal: vajon hogyan nézne ki a világ, ha eltűnnének belőle a macskák? És megéri-e beáldoznia négylábú barátja létezését?

A Ha a macskák eltűnnének a világból egy kiszámítható, bár kedves regény, ami az életről és annak prioritásairól elmélkedik. Ha nagyon ráérünk, egyetlen délután alatt kiolvashatjuk, de nyaraláskor csak óvatosan: főhősünk szorongása még órákig velünk maradhat.

Kiemelt kép: Getty Images