A könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia egyszer az életben

Orwell regénye nem csak a „mindenkinek muszáj egyszer elolvasnia az életben” típusú listákon szerepel, de azokon is, amikben azokat a könyveket gyűjtik össze, amikről az emberek a leggyakrabban hazudják azt, hogy olvasták. Nos, mivel ma aktuálisabb, mint valaha – vagy legelább ugyanannyira aktuális, mint megjelenésekor – jó lenne, ha Orwell regénye lekerülne az utóbbi listákról. És tényleg kézbe vennénk, és tényleg elolvasnánk. Vecsei H. Miklós azt is leírja, hogy miért!

Az 1984 című regény George Orwell rémálomszerű totalitarizmus-víziója, melyben megjelennek Orwell aggodalmai a hatalommal való visszaélésről, önmegtagadásról, valamint a múlt és a jövő felszámolásáról. Az álhírek, a médiamanipulációk és az információs háborúk korszakában újra aktuálissá válnak a 1949-ben megjelent regény kérdései. 
Talán ez a leghíresebb regény a totalitarizmusról, és arról, hogy milyen veszélyeket rejt egy olyan egypárt-állam, ahol a demokrácia, a mozgásszabadság, a szólásszabadság, sőt a gondolatszabadság is törvényen kívül helyeződtek. A regényt gyakran elemzik úgy, mint figyelmeztetést a Nagy-Britanniába bekúszó totalitarizmus veszélyeire, miután a Szovjetunióban, a náci Németországban és máshol megtapasztalták az ilyen rendszerek borzalmait. A könyvet e tulajdonsága miatt gyakran nevezik többek között „prófétai” és „rémálomszerű jövőképnek”. 

BBC tévés adaptációjának posztere 1965-ből az 1984 leghíresebb szavaival: „A Nagy Testvér figyel”. (Fotó: Larry Ellis/Express/Getty Images)

Az 1984 elbeszélői szerkezete lehetővé teszi az olvasók számára, hogy Winston dehumanizálódását, szenvedéseit vele együtt éljük át, ezáltal erős szimpátiát kelt a főszereplő iránt. Az olvasás kezdetekor megtudjuk, hogy egy olyan világban vagyunk, ahol a normális szabályok nem érvényesek: „Hideg áprilisi nap volt, és az órák tizenhármat ütöttek.” Megismerjük a Nagy Testvért, találkozunk a főhős Winston Smith-szel, és bepillantást nyerünk abba a társadalomba, amelyben él. Olyan részleteken keresztül, mint például a bemutatott épület szaga és a gyűlölethétre készülve adagolt áram, megtudjuk, hogy a könyv egy elnyomó társadalomban játszódik. 

A cselekmény akkor indul be igazán, amikor Winston elkezd naplót írni. Úgy gondol magára, mint aki „már halott”, az élete nem sokat ér számára, ezért kész feláldozni „az ügy” érdekében. Winston alapvető embersége és a Párt politikája közötti konfliktus akkor bontakozik ki, amikor Winston munkatársa, Julia átnyújt Winstonnak egy cédulát… Julia Winston ellenpólusaként szolgál, mivel Orwell összehasonlítja és szembeállítja politikai filozófiájukat és ellenállási stílusukat. Winston például úgy véli, hogy a Pártnak ellen kell állni és meg kell dönteni, Julia viszont úgy gondolja, hogy jobb, ha elkerüljük a hatalmát, miközben úgy teszünk, mintha beletörődnénk. Az ő viszonyukból származik a regény egyik legtöbbet idézett mondata is „csak deréktól lefelé lázadó”.  Az 1984 talán legerőteljesebb, leghatásosabb és legijesztőbb gondolata az, hogy egy egész nemzet teljes ellenőrzése egy totalitárius államban tökéletesen lehetséges. Ha a világ egy vagy akár több diktátor irányítása alá kerülne, a jövő könnyen válhatna egy kiforgatott, kegyetlen világgá, ahol minden mozdulatot, szót és lélegzetvételt egy mindenható, mindenütt jelenlévő hatalom vizsgál, amelyet senki sem állíthat meg, sőt, aminek halálfélelem nélkül nem is állhatunk ellen. 

Orwell novellája figyelmeztetés az emberiség számára. Rávilágít a tömeges irányítással és elnyomással szembeni ellenállás fontosságára.

George Orwell 1984 című regénye elérhető a POKET Zsebkönyvek gondozásában.

Kiemelt kép: POKET / Nők Lapja / Canva