Az elmúlt években egyre inkább az érdeklődés középpontjába került a téma: javíthatjuk-e bolygónk és testünk egészségét, ha minél kevesebb húst eszünk, és hogy milyen egyéb következményekkel jár, ha radikálisan csökkentjük tej- és tojásfogyasztásunkat. A témában számos tanulmány született, és abban mindenki egyetért, hogy azzal, ha visszafogjuk a habzsolást, testnek, léleknek és földnek is jót teszünk. „Tetszik, nem tetszik, a mértéktelen húsfogyasztásról le kell állni. A nagyüzemi állattenyésztés ugyanis a bolygó ellensége, és nemcsak a magas szén-dioxid kibocsátása miatt (az általa kibocsátott üvegházhatású gázok felérnek az összes földi közlekedési eszköz, repülő és rakéta által kibocsátott gázzal) terheli meg rettenetesen a környezetet: ez az egyik fő oka az erdőirtásoknak, az emelkedő tengerszinteknek, a fajkihalásnak, emellett pedig rengeteg vizet igényel” – írtuk ebben a korábbi cikkünkben, és ezekkel a tényekkel azóta sem lehet vitatkozni.
Arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy a nemcsak a húst, de minden állati eredetű terméket mellőző vegánsággal (és legfőképpen annak hipszter, avokádóillatú és quionoaízű verziójával) mennyire teszünk jót a környezetnek és pénztárcánknak. Mi a nagyobb környezeti terhelés, a több ezer kilométerről érkező avokádó, vagy a helyi kistermelői baromfi? Mi egészségesebb, a sokat kárhoztatott, gyulladást okozó tehéntej, vagy a sokszorosan feldolgozott borsó- és szójafehérje alapú sajt?
Veganuary 2.0
Bár idén januárban már második alkalommal vettem részt a veganuary, vagyis veganuár kihívásban, szerencsére a fenti kérdést nem nekem kell eldöntenem, mert ez alkalommal is úgy voltam vegán, hogy a lehető leginkább redukáltam a különféle pótszereket, álvajakat és tojásra emlékeztető készítményeket, úgy ettem egy hónapig növényi alapon, hogy ahhoz a lehető legkevesebb előre csomagolt, vagy épp ezer kilométerekről utaztatott alapanyagot vegyem meg. És nemcsak a környezetre való tekintettel: azért is, mert úgy tapasztalom, hogy ezeknek a helyettesítő termékeknek a nagyobb része gyakorlatilag élvezhetetlen, és az én ízlésemnek túlságosan is hosszú gyártási folyamattal készül. Évtizedekbe telt, mire leszoktattak bennünket a margarinról, térjek most vissza az ultrafeldolgozott növényi zsírhoz? Áh, inkább tunkolok olívaolajat…
A vállalás nagyságának (vagy csekély jellegének) érzékeltetéséhez jó még tudni, hogy alapjában vegyesen eszem, de elég sok zöldséges ételt készítek, rendszeresen főzök, azaz nem vagyok rászorulva a készételekre, viszont másik két ember étkezéséről is többé-kevésbé én gondoskodom, egyikük pedig úgy fél a húsmentes ételektől, mint ördög a tömjénfüsttől. Talán fontos az is, hogy ha nem is rengeteget, de rendszeresen sportolok, ezért amennyire tőlem telik, próbálok figyelni arra, hogy ne csak szénhidrátot egyek még egy növényi alapú hónap során se.
A veganuár keretében tehát azt vállaltam, hogy egy hónapig állati eredeti termékek nélkül eszem/iszom, azaz nemcsak a hús lesz tilos, de a hal, a tejtermék, a tojás és a méz is, továbbá minden olyasmi, ami a kelleténél közelebbi kapcsolatot ápol ezekkel: azaz hiába csábos a húsleves leve és a benne főtt zöldség, nem ér megenni.
Íme 10 dolog, amit az idei veganuár tanított nekem:
1. Másodjára egyszerre könnyebb és nehezebb
A tavalyi, első veganuáromat kreatív kihívásként éltem meg, inspirált, hogy mást kell ennem, mint amit a mindennapokban szoktam, és az is, hogy újfajta konyhai technikákat, alapanyagokat próbálhatok ki. Így is volt: élveztem, hogy „kénytelen” voltam más nemzetek konyháira is nyitni (ha jót ennél vegán módra, irány az indiai vagy erdélyi konyha – utóbbiról részletesebben is írtunk egy remek könyv kapcsán) és izgalmasabban, más fűszerezéssel is főzni, mint eddig. Idén már nem volt ennyire új minden, viszonylag magabiztosan vettem el pultból, piaci standról azokat az élelmiszereket, amikről tudom, hogy jól be lehet építeni a rendszerbe, és kicsit visszavettem a kreativitásból is. Ami könnyebbség volt most, az lett a nehézség is: ezt a veganuárt már kicsit rutinból és a tavalyinál talán kevesebb új ismerettel hoztam le.
Ami újdonság volt viszont, hogy megszerettem a tofut! (Íme három recept, ami veled is megkedveltetheti ezt a sajt állagú furcsaságot.) Korábban sosem tudtam igazán jól elkészíteni, és egyébként is a túlkészített álélelmiszerek közé soroltam, pedig tényleg fontos eleme a vegán konyhának és tőlünk jóval keletebbre nem is húspótlóként, hanem izgalmas, magas fehérjetartalmú alapanyagként tekintenek rá. Ráadásul már van belőle magyar, azaz fenntartható változat, így tényleg semmi akadálya a kísérletezésnek. Éljen a füstölt tofu!
2. Csak a vegánság eleje nehéz
Bár első nekifutásra óriási feladatnak tűnik változatos mindenevésről egy ilyen, eléggé megszorító diétára váltani, valójában egyáltalán nem olyan nehéz csavarni egyet a gondolkodásunkon, és keresni a zöldevés lehetőségét. A tavalyi és az idei veganuárnál is csak az első pár nap volt nehéz: nagyon éhes voltam, folyton ételeken törtem az eszem, és úgy éreztem, egy hónapig biztosan nem fogok jóllakni. Idén aztán már eszembe jutott, hogy picivel több zsiradékot kell enni, ennyi csak a titok. Ahogy elkezdtem bőven locsolni az olajat a salátákra, és kicsit több olajos magot ettem ( ezek fehérjeforrásnak sem utolsók), máris helyreállt a világ rendje. Amit máskor vastagon kent vajas kenyérből és háromtojásos rántottából szerzek be, azt olajokkal és magokkal kell pótolni. Nem nagy ügy.
3. Kellő előkészület nélkül nem megy
Vegánságot és mindenevést is lehet jól és rosszul is csinálni, előbbi esetében a legnagyobb buktató a készületlenség. Ha vegánul szeretnénk enni, három lehetőségünk van, és ebből számomra csak az egyik járható. Az egyik, hogy alaposan átgondoljuk, mit eszünk a következő nap, és még otthon feltankolunk tápláló élelmiszerekkel, hogy napközben akárhol is ér utol az éhség, legyen mire rájárni. A másik két lehetőség sokkal kevésbé kellemes: éhen maradunk, vagy ingünk-gatyánk rámegy arra, hogy isteni, de azzal együtt túlárazott vegán kész- és félkészételeket eszünk. A veganuary alatt egyszer ettem házon kívül meleg ételt.
Nem mondom, hogy nem volt jó a céklás-csicseris egytál, de a négyezer forintnál is magasabb összeget konkrétan fájt kiadni olyasvalamire, amit otthon a tizedéből el tudok készíteni.
Az egyik legnagyobb tanulság a számomra tehát, hogy megfizethető vegán konyha ma még alig van Budapesten, egy nagyobb boltba besétálva pedig a legváratlanabb helyekről érkezik a vegánságot ellehetetlenítő tény: még a legegyszerűbb kifliben is van valamilyen tejféle.
4. Ha résen vagy, pénzt sprórolsz, ha nem, költekezel
Vegánnak lenni lehet úgyis, hogy indiai vagy régi, magyar paraszti recepteket bújunk, és zöldségből, gabonából hüvelyesből főzünk magunknak olcsót, finomat, táplálót. És lehet úgyis, hogy valójában nem akarjuk megreformálni az étkezésünket, hanem mindenáron keressük a húsízűt, a sajtállagút, és a tél közepén is édes koktélparadicsomot. Ha az utóbbi verzióra szavazunk, nemcsak a környezetre és az egészségre gyakorolt jó hatás vész el, de pénztárcánk is hamar kellemetlenül karcsúra apad. A világ minden pénzét el lehet ugyanis költeni a kifejezetten vegánokra targetált műélelmiszerekre, amiktől szerintem jobb inkább távol maradni. Éppígy nem érdemes a superfoodnak kikiáltott avokádót, goji bogyót, quinoát vagy chia magot isteníteni. Ezek az élelmiszerek persze jók, de a legjobbak és a legolcsóbbak ott és akkor, ahol és amikor megteremnek. Itthon csipkebogyót, kölest, lenmagot együnk helyettük inkább!
5. A vegánság nem feltétlenül vezet fogyáshoz
Hosszú távon egyébként valószínűleg ilyen hatása van, de nekem mindkét veganuary alatt az volt a tapasztalatom, hogy az első farkaséhségeket átvészelendő folyamatosan ettem, és mivel legtöbbször valami szénhidrát volt kéznél, az első két hétben inkább gyarapodott a súlyom, mintsem csökkent volna. A második szakaszban már jobban, tudatosabban kerestem a minél több friss zöldséget, de összességében az utolsó napra sem lettem karcsúbb, mint az elsőn voltam. Ez valakinek rossz hír, de megnyugtathatja azokat, akik attól félnek, hogy egy ilyen étrenden biztosan el fognak sorvadni.
6. Jobb közérzethez azonban igen
Ha karcsúbb nem is lettem, mindenképpen éreztem egészségügyi előnyét a növényi alapú hónapnak. Az előző veganuár alatt pont úgy jött ki a lépés, hogy a kihívás előtt és után is voltam vérvételen, és bár erre egyáltalán nem számítottam, a mindig magas koleszterinem egy hónap alatt visszament a megfelelő tartományom belülre. Most nem volt ilyen mércém, de az, hogy bőröm még a közbeeső másfél hetes covid nyúzásai ellenére is szebb, ruganyosabb lett, hogy sokkal több energiám van, hogy jobb az emésztésem és az általános közérzetem, hogy a heti két fejfájás havi egyre esett vissza (a covid elején másfél napig egyfolytában fájt) bizonyítékok arra, a test igenis hálás, ha könnyebb és természetesebb ételeket eszünk.
7. Vegán konyhával időt lehet spórolni
Persze ez is becsapós, mert amíg nem rázódik bele az ember, a tervezés és a vásárlás is több időt vesz el, de mikorra rutinná válik, konyhai folyamatok lényegesen felgyorsulnak. A vegán hónap alatt alig ettem olyat, amit húsz percnél tovább készítetettem volna (péksütik nem számítanak), mégis változatosan ettem levest, sült dolgot, ragut, főzeléket is.
8. Jót tesz a lelkiismeretnek
Nem mondanám magam lelkiismereti vegánnak, vállalásom elsődleges oka nem az a szomorú tény volt, hogy az állattartásban még ma is nagyon embertelen gyakorlatok uralkodnak, ezzel együtt is jó volt egy hónapig azt érezni, hogy az én fogyasztásom legalábbis nem járul hozzá egy állat szenvedésteli halálához sem. (Tényleg nem járultam hozzá: tudatosan kerültem nemcsak az állati eredetű élelmiszereket, de például azokat a pálmaolajos ételeket is, amiknek hatalmas környezetkárosítás, és orángutánok tömegeinek halála szárad a lelkén.)
9. A világ tele van előítélettel
Szőkéket, nőket, túlsúlyosakat kultúrember ma már szerencsére nem szégyenít meg, a vegánsággal kapcsolatban viszont ma is sok az előítélet, és gyakori a beszólogatás is. Sokan még ma is a kákabélű, hipszter (lám, magam is ezt írtam ) szinonimájaként használják ezt a szót, és úri huncutságnak tekintik, ha valaki így szórakozik az étellel. Átmeneti vegánként ezzel persze könnyű megbirkózni, de biztos, hogy sokakat visszatart a hosszabb átállástól az, hogy a többség még mindig kicsit gyanakodva szemléli a zöldevőket. Pedig akármennyire is ágálunk ellene, a jövő tényleg a zöldségalapú étkezésé lesz.
10. Képmutatóak vagyunk
Tizedik pontnak azt kezdtem el írni, mennyire kell figyelni vegán életmód esetén a makrókra, a tápanyagok megfelelő arányára, de közben kicsit elszégyelltem magam: miért teszek úgy, mintha vegyes étkezéskor nagyon pontosan tudnám, miből mennyit viszek be, és pláne miért írok úgy, mintha a világ nem vegán többsége patikamérlegen mért mikrotápanyagbevitelen lenne? Igen, érdemes figyelni arra, hogy elgendő fehérjéhez jussunk, de mindenevőknek éppígy érdemes résen lenniük, ha jót és jól akarnak enni, nem igaz?
+ 1 Nem a tökéletes vegán a jó vegán
Egyrészt, mert olyan nincs, másrészt, mert ha vaskalapos szigorral igyekszünk követni ezt az irányzatot, minden örömet kiölünk belőle. Becsúszott egy sajtos kifli? Semmi baj! Véletlenül sima tejjel ittál egy kávét? Hát ez legyen a legnagyobb problémánk! Ha mindannyiank egy kicsivel jobban odafigyelünk arra, mit milyen forrásból eszünk, ha törekszünk arra, hogy a jobbat, fenntarthatóbbat, egészségesebbet válasszuk, akkor is messzebbre jutunk, ha hibázunk, de még akkor is, ha vegánság helyett elsőre húsmentes hétfővel kezdünk.
Kiemelt kép: Getty Images
