Így vegyük rá magunkat a takarításra, ha nagyon nincs kedvünk hozzá – Egy terapeuta tippjei

A terapeuta azoknak címezte tanácsait, akik depresszióval küzdenek, és emiatt kifejezetten nehezükre esik rendben tartani a környezetüket – de az általa felvetett ötleteket mindannyian hasznosíthatjuk.

A depresszió egyik tipikus tünete, hogy a beteg szinte képtelenné válik az öngondoskodásra – abba beleértve a saját lakókörnyezete tisztán tartását –, elhanyagolja külső megjelenését és az otthonát is. KC Davis terapeuta, a How to Keep House While Drowning (kb. Hogyan vezess háztartást fuldoklás közben) című könyv szerzője TEDx-előadásában olyan tippeket gyűjtött össze, amelyekkel a hasonló gondokkal küszködő személyeknek kíván segíteni a mindennapokban.

Minden a hozzáálláson múlik

A terapeuta szerint mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy leszögezzük: a főzés és a takarítás elvégzése, vagy el nem végzése nem tesz senkit sem jó, sem rossz emberré. Úgy fogalmaz, hogy a háztartási feladatok „erkölcsileg semlegesek”, de hozzáteszi: tisztában van vele, hogy abban a korban, amikor a legtöbben mintaháziasszonyokról szóló tévéműsorokat és makulátlan nappalikat és konyhákat mutogató videókat bámulunk naphosszat, nehéz nem lustának, felelőtlennek vagy gyerekesnek érezni magunkat a saját otthonunkban körbetekintve.

„De nem attól leszel sikeres, hogy minden élére van állítva a szekrényedben, ahogyan nem leszel vesztes attól sem, hogy a padlódon esetleg egy kupac szennyes ruha hever”

– állítja Davis. Szerinte fontos tudatosítani magunkban, hogy az otthonunknak elsősorban nem tisztának, hanem használhatónak kell lennie. Tehát amennyiben tele van a mosogató használt edényekkel, tányérokkal és bögrékkel, az is elég, ha azt a két csészét elmosogatjuk, amelyek épp szükségesek hozzá, hogy inni tudjunk egy kávét egy barátunkkal. Az, hogy tele van a mosogató, nem annak a jele, hogy kudarcot vallottunk háziasszonyként/úrként, hanem annak, hogy most épp nincs szükségünk azokra a tányérokra, amelyek benne áznak.

Hasonlóképp felszabadító volt számára a felismerés, miszerint nem dől össze a világ, ha a kisbabája rugdalózóját nem tökéletesen simára hajtva teszi el a szekrénybe. Egyrészt kit érdekel, hogy egy kisbabának gyűrött-e a rugdalózója? Másrészt tudta, hogy még ebéd előtt legalább háromszor úgyis át kell majd öltöztetnie a gyereket… Harmadrészt pedig a lakásának kizárólag az ő egyéni élete szempontjából kell működőképesnek lennie, és ha ehhez hozzá tartozik az, hogy nem hajtogat csecsemőruhákat, hát legyen. Davis hozzáállása szerint: „az elég jó nekem tökéletes”.

@domesticblisters Your barriers are legitimate. #strugglecare #laundrytok #findyourway #adhd #mentalhealth ♬ Send Me on My Way - Guy Meets Girl

Legyünk tehát mi is elfogadóak magunkkal szemben, és ahelyett, hogy úgy állunk hozzá a rendrakás kérdéséhez, hogy „kudarcot vallottunk benne” a mostani időszakban, inkább fogalmazzunk úgy, hogy „mostanában nehezünkre esett”. 

Sok kicsi sokra megy

TikTokján több példát is hoz rá, hogy hogyan érdemes a takarítást több, kisebb részfeladatra bontani.

Az egyik legérzékletesebb például a mosatlan ruhák ügye. A szennyes egy nem depressziós ember működő mosógéppel felszerelt háztartásában is könnyedén felhalmozódhat, hiszen több ponton is megbukhat a mosási folyamat: egyrészt meglehet, hogy elfelejtettünk mosószert venni, és tartalék sincs otthon. Az is lehet, hogy tegnap este akartunk volna mosni, de váratlanul túlóráznunk kellett, vagy segítettünk egy szerettünkön, így nem fért bele már a napba ez is. Előfordulhat, hogy beindítottuk a mosást, viszont kiteregetni már nem volt időnk, így mostanra sokadjára forgatja a gép ugyanazokat a ruhaneműket – nehogy bebüdösödjenek!

Davis szerint mint minden házimunka esetében, itt is érdemes apró részfolyamatokra bontani az adott nagy feladatot, és kis adagokként tekinteni rájuk. Előbb csak válogassuk szét a mosatlant, hagyjuk ott, majd kicsit később térjünk vissza hozzá, indítsuk el a mosást, utána a szárítást (vagy teregessünk ki). Ezután nem szükséges azonnal élére vasalni mindent, majd mérnöki pontossággal összehajtva a szekrénybe pakolni. Elég, ha addig eljutunk, hogy tiszták (és persze szárazak) lettek a darabok. Amennyiben a vasaláshoz/pakoláshoz esetleg csak napokkal később lesz kedvünk, az is rendben van. Hasonlóképpen az elmosogatott edényeket is nyugodtan a csepegtetőn vagy a mosogatóban hagyhatjuk; jó eséllyel senki nem fog becsöngetni és megvetően nyugtázni, hogy no lám, még mindig nem pakoltunk el.

Amikor végképp nem megy

Amennyiben depresszióval küzdünk, azokra a napokra, amikor felkelni sem tudunk, Davis azt tanácsolja, hogy tartsunk az éjjeli szekrényünkön nedves törlőkendőt, és mosakodjunk azzal, valamint rendeljünk házhoz ételt, vagy melegítsünk meg valamit a fagyasztóból, és tálaljunk papírtányérba, hogy ne gyűljön a mosatlan.

Tudatosítsuk magunkban, hogy el fog jönni az a nap, amikor megint elég energiát érzünk majd magunkban a mosogatáshoz és a főzéshez – de a mai nem az a nap, és ez teljesen rendben van. Ha úgy érzed, nehezen birkózol meg a lehangoltsággal, és még nem jártál szakembernél, mindenképp kérj professzionális segítséget! Amennyiben anyagilag nincs erre módod, úgy vedd igénybe a tb-támogatott szolgáltatásokat: az állami egészségügyön belül területi Ideggondozóban, Mentálhigiénés Központban, illetve a területi Pszichiátriai osztály keretein belül találhatsz ilyet.

Kiemelt kép: Maskot/Getty Images