Cikk a Nők Lapja Évszakok 2022/01. számából.

Az iskolai szexedukáció gyakran még most is csak a nemi élet veszélyeiről és a biológiájáról szól, nem a szépségéről vagy a lelki oldaláról. Hufnágel Gabriella pszichológussal és szociális munkással próbálja megvilágítani, milyennek is kellene lennie a modern, 21. századi szexuális nevelésnek.

Elég gyakori eset, hogy bár a pedagógus vagy a szülő érzi, milyen fontos lenne a gyerekekkel beszélni a szexről vagy a nemi identitás kérdéséről, félnek, hogy kiesnek a megszokott szerepükből, és védtelenné válnak. Ez történt Dóri lányának iskolájában is. A hatodikos kislány a nyári táborból hazatérve ennyit mondott: két osztálytársa leszbikus, kettő pedig biszexuális. Utóbbiról nem is tudta, mit jelent. Édesanyja jelezte az osztályfőnöknek, hogy talán az osztályban ideje lenne szexedukáció keretein belül beszélgetni a témáról, a tanárnő azonban elzárkózott, mondván, még túl kicsik ehhez… Sokan azért tartanak a felvilágosítástól, mert abban reménykednek, hogy ha nem beszélünk a gyerekeknek ezekről a dolgokról, akkor nem is fogja érdekelni őket. Felmerülhet a kérdés, hogy mi történik, ha túl korán találkoznak olyan témával, amire még nincsenek felkészülve. A nemzetközi kutatásokból azonban világosan kiderül: azokban az országokban, ahol az életkornak megfelelő, pozitív, modern és átfogó szexuális nevelést kapnak a gyerekek, ott nem korábban, hanem később és felelő sebben kezdenek szexuális életet élni.

Fotó: Getty Images Hungary

Megtalálni a szavakat

A hazai tapasztalat azt mutatja: a gyerekek általában sokkal korábban találkoznak szexuális tartalmakkal, előbb néznek pornót, élnek nemi életet, mint ahogy azt a szülők szeretnék hinni, ezért is volna nagyon fontos az időben elkezdett szex edukáció.

„A célunk abban támogatni a gyerekeket, hogy szexuálisan egészséges és tudatos felnőttekké váljanak, akik tisztában vannak a saját testükkel, vágyaikkal, igényeikkel, vonzódásaikkal, nemi identitásukkal. Akik megértik és elfogadják azt is, hogy másoknak lehet másmilyen a szexuális orientációja, a nemi identitása, a szexuális igénye. Emellett tudják, mi a kárt okozó viselkedés, és meg tudják különböztetni azt az adott esetben furcsa, egyénenként eltérő, örömszerző, de kárt nem okozó viselkedésektől – magyarázza dr. Andics Attila pszichológus, tanár, agykutató, iskolai szexedukációs foglalkozások vezetője. – Ehhez az egyik legelső lépés az, hogy szavakat tanítsunk a gyerekeknek, hogy beszélni tudjanak a saját testi-lelki érzéseikről. Például amikor egy fiú rájön, hogy fitymaszűkülete van, és ettől fájdalmas a merevedése, csak eddig nem voltak szavai a segítségkéréshez, mert még a nemi szervére is főként dedós vagy trágár szavakat ismer. Szintén gyakran felmerülő probléma a szexuális orientáció kérdése. Ha a fiatal nem beszélhet vagy találkozhat olyan szempontokkal, hogy nincs azzal baj, ha a testi vágyai eltérnek a társaiétól, az komoly veszélyt jelenthet. Ha ő úgy érzi, hogy nem normális, szégyellnivaló, amit érez, az negatívan hat az önkifejezésére, életvitelére, magabiztosságára. A gyakorlati ismeretek átadásánál – mint az óvszer használata, a testünk működése – lényegesebb a szemléletformálás és a készségfejlesztés, hogy a gyerekek megtanuljanak igent vagy nemet mondani, képesek legyenek kijelölni a saját határaikat, és tudjanak beszélni arról, nekik mi fontos. Vagy hogy tisztában legyenek azzal, hogy a »nem« mindig erősebb, mint az »igen«. A klasszikus egyalkalmas, gyakran rövid és megkésett »felvilágosító« órákon sokszor csak a veszélyekről van szó, ami azért nem szerencsés, mert nem az a cél, hogy a fiatal az első szexuális aktusa miatt szorongjon, vagy bűntudatot érezzen. Ezért a kockázatok megbeszélése és a felelősségvállalás mellett támogatni kell őket abban, miként lehet pozitívan megélni a szexualitást.” 

Dr. Andics Attila pszichológus, tanár, agykutató, iskolai szexedukációs foglalkozások vezetője

Instant segítség a falon

Legutóbb hatodik osztályosoknak tartott foglalkozást az egyenlőségen alapuló párkapcsolatokról és a szerelemről Végh Manci iskolai szociális munkás.

„Általában a NANE és a Patent Egyesület által fejlesztett interaktív játékokon keresztül beszélgetünk az adott témáról – meséli. – Az első játéknál a gyerekek kis csapatokban dolgozva összeírták az egyenlőségen alapuló kapcsolatok jellemzőit, amelyekből tízes listát készítettek az alapján, ami mindenkinek fontos. A szexedukáció fontos része az önismeret, az öngondoskodás, az önbecsülés, de beszélünk az aktuális szépségideálról, az azt övező társadalmi nyomásról és társadalmi szerepekről is. Ideális esetben több alkalommal találkozom egy osztállyal, ami lehetővé teszi, hogy először megismerjük egymást, megfigyeljem, mennyi és milyen típusú ismerettel rendelkeznek a párkapcsolatról, szexualitásról. Önbizalom-növelő játékokat is játszunk. A gyerekek összeírják egy szófelhőbe, mi az, ami eszükbe jut a témával kapcsolatban. Ezután párba állnak, és felváltva beszélnek 2-2 percig, először egy példaképükről, akire felnéznek, majd saját magukról – a lényeg, hogy csak pozitív tulajdonságokat mondhatnak. Az a tapasztalatunk, hogy sok gyerek számára furcsa, ha saját magukat kell dicsérni, mert eddig azt gondolták, aki így tesz, az beképzelt. Általában inkább »lehúzzák« magukat, próbálunk segíteni, hogy ez ne így legyen. Ezután visszatérünk a szófelhőhöz és azon gondolkodunk, mivel lehet növelni az önbecsülésünket. Szokták mondani a zenehallgatást, a filmnézést, a barátokkal való beszélgetést, de a sírást és a meditációt is. Az ötletekből kisokos lesz, amit kiteszünk a tanterem falára. Így ha rossz napjuk van a gyerekeknek, kéznél van az instant segítség, amivel jobb kedvre derülhetnek.”

Végh Manci iskolai szociális munkás

Szextingelő ötödikesek

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .