Kertész Magda emlékezetes írása a Nők Lapja archívumából.

Lapunkban mostanában próbálgatjuk megközelíteni a kérdést: rang-e munkásnőnek lenni? Úgy érzem, hogy egy véletlenül kirobbant kis vihar és disputa nagyon szorosan, nagyon szervesen kapcsolódik problémánkhoz.

A ,,Vidékre nem megyek” vitánk során, 43. számunkban levelet közöltünk „Egy volt pedagógus” aláírással. A hozzászólás következő néhány mondata felháborodást és élénk tiltakozást váltott ki: „Nem vették még észre, milyen sok pedagógusnő megy férjhez munkásemberhez? Pedig ez nem kiút! Itt arról az örök igazságról van szó, hogy a férfinak műveltebbnek kell lennie, mint egy asszonynak; egy kicsit mindig fel kell néznie a férfira.”

Igen sok levélírónk szállt vitába ezzel a felfogással.

„Kár, hogy Ön a munkásokat lenézi”

Csak a legjellemzőbb levélből szeretnék idézni. Címe: Válasz egy volt pedagógusnak. „ .. Középiskolai tanári oklevelem van, megértjük egymást, hatéves házasok vagyunk. Kár, hogy ön a munkásokat lenézi, nem ismeri őket, pedig sok értelmes ember van köztük. A munka nem alacsonyít le senkit, sőt… „A munka teremtette meg az embert”. Hasznos lett volna önnek pár hónapig fizikai munkát végezni, hogy megismerje annak nehézségét, de szépségét is. így tálán jobban tisztelné azokat az embereket, akik egész életükben nehéz munkát végeznek. Próbáljon leszállni a bűvös magaslatról és észrevenni a munkásemberekben is a jót, az értékest. Sokan meg munkaidő után is tanulnak, van igényük, nem akarnak lemaradni, viszont beszéltem olyan tanárral is, aki büszkén jelentette ki, hogy öt év alatt két könyvet sem olvasott…

Az olvasás, az érdeklődés komolysága sok mindent pótol. Férjem ismeri például az ókori történelmet, a mitológiát stb. Olvassa a legújabb természettudományi és műszaki könyveket, újságokat, folyóiratokat. Hozzá tud szólni mindenhez, jó megfigyelő, van kritikai érzéke. Véleményt tud mondani filmekről, könyvekről és — találóan. Munkáját szereti. Két alkalommal újítást adott be vállalatához, mindkettőt elfogadtak. Munkás, és én újra őt választanám.”

A levelek nagy számából s hangjából úgy éreztem, nem egyedi esetről van szó, hanem egy megváltozott vagy legalábbis változó félben levő közvéleményről, amely mögött társadalmi valóság áll: a társadalomnak a felszabadulás óta végbemenő átalakulása, átrétegeződése.

Jellemző adat: jelenleg Budapesten a szellemi foglalkozásúak 37%-ának munkás, a munkások 21%-ának értelmiségi a házastársa.

Eléggé megszokott jelenség már, hogy a férj értelmiségi és a nő munkás — főleg nagyjából azonos korúak kerültek össze, és a férfi a házasság során tanult s szerzett diplomát. (Még egy jellemző adat: csak Budapesten 150 ezer azoknak a szellemi dolgozóknak a száma, akik a munkásosztályból kerültek ki.)

De vajon hogyan áll a fordított, a talán ritkább, a közvélemény előtt kevésbé ismert ábra — az, amelyet Egy volt pedagógus elutasít, viszont számos levélírónk természetesnek tart?

Ha a férj magasabb végzettségű

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .