Nem zörög a haraszt?

Kicsinyesek, elavult módszerekkel nevelnek és tanítanak, nem elég műveltek, (sőt: stupidak, begyöpösödöttek), — nagyjából ezek a vádak érik a tanítással foglalkozókat. Vajon mennyi igaz a vádakból?

Annyi biztos, hogy igen hangosan beszélnek — nem csoda, hiszen állandóan harminc gyereknek adnak elő, egyszerűen hozzászoktak. Modoruk sokszor utasító; pedagógusnők férjei a megmondhatói, hogy a tanító néni sokszor otthon is tanító néni, megszokta, hogy többször figyelmeztet, mint kér. Pedig a férjnek nem lehet fekete pontot adni a rendetlenségért… De tréfán kívül, nyilván valamennyire a pedagógusok is hibásak abban, hogy a pálya általános presztízse csökkent.

„Igen, ez igaz” — mondja Zabláczki Erzsébet, aki szakközépiskolában szakoktató. „Barátnőm is középfokú intézményben tanít. Tőle hallottam, hogy sajnos, vannak kollégák, akik a gyerekekkel fizettetik a saját kirándulási költségeiket. Elmagyarázom, miről van szó. Ha bárhová több napra megyünk az osztállyal, a szállást és a 31 forintos napidíjat az iskola kifizeti a tanárnak. Szomorú, de akadnak kollégák, akik nem tudnak beletörődni ebbe a 31 forintba. Persze, hogy ebből még ebédelni is alig lehet, nemhogy vacsorázni! De azért az sem megoldás, hogy akkor a tanár a gyerekektől fejenként két forinttal többet szed be a szállásért, s ebből a pénzből pótolja saját napidíját, ez, véleményem szerint megengedhetetlen, ennyire rosszul nem állhat a pedagógus!”